Veres Mária
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
141.
| 2026.06.24 14:25 | idegenbolygo@gmail.com -- Éhes Miron
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, köszönöm az észrevételeit. Nem kimondottan gyerekeknek írtam, ha átjavítom összes mesémet és novellámat, egy olyan kötetet szeretnék majd, vagy gyűjteményt, ami bármelyik korosztálynak szólhat. | 140.
| 2026.06.24 13:52 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Éhes Miron
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Jó kis mese, érdeklődéssel olvastam végig Miron történetét. Tartalmazza a klasszikus meseelemeket, például a hátrányos helyzetből induló (ám valaha aranyhajú volt) főhőst, a vándorlást, a megpróbáltatásokat, az igazságosztást, a tanulságot. Elbírna egy-két szokásos mesebeli szófordulatot is, csak párat, ide-oda beletűzdelve.
Lehetne ott a vége, hogy: "Már nem volt ki irányítsa a világot." Meg az egészet tömöríteném kicsit, túl hosszú, a gyerekek nem tudnak ennyi ideig odafigyelni.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 139. 138.
| 2026.06.20 23:04 | Fűri Mária - szerki -- meo | Hajnali vendég
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Nagyon szép. Nekem már A sárkány is tetszett, csak nem éreztem elég kiforrottnak. Itt az arányok is nagyon jól eltaláltak. Az emberi szenvedés és veszteség ilyen finom megfogalmazásával találkozni -- különleges. Miközben az élet ott van, zajlik, a rokonság jólelkű emberekből áll, akik élik a hétköznapi, pörgős életüket, szeretettel fogadják a vendéget, aki jön, kis időt eltölt köztük, és megy tovább a nemlétező hómezőn. | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 137.
| 2026.06.17 21:39 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | Hajnali vendég
|
Válasz erre
Előzmény | Elolvastam mindkét művet, a verset és a novellát is, a vers jobban tetszett, a novella kevésbé. Tudom, hogy még sokat kell csiszolnom ezen az íráson, de a Fekete István féle történet stílusa nem az én világom. Az írásom hőse pedig csak fikció, nem tér vissza a háborúból. Majd még dolgozom rajta. | 136. 135.
| 2026.06.17 12:01 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | Pegazus
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna, nemcsak a lóról szól a történet, a fárasztó kutyagolást akartam parhuzamba vonni a vágtával, a szegénység rabságát az ünnep pompájával és a ló szabadságvágyával. Mentünk az úton és elvágtatott mellettünk a ló. Hogy pont a Dózsa György úton ért véget az élete, az is érdekes véletlen, hiszen egy lázadóról elnevezett helyről van szó. Az egész szituációt az élet írta, én csak megláttam benne a párhuzamokat. | 134.
| 2026.06.17 10:18 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | A sárkány
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
A történet még működhetne, de ez a szöveg nagyon túlírt, nehézkes, számos esetlen mondat van benne. Nagyon meg kellene húzni (a felére, vagy még jobban), illetve a maradó részt még tömöríteni, csiszolni.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 133.
| 2026.06.17 10:11 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Pegazus
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Egyszerre túl sok és túl kevés. Ahogy Tímea is írta, egy ilyen rövid szövegben minden szó számít - ha a lóról akar írni, nem fér bele, hogy a nágy sorból egy az albérletfizetés nehézségeiről szóljon. És, bár a téma érdekes lenne, egy ennyire rövid szöveg igazán bravúros, tökélyre csiszolt megfogalmazás nélkül kevés ahhoz, hogy igazán átadja a szituáció drámaiságát, mélységét.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 132.
| 2026.06.17 09:49 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Hajnali vendég
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Komoly téma, és szép történetet kerekített belőle. Így azonban túl hosszú és nehézkes: az olyan mondatok, mint "Az unokák felnőttek, rádiót vettek első fizetésükből, s modern zenéket hallgattak. Teli volt a világ élettel, vidám gyerekekkel, felhőtlen fiatalokkal", vagy "Nagyszüleik még megérték a rendszerváltást", "A gyerekek modern, amerikai konyhás otthonra vágytak" lapossá, döcögőssé teszik a szöveget. Húzza meg, csiszolja, és kiváló egyperces novella lesz belőle! :)
Abban a reményben, hogy segítségére lesz, szíves figyelmébe ajánlom Fekete István A kis tál c. novelláját, és Reményik Sándor Egy "eltűnt" anyjának c. versét. Mindkettő hasonló témát dolgoz fel, és azon túl, hogy kiváló alkotások, jól példázzák azt is, hogy működik egy ilyen szöveg ritmusa akár verses, akár prózai verzióban.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 131. 130.
| 2026.06.14 15:10 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | A sárkány
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária, nem tűnik el sem a király , sem a királyné, írtam, hogy a király megöregedett, nyilván ebből következik, hogy a herceg felnőtt. A királyné figurája a folytatásban nem lényeges. A király helyére egy vitéz jön, a törvénytelen fia, ott van leírva feketén, fehéren, a szolgák szóbeszédéből megtudhatjuk, azt is, hogy nem igazi sárkány, csak egy lovag, a nép képzelete, a szóbeszéd csinált belőle sárkányt. Az utolsó mondattal szándekosan húzom földre a történetet. Lehet, hogy mint Andresen mese, kiforratlan, de nekem más koncepcióm van, mint az Andersen meséknek. | 129.
| 2026.06.14 09:09 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Pegazus
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Izgalmas mitológiai lényeket elszabadítani a ligetben. Ebben látok lehetőséget.
Ennyire rövid szövegnél egyetlen felesleges szó sem lehet. Itt sajnos elég sok a szóismétlés és a töltelékszó. Valami jobb csattanó kellene a végére. Ilyen mitologikus miniatűrökből lehetne írni egy egész ciklust.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 128.
| 2026.06.13 21:11 | Fűri Mária - szerki -- meo | A sárkány
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Mintha egy még kiforratlan női Andersen meséjét olvasnám. Vannak következetlenségek, pl. a Fekete király és a királyné csak úgy eltűnik, a sárkányból hipp-hopp vitéz lesz; vannak elvarratlan szálak. Az utolsó ironikus mondat túlságosan a földre húzza a szöveget.
Kellett egy kis idő, hogy ráhangolódjak a mesére, de aztán vitt a történet. Szép a kutya -- lány motívum, érdekes György változása kedves, érzékeny kisfiúból érdekeit megvédeni képes, rideg férfivá. | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 127. 126.
| 2026.06.11 22:11 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Hajnali vendég
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Túl sok minden ez egy ilyen rövid írásba. Kiválaszthatná inkább a család történetének egy kisebb szeletét, abban itt-ott felvillantva más korok eseményeit. Ebben a formában nem túl olvasmányos, száraz mesélés. Hétköznapi helyzeteket felvillantva, szagokat, színeket, ízeket bevonva átérezhetőbb lenne.
Lehetne ez a kezdősor: "Hazatérek nemsokára." A zárás tetszik.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 125.
| 2026.06.11 09:02 | idegenbolygo@gmail.com -- Fényes cipők (javítva)
|
| Válasz erre | Ja még annyit: a válaszaim a szerkesztők elemzésére nem a novella megmagyarázásáért vannak, hogy utólag magyarázzak bele valamit, ami nincsen benne, hanem a meglévő szavak jelentésére próbáltam felhívni a figyelmet. Egy diplomát is jogában áll a vizsgázónak megvédeni, sőt, erről szól a vizsga, akkor miért ne fűzhetne magyarázatot egy alkotó a művéhez, ha elemzésre kerül sor? Erre itt nem egyszer van példa, hogy a szerkesztő így látja, gondolja, az alkotó meg úgy, vagy próbál rávilágítani, hogy miért így vagy úgy írta meg. Ha a szerkesztő végigmegy a részleteken, akkor a szerző miért ne tehetné? Ez nem azt jelenti, hogy akkor jobbá válik a mű, de egy szerzőnek is joga van elmondani, mit szeretett volna átadni. Az olvasók pedig eldöntik, hogy ez sikerült-e vagy nem.
A másik: hogy a hazavitt munka bedolgozás-e vagy pluszban hazavitt munka, abszolút nem lényeges a történet szempontjából. A hazavitt robotmunka egyértelműen felőrli a családot. | 124.
| 2026.06.10 22:41 | idegenbolygo@gmail.com -- Fenyes cipők
|
| Válasz erre | Kedves Anna. Még mindig nem értem, miért gond a nevek becézése? Kicsi gyerekekről van szó. Lehet, hogy ez egy rossz novella, de ettől még nem biztos, hogy senkiben se kelthet együttérzést. Én nem szeretem túlírni a dolgokat, lehet, hogy ez hiba, de egyelőre csak itt méretett meg. Azt feltételeztem, hogy az általam festett képpel talán megindul az olvasó fantáziája. Ne lásson bele többet, mint amit ábrázol, de kevesebbet sem. Azért is próbáltam egyszerűen ábrázolni, hogy az egyszerű gyermeki lélek szemszögéből mutassam. És cseppet se lényeges, hogy mikor és hol játszódik. Számomra még az se lényeges, hogy együttérzést keltsen. Nem ez volt a célom. | 123.
| 2026.06.10 15:18 | Gerencsér Anna - szerki -- re: meo | Fényes cipők (javítva)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Nem azért nem találtam hitelesnek a novellát, mert kétségbe vonom az ön szavahihetőségét, élményeit vagy véleményét, hanem, mert amit írt, az mint irodalmi alkotás következetlen, és nem sikerült benne megfelelően átadnia a leírt élethelyzetet. Íráskor vagy az írásai ellenőrzésekor vegye figyelembe az alábbiakat:
1) Az olvasó nem rendelkezik azokkal az információkkal, azzal a kontextussal, amivel ön.
Ez a novella nincs térben és időben pontosan elhelyezve: az olvasó nem tudja, hogy ez a nagyváradi cipőgyár a huszadik század közepén(?), csak azt, hogy magyarok lakta területen járunk (a nevekből ítélve), egy elég általános jelleggel leírt vidéki/városi környezetben, valószínűleg a huszadik században (de ha ennél szűkebb idősávot is feltételezünk, az még mindig több, elég eseménydús évtizedet ölel fel). Ez édeskevés ahhoz, hogy fel tudja mérni, mennyire lehetett nehéz a szereplőknek vidéken megélni, jó döntés volt-e a városba költözni, a gyár kizsákmányoló-e, vagy a felnőtt szereplők hoznak/hoztak-e rossz döntéseket, és emiatt szorulnak rá egy egyre keményebb és egyre több időt felemésztő munkára... Már az drámai különbséget jelent, hogy a világháború előtt vagy után vagyunk, de a szövegből ez sem derül ki.
A novellában egyszerűen nincs benne az a háttér, amit az ön kommentje felfedett. Nem arról van szó, hogy "a mai világban nehéz elképezelni", hanem arról, hogy az olvasó nem tudhatja, mit kellene elképzelnie - és valamit el fog, de nagy eséllyel nem pont azt, amire ön gondolt. Emiatt fontos az alábbi:
2) A valós helyszínt, szereplőket, eseménysort egy irodalmi műben épp úgy fel kell építeni, mintha az egész kizárólag az író fantáziájából pattant volna ki.
Ha az olvasó nem tudja, hol játszódik a történet, milyen világot, környezetet, lehetőségeket képzeljen el, akkor vagy más kontextusban értelmezi majd (akár a szerzői szándékkal ellentétesen is), vagy nem érti eléggé. Nem kell feltétlenül egy hosszas leírás, és lehet az általános műveltségre alapozni, de valamilyen támpontra szükség van.
Ha a karakterek nincsenek felépítve, nem fogják érdekelni az olvasót, nem fog együttérezni velük, és nem fogja tudni megérteni őket. A novellában a gyerekek kicsit jobban kidolgozottak, a szülők azonban teljesen kétdimenziósak. Mindkettejük teljes személyisége leírható annyival, hogy "sokat dolgozom kevés pénzért, ezért fáradt és feszült vagyok, és ezt a gyerekeimen vezetem le". Nincs bennük semmi egyedi, egyéni. A novellából nem jön át, hogy mennyire nehezen éltek meg vidéken, hogy mik a céljaik azon túl, hogy pénzt akarnak keresni, hogy a lehetőségeik közül miért ezt választották, vagy, hogy miért érezték úgy, hogy nincs jobb lehetőségük, és valóban nem volt-e... És így tovább. Az ennyire vázlatos szereplőkkel pedig nem fog az olvasó együttérezni, már csak azért sem, mert:
3) Az irodalom mindig fikció, akkor is, ha valós eseményeket mond el vagy azokra épül, és az olvasók (és a szerkesztők) is ennek megfelelően fognak hozzáállni.
Nem azért nem találtam hitelesnek a novellát, mert kétségbe vonom az ön szavahihetőségét, élményeit vagy véleményét, hanem, mert amit írt, az mint irodalmi alkotás következetlen, és nem sikerült benne megfelelően átadnia a leírt élethelyzetet.
Ha valaki azt mondja, "ezt és ezt éltem át, ilyen nehézségeken mentem keresztül", az emberek többsége abban a tudatban reagál rá, illetve értékeli a mondottakat, hogy azokon a másik átesett, szenvedett miattuk, megküzdött velük, és így tovább. És akárhol is helyezkedjen el a reakció a "jaj, szegénykém, ez borzasztó" és a "ne nyavalyogj már ennyit" közti skálán, le fogja képezni az egyik ember viszonyulását a másikhoz, az empátiáját, a jóindulatát vagy közönyét is. Az irodalomban ez nem így van. Az olvasó már eleve azzal a feltételezéssel fut neki egy novellának, hogy az kitalált történet, kitalált szereplőkkel - akikhez neki az égegyadta világon semmi köze. Egészen addig, amíg az író be nem tudja vonni, élővé nem teszi a szereplőket... És ha ez nem történik meg, vagy nem eléggé, akkor az olvasó a legdurvább történetre is csak a vállát fogja vonogatni. "Kit érdekel? Unalmas. Béna." Olvasók milliói voltak képesek izgulni azon, mi történik Raszkolnyikovval, Harry Potterrel, Arya Starkkal, Mr. Darcyval, és így tovább - mert hiteles karakterek, és emiatt tudtak hozzájuk érzelmileg kapcsolódni az olvasók. Még annak tudatában is, hogy mindegyikük csak kitalált alak. (Ahogy József Attila írta, "az igazat mondd, ne csak a valódit".)
Mert az olvasók szimpátiájának és a hitelességnek semmi köze ahhoz, ki valós és ki nem. Minden irodalmi alkotás megteremti a maga világát, és azon a világon belül kell hibátlannak, következetesnek, hitelesnek lennie. És ebben rengeteg segít, ha nem feledkezik meg arról, hogy:
4) A kész művet nem lehet utólag megmagyarázni az olvasónak.
A Dokk egy irodalmi műhely, így persze lehet még átírni, javítani, csiszolni mindent, ami felkerül. De ha valami megjelenik regényben, folyóiratban, akár csak az interneten, és eljut nem csak a szerkesztőhöz, hanem az olvasókhoz is, akkor ők kész, egész műként fogják értékelni. Nem lehet minden olvasó mellett ott állni, és elmondani, hogy "de ez igenis így volt", "úgy értettem, hogy...", vagy "képzeld még hozzá, hogy..." Mire a szöveg megjelenik, mindennek benne kell lennie, és mindennek pontosan.
Ezért nem jó, ha olyanok maradnak benne, mint: "Anyácska hazahozta a gyárból a munkát, hogy reggeltől estig dolgozhasson." Ez úgy hangzik, mintha a gyárban dolgozna, aztán még utána hazavinné a munkát, illetve, mintha ez a saját döntésén múlna, választható lenne, mint a home office, nem pedig egy már eleve otthonra adott munka. Vagy: "Jánoska és Áronka felköltöztek a nagyvárosba." Jánoska és Áronka szülei költöztek, a fiúkat csak vitték - de a szülők hiánya a bevezetőben, illetve a túlzó becézgetés már az elején aláássa a történet realizmusát.
Összefoglalva: döntse el, visszaemlékezést akar írni, vagy novellát. Ha visszaemlékezést, akkor tegye azt, írja le a tapasztalatait, a gondolatait, hogy mi történt és mikor - ez lehet személyes, és az olvasók is személyesebbnek fogják tekinteni. (Lehet, hogy ehhez a témához jobban passzolna - az egy bekezdésnyi kommentjében több érzelem, intenzitás, élet volt, mint az egész novellában együtt.) Ha viszont novellát akar írni, akkor annak önmagában is működnie kell, nem csak magyarázattal kiegészítve - írja át vagy írjon újat a fentiek fényében.
Üdvözlettel:
Anna
| 122.
| 2026.06.09 22:21 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | Az álkirály
|
Válasz erre
Előzmény | Nagyon köszönöm a részletes elemzést, el fogok gondolkodni rajta. Sok évet dolgoztam ezen az íráson, nehéz téma, sokszor kell javítani. Thomas Manntól több regényt is olvastam, meg novellákat, kivéve, amiket itt említett, most kíváncsi lettem ezekre a hasonlóságokra. | 121.
| 2026.06.09 16:36 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Az álkirály
|
| Válasz erre | Az első pár mondat naivan műmeseszerű, holott ami utána követi, már sokkal átgondoltabb, reflektáltabb, modernebb nyelvezet. "Azok a gondosan ellenőrzött mozdulatok és szavak, amelyekre olyan feszülten figyelt, érthetetlen elegybe folytak össze a szemei előtt, és a beszédjüket is onnan, messziről csak úgy tudta elsajátítani, mint valami össze-vissza mormogást, sziszegést, kurjantást, amelybe belevegyítette- bizonyára tévedésből- a szél sivítását vagy a madarak víjjogását is"- ilyen eszmefuttatások után feleslegessé is válik a durván kimondott jelentésadás, az a megfogalmazás, hogy " akit már a kezdetek kezdetén elkülönítettek a valóságtól" később kell, hogy esetleg csak véletlenül felmerüljön, szinte egyszerre azzal, hogy az olvasóban is összeállt valami ilyen összegzés a leírások után. ""Íme, ilyen vagyok én a valóságban." - gondolhatta volna magában a kívülálló, ha tudta volna mi az, hogy én, s mi az, hogy valóság."- ez a rész már több mint elegendő lenne ebből a szempontból, én az első pár sorból az absztrakt nyelvezetet kihúznám.
Ezek a finom lelki rezdüléseket leíró passzusok a ószövetségi (?) témával együtt Thomas Mann megközelítésére emlékeztetnek, arra, amit a "ruharáncot művészi elvvé tevő" mester például a 'Törvény'-ben vagy a 'József és testvérei'-ben kifejtett. A 19. század végére kimerült pátosz helyébe a csodákat revideáló kíváncsiság lépett ebben az írásmódban és a csodákat esetenkét pont a varázstalanítással, a többé-kevésbé tudományos vagy lélektani magyarázatokkal tudta még csodaszerűbbé tenni, mert azokkal az emberi természet rendkívüli részeit mutatta fel, ahelyett, hogy valami vaskalapos csodafelfogással a sztereotip megnyilvánulásokat erőltette volna a valóságra. "olyan monoton biztonságban éltek azok odafent törvényeik által, miként ő élt odalent törvények nélkül, de most szükségük van reá, a kívülállóra, a rejtőzködőre, hogy visszahozza rendjüknek uralmát."- ezek a mondatok különösen Thomas Mannt idézik fel bennem.
Az első csillag utáni rész elég körülményesen indul, az olyan pontosítások, mint hogy "ellenben"; "ugyanolyan hirtelen", meg sok jelző modorossá teszik, elhagyhatók. Érdemes hangosan felolvasni magunknak egy-egy ilyen részt vagy mással hangosan felolvastatni, az segít a görcsök lefaragásában. Ebben a részben egyébként rendkívül izgalmas, hogy a nyíl utáni vágy, a maga fallikus áthallásaival, ami kimondódik, hogy áttevődik a fúriára, hogyan helyettesíti a nemi vágyat.
"S mennyi akadályt küldött az ifjúember útjába, nehogy az valamiképpen rátaláljon, nap mint nap új zsákmányt gördítve eléje, csakhogy őt ne érhesse el soha."- ez a mondat szerintem feleslegessé teszi az utána következő felsorolást, ha önmagában marad, esetleg még lesz egy olyan zamata is, hogy a szerző humorosan reflektál a népmesei akadályok közhelyére, ahelyett, hogy alárendelődne nekik.
Egyelőre ennyi kisebb konkrétumhoz tudok hozzászólni, a szöveg többnyire kimunkált, átgondolt, súlyos mondatokkal halad, sok igazán szép, érzékletes kép és meglepően találó megfogalmazás van benne. "Arra eszmélt föl, hogy valaki az arcát ütögeti, nem erősen, de mégis kellemetlenül hatott rá, s amikor kinyitotta a szemét, a nap fénye hasított belé."- ha jól értem, ez előtt a mondat előtt minden egy álom leírása volt? Nem lenne értelmetlen ezen a ponton határt vonni a számozott részek (fejezetek?) között.
Olvastam a hozzászólást azzal kapcsolatban, hogy nem álom/ valóság választja el a különböző részeket, hanem ezek más-más életeket jelentenek- felmerült bennem, hogy nem lenne-e jobb azt fő vonulatként kidolgozni, amelyikhez a legtöbb ötlet, kész anyag vagy affinitás áll rendelkezésre és a másik kettőt (vagy többet) meghagyni sejtésnek, látomásnak, álomnak vagy történetnek, amolyan 'kicsinyítő tükör' gyanánt? El tudnék képzelni olyan olvadékony prózát, amelyikben kibomlanak annyira a szereplők tudatfolyamai, a kézbe vett kulturális objektumok hogy egy- egy fejezeteken átívelő 'előző élet' megjelenhessen anélkül, hogy 'előző életként' kelljen olvasni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 120.
| 2026.06.08 22:21 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | Fényes cipők (javítva)
|
Válasz erre
Előzmény | Kár, hogy itt nem latható a válaszom, csak a fórumon. Azt nem bánom, hogy mulandokkba került, az fáj, hogy kétségbe lett vonva a történet hitelessége. Tehát tényként ide is elírom: a nagyváradi cipőgyár rengeteg csaladnak biztosított munkát otthonra, ami kezdetben jó lehetőségnek tűnt, de a szerény fizetésért komiszul kihasználták a dolgozókat, sokszor az egész család be kellett szálljon a munkába, hogy időben kész legyen, volt hogy karácsony este is mokasszinokat varrtunk, az ujjaink fájtak és elgörbültek. Ezt nem én találtam ki, ez így volt, még ha a mai világban nehéz is elképzelni. Az viszont a mai vilagban sem meglepő, hogy a szegénységből milyen nehéz kiutat találni, akár vidéken, akár egy nagyvárosban. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Gerencsér Anna - szerki | 119. 118.
| 2026.03.31 10:54 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Az álkirály (folytatás)
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Sok szép mondata, érzékletes képe van, és a történet is felkeltette a kíváncsiságomat. Örülök, hogy megosztotta velünk!
Most is fenntartom azonban, amit az első szakasz után írtam: ez így kicsit sok, rengeteget akar mondani, és emiatt túl tömény lesz. Nincs kedve egy-egy témát külön is kifejteni belőle? Sok olyan gondolat van benne, ami önmagában is megérne egy egész novellát, nemcsak egy-két bekezdést.
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 117. 0 25 50 75 100 125 |
|
