Valyon László
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
263. 262.
| 2026.05.23 06:57 | Fűri Mária - szerki -- meo | Az Időről
|
| Válasz erre | Kedves László!
Nagyon tetszik a felvezetés! Az ingaóra pontos, képszerű leírása. Ott vagyok a azobában, érzem az ódon hangulatot.
Ez után viszont:
-- vagy elhagynám a vánszorgánst, és egy kicsit alaposabb, izgalmasabb tudományos magyarázatba fognék, vagy
-- meghagynám, hogy vánszorog, de akkor az emberi - filozófiai szálat jobban kibontanám.
A zárás megoldatlansága miatt múlikkal szavazok.
De, ismétlem, az első rész nagyon szép, hangulatteremtő, szikár, pontos. | | A fenti posztra érkezett válaszok: valyon.laszlo@freemail.hu | 261.
| 2026.05.22 19:19 | valyon. laszlo@freemail.hu -- re: meo | Az Időről
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm az alapos olvasást. A „Talán.” valóban kulcspontja a versnek, de nem visszavonásként szerepel, és nem is bizonytalanságként. Az időről kijelentő módban beszélni — akár fizikában, akár teológiában, akár költészetben — több önbizalmat feltételezne, mint amennyit a jelenség megenged. A „Talán.” a vers szemléletének lényege: az emberi és isteni erők határán mozgó tapasztalat alázata. Ha ezt elhagyom, akkor nem erősebb lesz a vers, hanem hamisabb. Szerintem.
A vers zártsága tudatos döntés. Nem akartam nyelvi tobzódást, metaforahalmozást vagy „kiforgatott” képeket. A tárgyias, szikár szerkezet poétikai választás. A mechanika egyszerűségéből nő ki a gondolat — nem pedig fordítva. Aki ezt „túl zártnak” érzi, az valójában más típusú verset szeretne olvasni, mint amilyet én írtam.
A „Talán.” külön sorban állása pedig nem mentegetőzés, hanem hangsúly. A vers nem bizonytalankodik, pontosan tudja, hol kell megállnia. Szerintem
Igazán köszönöm a figyelmét és a kritikát; a vers azonban így vállaltan az, ami: tárgyias, fegyelmezett, és nem kíván több lenni annál, amit mond. Így az enyém, ha múlik is. | 260.
| 2026.05.22 18:55 | Siska Péter - szerki -- meo | Az Időről
|
| Válasz erre | Tetszik benne, hogy az időt nem holmi zavaros metafizikai ködként közvetíti, hanem egy konkrét tárgyon, szerkezeten keresztül próbálja megragadni. Ugyanakkor a szöveg túl közvetlenül közli a felismerést, kevés benne a feszültség, a zárás pedig kész, didaktikusan ható magyarázat, amit az utolsó versmondat lényegében zárójelbe is tesz. | 259.
| 2026.05.22 17:59 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Az Időről
|
| Válasz erre | Felismerni vélek egy rendkívül határozott szerkezetet, ahol az első, leíró rész egy záró tézist támaszt alá, készít elő. Az idő eszerint legalább annyira függ a szubjektumtól, mint attól, amit egyesek természeti törvényeknek, mások Istennek, megint mások pedig Isten természeti törvényeinek neveznek. Korántsem ördögtől való gondolat ez, azt hiszem, több fizikus is kifejezte, hogy az időről csak mérőeszközök által lehet beszélni, azok nélkül nemigen értelmezhető. Egy kis lírai rutinnal az olvasó könnyen kiterjesztheti ezt a beállítást ember és természet általános viszonyára, a szubjektív és objektív kötélhúzására; kár, hogy ezt a vers nem teszi meg, nem emeli magasabb szintre a konklúziót, hanem nagyon szerényen visszavonja egy "Talán."-nal, amit ráadásul külön sorba is ír ki.
Az ilyen "Talán" szerintem olyan, mint a három ponttal zárt vers, vagy a T/2 beszédmód, a vers attól vers, hogy előre feltételez ilyesmit- egy kis elfogultságot, tévedési lehetőséget, általánosító hajlamot- egyáltalán nem szorul rá, hogy azt külön jelezzük.
A tézis nagyon következetesen kapcsolódik a felvezetéshez, de ez rendkívül zárttá teszi a verset, nem enged olyan színes, a nyelvet izgalmasan kiforgató képeket megjelenni, amik végső soron többet adnának hozzá egy-egy tanulsághoz, mint a pontos levezetés. Múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: valyon. laszlo@freemail.hu | 258. 257.
| 2026.03.04 10:10 | valyon.laszlo@freemail.hu -- re: meo | A tél után
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária! Köszönöm a Meó-t. Lehet, hogy ennyi is elég lenne. Éles a tavaszi fáradság melankóliája nélkül.
A TÉL UTÁN
Egy hosszú tél után
Vendéglő kertem asztalánál
Kvaterkázom a nárciszokkal
Isszuk a fényt
Napom csak vánszorog
A kifilézett pillanatért élek
Mikor ördögöm
A falról lecsapom | 256. 255.
| 2026.03.04 08:51 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | A tél után
|
| Válasz erre | Kedves László, az első három sor szépen indít, él a vershelyzet. A "bódult hervadás" és "lomhán vánszorog" viszont kézenfekvő, tompa megoldások, mintha rájátszanának a hatáskeltésre, kivisznek a vers sodrásából - hömpölygéséből. Az "én már csupán" szerintem húzható, illetve az "ördögöm" elől a névelő is. A kifutás, a vers atmoszférája egyébként remek. A tét növelésén gondolkodnék el. | 254.
| 2026.03.02 18:34 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A tél után
|
| Válasz erre | Kedves László!
Átérzem a vers hangulatát, ott ülök a kert asztalánál. Kiválóan teremt atmoszférát. A humorát is értékelem.
Lehetne hosszabb a szöveg, tovább árnyalva a képet. Ilyen rövidséget nem akármilyen vers engedhet meg magának. Akkor tényleg egy egész univerzumnak benne kell lennie abban a néhány sorban.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 253. 252. 251. 250. 249.
| 2025.11.14 15:55 | valyon.laszlo@freemail.hu -- LASPONYA
|
| Válasz erre | Kedves Anna!
Mindenekelőtt köszönöm, hogy időt szánt novellámra, és rámutatott a hibáimra. Észrevételeivel többnyire egyetértek. Elsősorban a központozásban való trehányságért kell hamut szórnom a fejemre – valóban nem vizsgáltam át kellő alapossággal a szöveget, csak örültem, hogy végre prózát is küldhetek, és gyorsan előkaptam a „készletből”. Ez hiba volt, sajnálom.
Két megjegyzésére külön reagálnék:
A lasponya-lopás valóban nem számít szentségtörésnek a kánon szerint, de egy falusi gyerek fejében nem a kánon számít, hanem az, amit a neveltetése és környezete sugall. A történetben szerintem nem is a lopást tartja szentségtörésnek, hanem a bűn tudatos eltagadását a gyónásnál. Ez a hit mozgatja a cselekedeteit, és persze az is, hogy példaképének, Sanyinak megfeleljen.
A narrátor felnőttként egy emlékező, szószátyár figura, aki áradóan mesél, ahogy eszébe jutnak a dolgok. Ezért kerül bele több mellékszál is, mint például a cukorlopás vagy a gránátos eset. Ezek valóban elhagyhatók lennének, de Sanyi halálának közbevetése számomra a sorsának beteljesedését jelzi, és az ilyen jellem veszélyeinek hangsúlyozását szolgálja.
Sanyi jellemzése talán hosszabb a kelleténél, de a mesélő figurájához illik, hogy „mesél, mesél”.
Persze mindezektől függetlenül lehet, hogy az egész történetet pocsékul írtam meg – de örülök, hogy őszinte visszajelzést kaptam.
Köszönöm az észrevételeit, üdvözlöm itt a DOKK-on. További eredményes munkát kívánok – olyat, ami Önnek is örömöt okoz.
Üdvözlettel: Valyon László | 248.
| 2025.11.14 12:07 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Lasponya
|
| Válasz erre | Kedves Valyon László!
A történet jó, és a hangvétel tökéletesen passzol hozzá, de sok kisebb hiba van benne, ami kizökkenti az olvasót és rontja a szöveget. Pl. a korábban kiemelt "Nagy szerencsém volt, mert semmi bajom nem lett" mondat felesleges, mert magától értetődő, hogy nagy szerencse, ha valakinek semmi baja nem lesz, amikor felrobban a közelében egy gránát. A lopás nem szentségtörés akkor sem, ha a pap naspolyáját lopják, a "csörgedeztetett" nagyon erőltetett, és sok vesszőhiba is van a szövegben. Ezek ugyan apróságok, de nagyon sokat számítanak az összhatás szempontjából.
Egy komolyabb javítást javasolnék: nagyon sokat kellene húzni a szövegből. Pl. Sanyi szerepe a történetben annyi, hogy felbujtja a főszereplőt a naspolyalopásra - de ez a cukkolás jóformán bármilyen pajtástól eredhetne, nincs szükség Sanyi részletes leírására ahhoz, hogy összeálljon a történet. Mégis olvashatunk a külsejéről, származásáról, viselkedéséről, más csínyeiről és haláláról - ez pedig egy rövid novellában messze túl sok leírás egy mellékszereplőhöz képest.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 247.
| 2025.11.14 02:03 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Lasponya
|
| Válasz erre | Nálunk Baranya megyében is laspolyának hívják, tudjuk máshol hogyan hívják, de ez a mi nyelvünk, mivel így hívjuk, még jobban is ízlik, mintha mi is úgy hívnánk, mint mások. Amikor nagyanyám kitett egy éretlen körtét az ablakpárkányra, mondta; majd úgyis megérik. Ez a körte szinte mindig szarrá szottyadt, te még sose láttál ennyi muslicát, féltünk tőlük, pedig ártalmatlanok. Nem csípnek, csak sokan vannak, gyorsan szaporodnak. A lényeg, hogy a tárgy maga ( a naspolya, lasponya) nem fontos ebben a szövegben. Nem annyira fontos, csak látszólag. Didaktitus mese.Sok más témát behoz, néha összefüggéstelenül. Nem EGY kerek, kíkerekített történet. Modoros is néhol-néhol. | 246.
| 2025.10.24 15:44 | Valyon László -- re: meo | Próza. Rossz tréfa(haibun paró
|
| Válasz erre | Gondolkodtam,gondolkodtam. Szerintem ízlés kérdése. Hozna is, meg vinne is a szövegen. Azt el tudom képzelni, hogy a szöveg elejéről elhagyom a haikut, a végére azonban nem tenném mert leülteti a csattanót. Viszont abban igaza van, hogy úgy lenne szabályos haibun. | 245.
| 2025.10.23 14:04 | Hekl Krisztina - szerki -- meo | Próza. Rossz tréfa(haibun paródia)
|
| Válasz erre | Kedves László! Érdekes, fordulatos szöveg lett. Mivel a haiku ellentételezi a prózai részt vagy többlet jelentést ad neki, én egyszer tettem volna be a haikut a szöveg végére, és akkor újabb fordulatként, csattanóként is működne. | 244.
| 2025.10.22 13:22 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Próza. Rossz tréfa(haibun paródia)
|
| Válasz erre | Tisztelt Valyon László,
prózáját határozottan élveztem, gonosz módon még a haiku szótagszámát is számba vettem - talál. Narrációja élvezetes, mondatai világosak, szépek, jók. Fontos, hogy a végén nem marad el a derű sem.
A Nem hervad, nem hullik-ot törölném, mást nem, icipici stilisztikai igazítás után mehet lapba, kötetbe, ahová gondolja.
Még küldjön! | 243. 242.
| 2025.09.29 20:21 | valyon.laszlo@freemail.hu -- LASPONYA
|
| Válasz erre | Még annyit:: az "a" névelő használatával kapcsolatos felháborodása véleményem szerint túlzás. Ez nem nyelvhelyességi hiba, hanem stilisztikai és regionális jelenség. A magyar köznyelvben is előfordul, sőt a vidéki, falusi beszéd sajátossága, tehát hiteles: a történet miliőjéhez és az elbeszélő hangjához kifejezetten illik. Barátsággal. | | A fenti posztra érkezett válaszok: miklossiszaboistvan@gmail.com | 241.
| 2025.09.29 19:58 | valyon.laszlo@freemail.hu -- re: PRÓZA Lasponya
|
| Válasz erre | Az "a" névelő használata nevek előtt bizonyára felháborító.A figyelmetlen olvasás nem különben. Az írásból kiderül, hogy az elbeszélő nem volt a robbanás helyszínén, hanem egy közeli árok mélyén végezte a dolgát.. Egyébként élveztem a robbanások természetéről szóló tudományos fejtegetését. Sokat tanultam. Szerencsére nem voltam katona., de azt azért tudom, hogy a fedezékben lévőben a robbanás nem tehetett kárt. Ezt akkor is tudom, ha nem olvasom a vonatkozó irodalmat. Ha csak az ilyen mondatok gyengítenek az írásomon, akkor nincs nagy baj. A sok húzáson elgondolkodom, igyekszem megfogadni a tanácsát, de szeretek mesélni. Szószátyár vénember vagyok. Köszönöm, hogy foglalkozott a mesémmel. Barátsággal. | 240.
| 2025.09.29 15:15 | Miklóssi Szabó István - szerki -- PRÓZA Lasponya
|
| Válasz erre | Kedves Valyon László, prózaírókén az "a" névelő használata nevek előtt felháborít. Élő beszédben sem tanácsos és szerencsétlen a használata.
Prózája viszont jónak nevezhető, bár az ilyen mondatok sokat gyengítenek rajta: A kezében robbant fel egy kézigránát, amikor szét akartuk szedni. Nagy szerencsém volt, mert semmi bajom nem lett.
Ez egyszerűen lehetetlen. Azt a képet mutatja, hogy ott helyben robbant fel, később derül ki, hogy a másik karakter odaszaladt. Sok író, alkotó hajlamos elfeledni, mi lesz a golyóval kilövés után (egy kilenc mm-es golyó pl. konkrétan szétrobbantja a seb kijáratát, de a dolgok ennél is bonyolultabbak). Így bizony egy kézigránát is iszonyatos nagy szaggatást tud előidézni, a repeszdarabokról (srapnel) érdemes tanulmányozni az ide tartozó irodalmat.
Prózája sok húzással sokat javulna.
Barátsággal.
| 239. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 |
|
