Ur Attila
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
24. 23. 22.
| 2026.02.23 10:25 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Űrutazás
|
| Válasz erre | Kedves Attila, tetszik a vers groteszksége, ugyanakkor ijesztő valószerűsége. Zsúfoltságán érdemes lenne helyenként lazítani (pl. első versszak) - a kevesebb néha több. Csapongása izgalmas, de helyenként öncélú (pl. nemlétező túlélők). Bővíteném még néhány kevésbé impulzív sorral, mely többet mutat a megalkotott világból. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 21.
| 2026.02.20 21:27 | Siska Péter - szerki -- meo | Űrutazás
|
| Válasz erre | A legerősebb rész talán a nyitókép, a lerobbant űrhajó a Jupiter mellett, itt még sok potenciál van benne (pl. a kozmikus tér és a banális technikai probléma közti feszültség, a Jupiter mitikus súlya stb.), folytatásban viszont hamar a saját zsúfoltságába fúl a szöveg. Az oxigénhiánnyal küszködő embereket már a harmadik sorban fojtogatni kezdi még a történelem is, a kép így nem sűrűbb lesz, hanem csak redundáns. A további szakaszok sem koncentráltak, hiába ötletgazdag (pl. a hajóablak beverése szerintem kifejezetten hatásos), túlmagyarázza a saját allegóriáját, túl harsány, túl direkt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 20. 19.
| 2026.02.17 08:57 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Amnézia (jav. 2)
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
csatlakozom az előttem megszólaló szerkesztőtársaimhoz, sokat nincs mit mondanom, az olyan sorok, mint: rakéta-üzemanyaggá finomított történelem - nos, az ilyen sorok csak a balgát nem győzik meg a maradásra.
Hogy ne csak jó írjak, és rontsam el a kedvét :D
- kissé jobban odafigyelnék a szöveg ritmusára. Más mondandóm nincs, őszintén élveztem szövegét. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 18. 17.
| 2026.02.16 08:29 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Amnézia (jav. 2)
|
| Válasz erre | Kedves Attila, érzésem szerint sokkal letisztultabb lett. Szép munka! Marad nálam is.
Bizonyos versek kísérik az embert hosszú éveken, vagy akár egy életen át - nekem ilyen a Fel és alá az érdligeti állomáson Kemény Istvántól. Előző meómban nem említettem, de külön örültem az itt felbukkanó "félrenevelt múltnak". | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 16. 15.
| 2026.02.15 21:33 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Amnézia (jav. 2)
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Igen, látom, ez egy kompaktabb verzió. A "Licitálunk az utolsó/ boncolható darab/ föld felett" itt is zavar egy kicsit, de erre a változatra már maraddal szavazok. A Kemény idézetet, bevallom, nem ismertem. De ahogyan nézem, a köztudatban nem foglal el olyan ikonikus helyet, hogy a használata publicisztikai hatású legyen, a versben viszont megjegyezhető, kiemelkedő mozzanat, tehát idézése tisztelgésre, szálak összekötésére alkalmas, ezért működik. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 14.
| 2026.02.15 21:09 | urcsalad94@gmail.com -- re: meo | Amnézia (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | A következő javított verzióban az ötödik versszakot teljesen kivettem. Egyébként a "félrenevelt múlt" egy Kemény István utalás (Fel és alá az érdligeti állomáson). Szóval valamennyi intertextualitást úgy tűnik, mégiscsak elbír a szöveg, de elismerem, a József Attila átírás tényleg túlzás volt. | 13.
| 2026.02.15 20:43 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Amnézia (jav.)
|
| Válasz erre | Az első versszakban tett változtatás szerintem hozzáadott a vershez, közvetlenebbé tette. A "katonásdit játszunk" az első verzió derekának groteszk hangnemét teljesen végigviszi, felvállalja a "Szívószál orrukon/ tüsszögnek a tankok,/ beomlanak az árkok,/ az emberszabású repülők/ kiköpködik az embert." rész stílusa által sugalmazott nézőpontot teljes egészében.
A "Licitálunk az utolsó/ boncolható darab/ föld felett." nem annyira tetszik, nem kifejezetten eredeti, a megfogalmazás túlságosan is szállóigeszerű. Az ezt követő versszakot sem érzem túlságosan erősnek, ez a vers nem szorul rá az allúziókra intertextualitásokra, nem is engedheti meg igazán őket magának. A szöveg erősségei pont ott vannak, ahol szokatlanul mond ki dolgokat ("Szívószál orrukon/ tüsszögnek a tankok,") vagy újszerű távlatban esketi össze az ismert világtörténeti jelenségeket ("a rakéta-üzemanyaggá/ finomított történelem."). A József Attila- intertextualitás ilyen alapvető, közérdekű témánál publicisztikai ízűvé válik, az olvasó pedig magától is túl könnyen melléképzeli a szövegnek, ha ismeri. Sokkal izgalmasabb ilyen utalásokat ott elrejteni, ahol a témára vagy a nyelvi világra nem árnyékként vetül a nagy elődök alkotása.
A záró versszak tetszik, a múlt félrenevelése érdekes paradoxon, a "finomított" ugyancsak. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 12.
| 2026.02.15 16:01 | urcsalad94@gmail.com -- re: meo | Amnézia
|
Válasz erre
Előzmény | Először azt hittem, az Ön hozzászólása, a vers javított változatához íródott. Természetesen itt nincs ötödik versszak, de értem, mire gondol "patetikusság" alatt. | 11.
| 2026.02.15 15:50 | urcsalad94@gmail.com -- re: meo | Amnézia (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Tisztelt Nikolett!
Én is gondoltam az ötödik versszak elhagyására az alapján, amit Tímea írt korábban a vers "patetikusságáról". AZ első sor átfogalmazása sem egy rossz ötlet. Küldöm is a vers újabb javitását.
Üdv.: Attila | 10. 9.
| 2026.02.15 14:08 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Amnézia (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Attila, üdv a Dokkon! Izgalmas szöveg, világa ismerős. Itt-ott hajlamos elnagyoltságokra, pl. az ötödik versszak szerintem túlságosan magyarázni akar - elhagynám a versszakot, hisz mindez már érezhető/tudható az előző sorokból.
Az első sort így fogalmaznám: "Prófétánk, a feledés"
Olvasnék még hasonlóakat, akár olyanokat is, melyek egy személyesebb, kevésbé univerzálisabb szálat mozgatnak. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 8.
| 2026.02.14 12:25 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Amnézia
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Van a szövegnek magja, tartalma, kifejezőereje.
Ugyanakkor nekem túl patetikus, ami illik épp a témához, és sok folyóirat örömmel közölné ebben a formájában, én visszavennék, tompítanám az élét. A nagy végletek és univerzális dolgok kimondása néha zavaróan sok.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com, urcsalad94@gmail.com | 7. 6.
| 2026.02.10 20:47 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Amnézia
|
| Válasz erre | A felütés szerintem nagyon érdekes. A múlt rovására épülő jövő ilyen megfogalmazása elég provokatív, benne van nyilván a hibáiból nem tanuló emberiség leckéztetése, amit Péter is kiemelt, főleg, ha a "prófétát" száz százalékban cinikus hangsúllyal olvassuk. De ha kevésbé kritikusan nézzük és azt keressük, hogy hogyan lehetne egy ilyen prófétát mégis komolyan venni, akkor benne van a "múltat végképp eltörölni" ideológiák csodavárásának a megszemélyesítése is, az a nagyarányú civilizációs dac és optimizmus amit többek között Bábel tornyának tövében nyüzsögve képzelhetünk el. Ezt az olvasatot inkább a harmadik versszak engedi meg, amit ezért eléggé izgalmasnak tartok. Abban viszont egyetértek Péterrel, hogy a szöveg összességében egy lezártabb jelentés felé terel.
Magával ragadó szerkesztési mód, hogy az első versszak végén a megszemélyesített próféta-feledés megszólal, viszont felveti a kérdést, hogy a feledés nem egy olyan passzív dolog-e, ami önmagában még nem hajszolja az embert pusztításra. A kettőt igazából nagyon jól összekapcsolja a harmadik versszak, de az első rész zárása kicsit előkészítetlen, inkább csak a retorika fűzi össze a felvezetéssel. A "Káinok" helyett is talán érdemesebb lenni valami egyéni szóösszetételt találni a pusztulás erőinek ábrázolására, valami zsigeri, demonstratív szóalkotást, ami nem egy archetípus végső soron békésen lezárt és kedélyes bizonyossága felé mutat.
A második versszak megragadó, egyéni képeket sorakoztat fel, kerüli a pátoszt, a szokatlan jelzők és igék sokkal inkább elképzeltetik az olvasóval az ábrázoltakat. Ezt a szakaszt (együtt az első versszak referenciáival) potenciálisan lehetne még hosszabbra is szabni.
A záró versszak mintha nem kerülne a helyére, a harmadik már kifejezi, mekkora veszteség az, hogy a jövő ikaroszi hajkurászásában feléljük az erőforrásokat. A zárás nem ad hozzá ehhez túlságosan sok újat, csak konkretizál, példát hoz fel, ami nem biztos, hogy a legpontosabb. Legalábbis az olvasó valószínűleg elkezd ezen gondolkodni, ami eltereli a befogadási folyamatot. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 5.
| 2026.02.09 16:46 | Siska Péter - szerki -- re: meo | Amnézia
|
Válasz erre
Előzmény | Semmi gond:) Nem "körülírásra" gondoltam, inkább arra, hogy ne egy előre adott jelentést, fogalmat kódoljunk szimplán stilisztikai eszközökkel, alakzatokkal és szóképekkel, hanem konkrét nyelvi/tapasztalati elemekből építsünk fel egy jelentésmezőt. Azt hiszem, ott vérzik el sok "jó szándékú vers", hogy a jelentés már eleve készen van, és a nyelvi megformálás kimerül annak a puszta illusztrálásában, így a szöveg csak lírai eszközöket használó szöveg marad, nem válik igazán verssé. A költészet más minőségű kommunikáció. Nem "hatékony", hanem... intenzív. Sűrű. Produktívan bizonytalan. Éppen ezért képes olyan dolgokat "közölni", melyeket más kommunikációs formák egyszerűen képtelenekek. | 4. 3. 2.
| 2026.02.07 17:37 | urcsalad94@gmail.com -- re: meo | Amnézia
|
Válasz erre
Előzmény | Tisztelt Zoltán!
Megpróbálhatom körülírni a versben a történelem vagy a feledés fogalmát, hogy ne legyen ilyen egyértelmű, vagy megpróbálhatok másképpen utalni a történelemre és a feledésre kerülve a túlzott egyenességet. Nem gondolom hibának a zárásban a csattanót. Azt elfogadom, hogy hajlamos vagyok a szájbarágósságra. Ez a hiba gyakran előjön, s az olvasókkal szembeni bizalmatlanság is. Sokszor nem veszem észre ezt egyedül a verseimen. Ez a vers egy készülő versciklus része. Ezért sem törekszik többfelé asszociálni. A benne lefektetett gondolat a következő versekben bontakozik ki. Köszönöm Zoltán a megfigyeléseit. Sok hasznos meglátása van. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Siska Péter - szerki | 1.
| 2026.02.07 13:24 | Siska Péter - szerki -- meo | Amnézia
|
| Válasz erre | Üdv a fedélzeten, Attila! Ennek a szövegnek a beszédmódja még inkább expresszív-diszkurzív jellegű, mint poétikai. Elmondja, "miről szól", nem hagy elég teret a jelentés kibontakozásának, illetve fogalmi logikára épül (feledés, történelem), kevés a valódi feszültséget teremtő kép. Többnyire egy jelentésre futnak ki, lezárt referenciájúak, tehát nem igazán nyitnak új asszociációs mezőket. A zárásban a kép mérete nő, de ez a kozmikussá tágítás nem ad új minőséget, csak hatásfokozásnak érződik. El is válik a szöveg addigi anyagától, kicsit olyan, mintha a zárás próbálna ráerősíteni egy csattanóval. Ez egy ígértes képi érzékkel megírt, nyelvileg még alulterhelt szöveg, ami nem meri az értelmezést az olvasóra bízni, fogja a kezét, vezeti. Próbáljon kevesebbet "mondani" a világról, ne előzze meg a jelentés a verset, bízza rá a képiségre, hozza azt létre maga a szöveg! | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 0 |
|
