Zima István
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
221.
| 2026.05.24 13:48 | Zima István -- re: meo | Az éltető polip
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Félve jegyzem meg, hogy a polip jelen esetben a lélegeztető maszk és a csövek, amik az emberből kiállnak, ezek táplálnak, illetve a káros anyagokat kivezetik. Az átírást még átgondolom, és külön megköszönöm a kedvességét. | 220.
| 2026.05.24 12:09 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Az éltető polip
|
| Válasz erre | Kedves István!
Érdekes, szimpatikus ötlet a polipmotívot bevinni az kórházi környezetbe. Sokfelé ágazhatna a sztori, csak döntse el, merre, és vigyen végig egyetlen szálat. Ez így kaotikus.
Az "élet" túl nagy szó, ritkán jön ki jól.
Az utolsó szakasz szép és kifejező, ám mégis elhagynám, mert a "sok az ágy"-ban benne van, hogy nem érnek rá törődni a betegekkel.
A vérében van a sci-fi, ezzel élni kell, csak tanuljon meg bánni a műfajjal. Az irány jó.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 219. 218. 217.
| 2026.05.20 19:24 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Az éltető polip
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Egyáltalán ne bánja. Az, hogy utólag magyarázatot keresünk az egyes költészeti megoldásokra, a kreativitás természetes velejárója szerintem, sőt. Ilyenkor az ember még mintegy utólag bekapcsolódik az alkotásba, még magában igazítja, hogyan lehetne jobb és ez vezethet végül is ahhoz, hogy egy következő versben ugyanazt már tényleg tudatosan, jobban átgondolva csinálja, ha az adott műhöz már nem is tud hozzátenni. | 216. 215.
| 2026.05.20 17:47 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Az éltető polip
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Gondolkoztam, hogy milyen tanácsot adhatnék, és arra jutottam, hogy érdemes várni a döntéssel, hogy javítsa, vagy megtartsa- e a szöveget. Én tízből tízszer megbántam, hogy hirtelen javítottam valamit. Persze nehéz ezt megállni, tízből tízszer nem is tudtam pihenni hagyni a dolgokat... meg kell próbálni távolról ránézni a versekre; ezt el lehet érni más élményeknek való kitettséggel egyrészt, de a legbiztosabban az idő segít benne. Schopenhauer azt írta, a türelem a legnagyobb bátorság. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 214.
| 2026.05.20 11:28 | Zima István -- re: meo | Az éltető polip
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Jók a meglátásai. A 'branülök és kanülök csápjai' lényegesen elegánsabb lehetne, de az elejét nyersnek szántam. A költőibb regisztert az utolsó mondat adja, reméltem, hogy elbírja így. A döglégy is élő, csak máshogy viszonyul a rothadáshoz, az ember automatikusan „emberként” érti az élőt, aztán rögtön ott a döglégy, ami szintén élő, csak épp nem zavarja a szag, hanem vonzza.
Tehát a sor valójában hamis általánosítás, amit a következő sor rögtön felülír. Ezek után már csak az a kérdésem, érdemes-e átírni, vagy engedjem el. Nagyon használható és alapos az Ön meója, remélem, be fogom tudni építeni a későbbiekben.
Köszönöm szépen.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 213.
| 2026.05.19 21:26 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Az éltető polip
|
| Válasz erre | Rengeteg kísérletezés van a képekben, kicsit valószerűtlenül változatosak. A "polip" és az "élet fája" olyan módon vannak felkonferálva, hogy első olvasásra nem egészen világos, metaforákat olvashatunk, mágikus realizmust vagy valami párhuzamos univerzumról írt jegyzetet. Lehetne úgy is fogalmazni például, hogy 'branülök és kanülök csápjai', ami simábban, kevésbé tolakodóan hozna be hasonló képzetet.
A negyedik versszakban tárgyi tévedésnek lehetne venni, hogy a döglégy nem minősül élőnek; persze a mögöttes szimbolika érthető, de mégis. Hasonlóan lehetne még belekötni a "kitartóan koppan"-ba, kitartóan inkább kopogni lehet, a koppanás az legfeljebb elnyújtva visszhangzik. Feleslegesen részletező szerintem ennek a versszaknak a szerkezete is, elegánsabb lenne valami apró körítéssel annyit írni, hogy döglégy kopog az ablakon.
A következő versszak érdekesen bájos humort iktat a helyzetbe, amit nem szokás így kezelni, de jól alátámasztja azt a vádlóan groteszk ábrázolásmódot, ami a továbbiakban kibontakozik; ezt kevésbé kísérletinek, átgondoltabbnak érzem. Az utolsó sor képe eléggé nett, értem, hogy miért ragaszkodik hozzá, de azt is, hogy Mária miért mondhatja azt, hogy túl sok, túlmagyarázó. Szerintem ha már valamit el kéne hagyni a versből, az inkább az első felében van. De az egész még nagyon kísérleti, formátlan. Ha érdekli ez a téma, ajánlom elolvasni Kálnoky László 'Szanatóriumi elégiáját'. Nyilván sokkal komorabb tónusú, de van benne egy csomó groteszk megoldás is, ami iránymutató lehet ennek a stílusiránynak a továbbgondolásához. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 212.
| 2026.05.19 20:52 | Zima István -- re: meo | Az éltető polip
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Nagyon figyelek az Ön véleményére. Ebben az esetben viszont nekem hiányérzetem támadna az utolsó két sor nélkül. Megvárnám esetleg Mátyás észrevételét.
Köszönöm szépen. | 211.
| 2026.05.19 17:25 | Fűri Mária - szerki -- meo | Az éltető polip
|
| Válasz erre | Kedves István!
A képek valósak, de a realisztikussága mellett költői. Mi is ott vagyunk a kórteremben, miközben verset, nem prózát olvasunk; a leltárszerű felsorolásnak van egy vizuális és egy gondolat-ritmusa. Átéljük a kiszolgáltatottságot, mindeközben a szöveg (jó értelemben gondolom) szöveg marad.
Kár, hogy ott van az az utolsó két sor. A történet magában is megáll a lábán, és benne van az 'erkölcsi tanulság'. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 210. 209. 208.
| 2026.04.28 20:53 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Báttya
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
A "kitűnni a tömegből csak úgy lehet, ha valakire rálépnek" ígéretes gondolat, így magában leírva is van némi hatása, csak lendületesebbé kéne tenné, summásabbá.
A szerkesztők egyébként látják a még meg nem jelenített/ elrejtett üzenetet, a privát üzeneteket, akkor is, ha nem nekik címezték, illetve a törölt vagy moderált tartalmakat is, amiket vissza is állíthatnak. | 207.
| 2026.04.28 20:23 | Zima István -- re: meo | Báttya
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Azt a sort kihúztam, hogy „éljen Nyúl”, mégis rájött :). A harmadik olvasat csak úgy jöhet ki, ha Ön látja azt, amit Mátyásnak írtam rejtve. Tévednék? :)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 206. 205.
| 2026.04.28 17:16 | Fűri Mária - szerki -- meo | Báttya
|
| Válasz erre | Megint van egy harmadik olvasat(om):)
A Hannibál tanár úr jutott az eszembe: a 'tömegnek' saját törvényei vannak: nincs tekintettel senkire és semmire, csak a saját felkorbácsolt érzései számítanak, akit szeret, azt is pusztulásba dönti. A vasököl nekem nem munkásokat jelenít meg itt, inkább a 'tömeg' brutális mivoltát, erejét. Ahogy emlegetik a tudatára ébredt anyagot, úgy említhetjük a tömegben tudatát vesztett egyént. A gyerek itt áldozat, ő még egyéniség, olyan kapcsolatot keres, ami tömegben nem létezik.
A vers érdekes; a kártyaváros képet kimódoltnak érzem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki, Zima István | 204.
| 2026.04.27 23:47 | Zima István -- re: meo | Báttya
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
A test kényszerítve van, együtt lép, együtt áll, kívülről vezérelt, egy rendszer része. A „báttya” elinflált, divatos megszólítás, valódi tisztelet nélkül, de ez is a rendszer része. A kifordult zseb a benső, amiből a kártyavár (nem szilárd alap) kifordul. A mez azért lóg, mert nem illeszkedik, csak rajta van. Kitűnni (látszani) a tömegből csak úgy lehet, ha valakire rálépnek, de egy lépés után már az sem látszik.Sikerült megint egy érthetetlen verset összehoznom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 203.
| 2026.04.27 20:27 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Báttya
|
| Válasz erre | "kifordul zsebemből a kártyavár"- ez a sor horogként nagyon megakaszt, eléggé érdekes, sok mindent mögé lehet látni, különösen, ha egy afféle kiskirály szájába adjuk; összefoglalja, milyen érzés lehet, amikor a szerencsére, csalásra, trükközésre épített ördögi terve nyilvánosság elé tárul stb.. Viszont a vers egyébként egy a tömeggel vonuló kisember nézőpontjából beszél, az "öklünk vasból egyre nehezebb" eléggé direkt (bár mégis nyakatekerten megfogalmazott) utalás a munkásságra.
Ha jól értem, a szövegben a vezér arra hergeli a vasöklű tömeget, hogy a "Gyereket" porba tapossák, aki csak éppen olyan, mint ők maguk ("egyméretű mezünk lóg testén")? Sok bizonytalanság van a fogalmazásmódban, az utolsó két sor indokolatlanul körülményes. Az elvágott mondat pedig eléggé hatásvadász. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 202.
| 2026.04.21 10:17 | Zima István -- re: meo | Bunker a fejben
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
A „mintha földből lenne” sort átírom, megfogadva tanácsát. Indíték nincs, csak állapot, szeretném így megtartani. A három olvasatnak kifejezetten örülök, persze ha nem megy totálisan szembe az eredeti elképzelésemmel. Az Ön meójának pedig szívből örülök.
Tisztelettel. | 201.
| 2026.04.20 14:54 | Fűri Mária - szerki -- meo | Bunker a fejben
|
| Válasz erre | Kedves István!
Novellában olvastam hasonlót, ahol szintén egy magába zárt állapotból szabadult meg a főhős. Érdekes volt versben viszontlátni. Mivel inkább belső történésnek látom (a cím is ezirányba visz), elhagynám az első emberpárt. A 'mintha földből lenne' kicsit túlmagyaráz, azt is. Kerestem az indítékot, mi mozdítja ki a versbeszélőt az apátiából, és viszi vissza az életbe, a küzdelem terepére -- közben megnéztem a válaszát az üzenőfalán, és úgy látom, immár három olvasata is van a versnek. :)
Felteszem azért a meóm, hátha lesz benne mégis egy fél mondat, aminek hasznát veszi. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 200.
| 2026.04.18 12:25 | Zima István -- re: meo | Zárt koporsó keletről
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna!
Köszönöm kedves szavait. Az eleje tudatos választás, a hivatali pátosszal megírt levél kontraszt az esemény végével. Ha nem bánja, nem bántanám. A sok jelzőt és határozót én inkább hullámokban látom, pár helyen sűrűbb lehet. | 199.
| 2026.04.16 17:45 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Zárt koporsó keletről
|
| Válasz erre | Kedves István!
Az ide feltöltött prózái közül engem eddig ez fogott meg a legjobban. Tömör, egyszerű, mégis képes szíves ütni az olvasót - remek novellát írt!
Szerkesztőként azonban meg kell jegyeznem, hogy még akad rajta javítanivaló. Egyrészt helyenként túl sok a jelző, a határozó, és ez megtöri a szöveg ritmusát. (Pl. "A család és a rokonok megilletődve, könnyes szemmel álltak, tűrve az irigy és sajnálkozó pillantásokat.") Másrészt zavaró az elején a "fia", mert azt sugallja, hogy a halott apjának a szemszögéből fogjuk látni az eseménysort, pedig nem ez történik. Ha van kedve, azt javasolnám, még csiszolja a szöveget, mindazonáltal szeretném, ha tudná, hogy nálam ez már jelen állapotában is marad.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 198. 197. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 |
|
