múltbéli anzix

az írnok

túl volt már a negyvenen
de gyerekarca nem árulkodott koráról
csupán deres fürtjei és szürkés sápadtsága
avitt ruháján ételmaradéktól tarkálló foltok
dohszag párállott körülötte
minden mindegy karakter
életunt aktatologató
olyan mint
egy °penészes csecsemő°


a fátyol

már rajta a menyasszonyi ruha
a haja sütővassal fürtökbe állítva
nem érti miért sóhajtozik az anyja
(nem szánta igazán őt)
miatta megy férjhez
a legszívesebben ordítana: nem!
de csak könnyeit nyeli
a fátylát a földre dobja
csak a szűzek tehetik a fejükre
az anya villogó szemmel kap utána
viselni fogod sziszegi és a hajába tűzi
a lány nem vitatkozik többé vele


a lyuk

riseliős terítőt készített
(nagyon kellett a konyhapénz)
mellette téblábolt kislánya
megszánta őt és az ölébe vette
a kislány egy darabig figyelt majd
csalódottan jegyezte meg:
te csak varrod varrod
mégis lyukas
az anya nevetve válaszolta:
ez a lyuk nem lyuk, lyukasztotta Lajkó



(°Thomas Mann°)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-10-08 22:59:24
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-15 22:25:51