Záborszky Ede
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
23.
2010.12.27 02:11 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | A rutinos öngyilkos panaszai
|
Válasz erre | Nagyon erőltetett Ede. A szöveg vége felé (körülbelül onnan, hogy: "egyébként is télen meghalni macerás") pedig túl ironikussá válik, már-már "elviccelve" a lírai én a témát. Ez sokkal súlyosabb ennél, ha a dolog "panasz" részét nézzük(szégyen lenne meghalni új mozdonyok közt,a lírai beszélő kedvesének hiánya, kedvtelenség, téli fagyott föld) az is kevésnek tűnik, hozzáteszem hiteltelen költői narrációnak is. Lapos és felületes. | 22. 21. 20. 19.
2010.12.02 16:06 | Kovácske T. János - szerki -- meo | El otthonról, gyalog...
|
Válasz erre | "Vannak házak amik fényképként, megkopott lenyomatként élnek bennem. Mások ha sose léteztek volna se tűnnének Apróbb pontnak, elmosódottabb részletnek. " -ez a rész valahogy keresettnek tűnik, körülményesnek. és egy kicsit elmosódottnak, általánosnak, személytelennek, fikciónak, hiteltelennek.
a következő "esős reggeleken" is ezt a fiktív, nem átélt, nem hiteles, kitaláció-érzést pendíti bennem.
mindezzel együtt végül is vers. | 18.
2010.10.13 23:05 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Halált vacsoráztam
|
Válasz erre | úgy érzem, nagyon magának mondja a versbeli hang ezeket a sorokat. meglehet, másnak is ismerős érzések, vagy esemény áll mögötte, de nem találok támpontot, egy szót sem értek. szeretnék felkiáltani: -igen, ez az, ezt ismerem, én is így érzem, velem is megtörtént, milyen pontosan rátapintott a lényegre és milyen szépen mondja ki! de ehhez egy kis segítségre van szükség a versíró részéről is. igen, végül is nem az az érdekes a világban, amit mindenki tud, születünk, meghalunk, közte egy kis ez-az, mindent csináltak, éreztek, mondtak már, mindent le is írtak már, ezért az érdekes mindebben a kis ez-azban csakugyan az egyéni, ahogy én látom (te látod), ahogy senki nem érezte még, vagy ha érezte is, de senki így nem mondta még. el kell jutni az unalmas valóságtól a csak látomás-szerűen felvillanó, megismételhetetlen egyedihez. csakhogy az nem elég. onnan vissza is kell jönni, az unalmas rögvalóságba, a közhelyes, megismételhető, lélektelen történéshez, azért, hogy miután oda-vissza megtette a költő (versíró?) az utat, EL TUDJON KALAUZOLNI oda, ahol járt. ez, úgy érzem, most elmaradt. | 17.
2010.10.13 18:25 | Záborszky Ede -- re: meo | a négyes és hatos váltó között
|
Válasz erre Előzmény | Sajnos túl sok indulat volt ebben a versben(?), ami ihletnek nem rossz, de verset írni csak összpontosítva lehet. Bár szerintem maga a helyzet annyira sajátos volt, hogy megér egy újragondolást a versé formálása. Elismerem közhelyszerűnek tűnhet ezen néhány sor alapján. | 16.
2010.10.13 16:26 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | a négyes és hatos váltó között
|
Válasz erre | Bedrogozva, álló farokkal gondolkozom félelmeimen és az élet értelmén, ahelyett, hogy dugnék az éppen pisilő meztelen lánnyal. - valami ilyesmire gondolhatott TGF az egymondatos verzióval. És ha innen nézem, a fenti gondolat kifejtése se sokkal több ennél, költészetileg nem tesz bele annyit, hogy különösebben túlmutatna ezen az alapmondaton. Ez szép: "még ha félek is, élni nem fáj" Bár, ha nagyon kekeckedni akarnék, félelmeink közepette azért néha eléggé fáj élni, Ön még nem tapasztalta? És a befejezés se rossz, bár ez a definiálatlan élet értelme dolog nagyjából x ezer éve így van az emberiségben. De azért vicces, ahogy írja Ön. Maradóst persze nem tudok rá nyomni, talán ha valami formát kapna a vers, néhány áttételes gondolattal, szépséggel, jelentésréteggel... Persze a verse arról a néhány pillanatról szól, amit megfogalmazott, csak hát ez így kevés. Fogmosás közben is átéltem már ezt, vagy bevásárlókocsival a kasszánál ácsorogva a sorban. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Záborszky Ede | 15. 14.
2010.09.27 16:18 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | El otthonról, gyalog...
|
Válasz erre | Kedves Ede! Ne haragudjon meg a kíméletlenségemért, de verset kéne írni, nem szöveget. Ne akarjon mindent lefesteni, felsorolni, elmondani. Minek? Kutyát sem érdekli. Grafománia és írni tudás sosem feleltethető meg egymással. Legyen ön is ilyen kíméletlen a saját szövegeivel, meglátja, nagy hasznára lesz a költészetének. Ezek a használható részek, de ezeken is faragni kéne:
Tíz perc. Ötszáz méter. Esős reggeleken fél kilométernyi nyomasztó realitás. Hatszáz másodpercnyi katarzis, hitet elmosó vegyület. Egyik láb a másik után. Kavargó tekintet. Az ismerős formák mindennapi újrafestett variációja. Valóságom, mint egy folyó, fogalomként rám telepszik de a kauzalitás ábrándját örvények tekerik meg odalent. Itt élek s halok meg néha. Semmi metafora, semmi téboly a kép mögött. Ez csak egy utca. Tájkép. S már meg is érkeztem.
Pl. ez a rész értelmezhetetlen számomra: "hatszáz másodpercnyi / katarzis, hitet elmosó vegyület". A katarzis általában erősíti a hitet, de amúgy sem értem ezt a mondatot, mi ez a vegyület? Az utca? Az eső? A katarzis? És főleg miért mossa el a hitet? És legfőképp: milyen hitet mos el? De hogy még feszesebbre húzzam érzékeltetés végett, kábé ennyi is elég lenne (a kifogásolt részt benne hagytam, máshogy kéne sztem megírni, de kéne az a két sor):
Tíz perc. Ötszáz méter. Egyik láb a másik után. Hatszáz másodpercnyi katarzis, hitet elmosó vegyület. Valóságom, mint egy folyó, fogalomként rám telepszik, de a kauzalitás ábrándját örvények tekerik meg odalent. Itt élek s halok meg néha. Semmi metafora, semmi téboly a kép mögött. Ez csak egy utca. Tájkép. S már meg is érkeztem. | 13.
2010.09.23 18:48 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | El otthonról, gyalog...
|
Válasz erre | Ede, csiszoljon még rajta, a sallangokat érdemes lenyisszantani, az első két sor kitűnő, ellenben az utána következő kettővel. Néhányszor ismétli magát a szöveg, irreleváns, ha nem tud újat mondani vele. A "semmi metafora" sort én el tudom fogadni, ha egyfajta versen belüli paradoxonként fogom fel. Utolsó három sor jelenlegi formájában felesleges. Helyette talán elég lenne zárásként ennyi is: "Tájkép." Még nem marad. | 12.
2010.09.23 15:57 | Boldogh Dezső - szerki -- meo | El otthonról, gyalog...
|
Válasz erre | Az életuntság életre keltése érzékletes, ámbár fölösleges foglalatosságbak tűnik. Túl sok a konkrétba ágyazott metafora-kezdemény, kicsit funkcótlanul. Nyersanyagnak pedig egyes részek használhatóak lennének és érződik a kidolgozottság, de az egészet lehúzza valami kezdettől ott lévő nehézkedési erő. | 11.
2010.09.23 07:24 | Záborszky Ede -- re: meo | El otthonról, gyalog...
|
Válasz erre Előzmény | Ez már egy létező költemény "foltozása" a mostani gondolatvilágom szerint, talán ezért került bele némi logikai és stílusbeli ellentmondás. Nem tudom hogy érdemes volna egy 3. változatot is csinálni vagy csak tovább rontana a helyzeten, majd még ülök egy kicsit felette. | 10.
2010.09.22 22:39 | Deák-Sárosi László - szerki -- meo | El otthonról, gyalog...
|
Válasz erre | Az eleje (13 sor) nekem tetszik. Az első sorokban kipróbált szerkesztést kellett volna továbbvinni. A metaforákat, a méricskélést, de az utóbbit nem ismétlésként; ( tíz perc - hatszáz másodperc), vagy egyéb vonatkozásban is át érdemes számolni. A vége hiába állítja, hogy "semmi metafora", mikor azzal indít a vers. Egyik végének nincs igaza, pedig ugyanaz a giliszta. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Záborszky Ede | 9. 8.
2010.09.21 14:28 | Záborszky Ede -- re: meo | Altatási kábulat
|
Válasz erre | Éreztem én hogy a meg--műtöttek talán csak számomra nyer értelmet (ezért is használtam két kötőjelet hogy valamennyire egyértelmű legyen: nem nyelvtani hibáról van szó) Ez egyfajta elgondolkozásra próbált utalni, ami a műtöttek szóra helyezi a hangsúlyt és egy plusz alliterációnak is a forrása. De úgy veszem észre talán kicsit túl mélyen gyökeredzik a személyes világomban és csak jómagamnak bír információ értékkel. :D | 7.
2010.09.21 08:45 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Altatási kábulat
|
Válasz erre | Na, itt már egyenletesebb a szóterelés, Mister, jó a váz, amelyre épít, a felütésben nem értem világosan az igekötő-ige-pár szétválasztási ceremóniáját, de lelke rajta, a zárójelek használatának sincs funkcionális többlete, cinkizmus az, ha már, de ha tetszett figyelni, ez meg egy elismerő mosollyal lepecsételt szerki vélemény. :) | 6.
2010.09.21 07:40 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | Altatási kábulat
|
Válasz erre | 18 sorral ügyesen kitöltött verstér. Formai/fogalmi zavarok: meg -- műtöttek
Az utolsó eset hegbe Se fordult még, de már Érzem vágni kellett.
Belekötök-zavar is van itt a cinizmussal kapcsolatban, de ezt még egyszer átgondolom. | 5.
2010.09.20 20:33 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Szűrt neonfény által keltett éber
|
Válasz erre | Kedves Ede,össze lett itt gyúrva mindenféle, némelyikből még vers is születhetne: "Téglák közt a rések vára" eredeti, érvényes kép, ki lehetne bontani még a gyíklakókkal együtt is, és a "Dohos vizekben mohalányok"-ra sem mondanám, hogy mindennapi, a "Bús nóta ül megsárgult papíron" is azonnal feléled, meghökkentősége ellenére, még akkor is, ha netán nincs kátrányba fagyva (sok ez így!) de már a "Haldokló éjszakák utolsó árnya" tucattermék, fontoskodó, csinált. Felmutat dolgokat, értékest és érdektelent, de nem állnak álommá sem össze, marad vegyes, darabos kaleidoszkóp, és a hiányérzet utána. | 4. 3. 2. 1.
2010.09.19 22:08 | Kókai János - szerki -- meo | Halotti beszéd egy idegen fiatalem
|
Válasz erre | Kedves Ede, nagy témát választott, de sajnos nem sikerült személyessé tenni. Olyan általánosan fogalmaz, általános, megszokott képekkel, ami sajnos pont ellentétesen működik. Vagyis azt hihetnék mindenkihez szól, de sajnos, így távolabb kerül a valódi élménytől. Próbáljon kicsit személyesebb témát egyszerűen megfogalmazni, akár a hétköznapjaiból. A saját egyedi látószögéből. És ne törekedjen látványos képekre, metaforákra. Csak minél kisebben először, egyszerűen. | 0 |
|