Tóth János JanusTóth János Janus költőnek 10 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
650. 649.
| 2025.07.13 16:28 | janusvers@gmail.com -- re: meo | Haza és ember (reflexvers)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Semmi nagydolog nem történt, így nincs is miért elnézést kérni :) Főleg azért, mert én jobban szerettem volna azt a tizenkilencedik századot magamnak..... Részemről, semmi szálka, semmi sértődöttség nincs, de viszont van tisztelet, mert aki elnézést tud kérni, annak nagyon rendben van a személyisége! Szóval, örültem! :)
Üdv.
Janus
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas György - szerki | 648.
| 2025.07.13 14:42 | Farkas György - szerki -- meo | Haza és ember (reflexvers)
|
| Válasz erre | Kedves Janus! Szeretnék egy dolgot pontosítani. Amikor azt írtam, hogy "a 19-ik században kellett volna, hogy megszülessen", akkor nem önre gondoltam, hanem a versre. A meót moderálták, jogosan, félreérthetően fogalmaztam. Elnézést kérek.
Tisztelettel,
Fgy. | 647.
| 2025.07.13 13:13 | janusvers@gmail.com -- re: meo | Munkás-sokk
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula!
A világ változik és természetesen mi is, én is. De az alapvető dolgok nem változnak meg, sem a világban, sem az emberben. Tanulok, csiszolódom, de ezzel együtt tudom a határaimat, tudom, a verseim értékét. Nem vagyok elszállva magamtól, tisztában vagyok vele, hogy eme kornak nem
tudok megfelelni az írásaimmal, de hogy őszinte legyek, nem is akarok. Kaptam némi tehetséget, ami egy örökség apámtól, nagyapámtól, de tudom, hogy ez mire elég. Az vagyok, amivé formált az elmúlt 55 év, magamat adom, nem tudok más lenni, mert az irodalom, a versírás, ha nem belülről jön, ha nem ösztönből írok, hanem megfelelési kényszerrel, olyan ruhákat aggatva a szavaimnak, ami nem én vagyok, akkor oda a hitelesség, oda az egyéniségem. Nem akarok úgy írni, ahogy ma írnak, nekem a vers, mást jelent, mint azt manapság gondolják a tollfogatók. De van valami, ami miatt nem lehetek más. Ösztönből írok, spontán, bármikor, bárhol, amikor valami elindít belülről egy folyamatot, sokszor elindul egy sor bennem, és fogalmam sincs hová visz, mi lesz a vége. Ez egy kaland. Ezt az érzést pont az okozza bennem, hogy szabadon írok, úgy, hogy semmire nem kell figyelnem, csak az írásra, hogy szavakba gyömöszöljek egy érzést, egy fotót, egy elvet, úgy ahogy kiömlik az elmémből, és ez akkor is öröm, ha ódon, ha nem mai, ha hibás, ha nem sikerült verssé lesz… mert én ÍRNI szeretek, kalandozni egy olyan közegben, ahol otthon vagyok, a megszokott kapával, kaszával,a kis sámlival, mert az ember, ha nem önmagát adja, hanem egy felvett magára kényszerített sablonokon, pózokon keresztül akarja a világ díjait bezsebelni, akkor megette a fene azt a sikert. Szóval, maradok, az, aki vagyok, és maradnak a verseim is olyanok, amilyen én vagyok. De van egy kérdésem, itt a végén, mi a lényeg, hogy hogyan, milyen eszközzel faragunk ki egy szobrot, vagy az, hogy mit sugároz, mit ad ama szobor kész látványa? A húsleves, ami zamatos, ami lelket melengető, azt csak porcelán tányérból lehet kikanalazni, vagy jól eshet egy fatányérból is? A kérdés költői…..A világ változik, új szavak, új eszközök hódítanak, de senki ne feledje, az ember lelke, az emberi érzések, maga az ember pont úgy sír, nevet, mint 6-10 ezer évvel ezelőtt, és az eső is ugyanúgy áztatja az arcát,ha felnéz az égre, akkor is ha gyalog jár mezítláb, akkor is ha egy luxus kabrió autóból néz fel az égre…Én nem a kornak írok, az embernek….. persze ódon módon
Köszönöm Gyula a hozzám szólásodat és a megértésedet!
Üdv.
Janus
| 646.
| 2025.07.13 10:31 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Munkás-sokk
|
| Válasz erre | Kedves Janus!
A verseid enyhén szólva is megosztóak... nem, nem a mondandójuk az elsődlegesen megosztó, inkább a formájuk. A mondandó szabad, a szólás/írás szabad, mindenki azt ír amiről szeretne, és amit szeretne.
Azt te is érzed (bár még mindig "magyarázkodsz"), hogy ezek a versek a stílusuk miatt "idejétmúltak", ilyen verseléssel valóban csakis bizonyos célközönséget tudsz elérni. Tudom, neked ennyi elég, épp ezért nem fogsz változni a szerkik elképzelése/tanácsa szerint. Végül is nem is kell változnod, hiszen te is kifejlődött "imágó" vagy, akit a burok kevésbé érdekel. De azt tudd, hogy ezekkel a versekkel ilyen stílusban megírva sokkal kevesebb embert tudsz megszólítani, mintha játszanál a formákkal. Bár, azt is minek? Hiszen ez a forma a tiéd, gyakorlatilag megvalósítottad magad. A szerkiknek kevés munkát adsz majd, mert mindig ugyanazt kellene írniuk, mindig ugyanarra kellene felhívniuk a figyelmedet. Amit te aztán nem fogadsz el.
Maradj ilyennek, ez te vagy, akkor is, ha a VILÁG közben túlfutott rajtad, rajtunk, mindenkin, és már csak ismételni tudjuk önmagunkat! "A pácban mindenki benne van." Hamvas Béla: Karnevál. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 645.
| 2025.07.12 23:33 | janusvers@gmail.com -- re: meo | Munkás-sokk
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás, összességében az utolsó négy sor és én is elégedettek vagyunk. Köszönjük! Egyszer még az is előfordulhat, hogy írok egy tűrhető verset :) Köszönöm a rám fordított idejét kedves Mátyás! Sajnos én ösztönből írok, nem igazán fogok tudni az elvárások szerint írni, de azt hiszem, aki sokat ír, az csak javul majd... vagy nem. | 644.
| 2025.07.12 22:01 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Munkás-sokk
|
| Válasz erre | Ez a verse kevésbé pátoszos, igazából nagyon nehéz lenne rásütni a 'naivitás' bélyegét is. Legalábbis az utolsó kettő (főleg a harmadik) versszak felmutat olyan groteszk minőséget, ami megedzi a sorokat. Gondolok itt elsősorban arra, hogy "kordon mögött kirekesztve/a megvert igazság /nyafog/", vagy egyáltalán a megszemélyesítések duhaj tobzódására ("Jogszabályok tekeregnek..."). Ilyesmik hiányától szenved súlyosan a második versszak, aminek különösen a második négy sora gyengébb.
Néhol ráérez egy olyan fokozási technikára, ami meghökkentő kontrasztok által mélyíti el azt a képet, amit már hagyományosan odaillő jelzők nem tudnának feldúsítani. Például ilyesmi a felütés is, ami a végletekig vitt karikatúraszerűségével ábrázolja a pénzvilággal szembeni haragot és undort, vagy hogy a munkásbér "cincog", vagy ugye a megvert igazság nyafogása. Ezeket még sokkal tovább lehetne vinni, ráállva a groteszkben rejtőző fokozási potenciálra, mert mellesleg az ilyesmi nagyon jól működik a hagyományos formákban. Mint pl. Faludy Györgynél gyakran, aki kifejezetten mestere volt a tobzódó, duhaj megfogalmazások levezetésének.
Lehetne a vers sokkal összeszedettebb, múlikkal szavazok, de még hadd dicsérjem meg az utolsó négy sort, frappáns. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 643.
| 2025.07.12 19:05 | janusvers@gmail.com -- re: meo | Haza és ember (reflexvers)
|
Válasz erre
Előzmény | Tizenkilenc, húsz, huszonegy
Születésemhez nem volt sok közöm,
hívtak, így hát jönnöm kellett,
az öregedő huszadik század egy vályog háza
a tizenkilencedik század szavait adta anyanyelvül.
Hogyan lehetnék én a huszonegyedik század hangja?
A gyermekkorom, az ifjúságom ideje, a nagy elődök
útmutatásaival nevelt, a legdrágább tanítás köztük,
az édesapám élete volt. A szorgalmas, becsületes élet.
Több mint fél évszázad formált, ruhákat, szokásokat
adva rám, tanított a digitálisvilágra, processzorok suttogtak
új szavakat, kifejezéseket, amik mint rozoga fecskefészkek
leperegtem elmém eresze aljáról. Nem tudok más lenni,
mint,ami lenni akartam, mert az én akaratom, csupán
az volt, hogy egy szerethető, becsületes ember legyek,
aki verseket ír, mint az édesapja, mint a nagyapja,
hogy tovább adja azt, amit kapott, megőrizve egy
gyermeki lélek tizenkilencedik, huszadik századi
hangját, szavait, ízeit, hogy tudja a huszonegyeid század,
miből nőtt fel, egy digitális számomra értelmezhetetlen világgá.
Az ember lelke nem egy kabát, amit cserélni lehet,
akinek subája volt, annak suba kell, mert csak feszeng
műszálas pufi dzsekiben. Egy letűnt kor, gyönge visszhangja vagyok,
aki még vonalas füzetbe, tollal rajzolta a betűt, csodálva, hogyha olvasva van,
akkor képpé lesz a fejben. Nem tudok más lenni, csak az, aki azt a tollat fogta egykor,
bocsássa meg az elvárás, hogy nem tudok megfelelni neki, de én csak,
magamnak szeretnék megfelelni, hisz vele vagyok 55 éve, és szeretem,
ha reggelente mosolyogva néz vissza rám, nyugtázva, hogy azok lettünk,
akik szerettünk volna lenni, 55 évvel ezelőtt.
| 642.
| 2025.07.12 16:12 | Farkas György - szerki -- re: meo | Haza és ember (reflexvers)
|
Válasz erre
Előzmény | Rendben! Ha már úgy érzi, hogy most már valaki, aki szeretett volna az lenni , ami, akkor írjon erről az érzéséről egy igazi verset. Én többet várok el a költészettől, minthogy a régi mesterek nyomdokain haladjak.
Én új hangot akarok, új látásmódot akarok. Költészetet, de nem rímes formában megírt közhelyeket,. Tessék engem elvarázsolni a 21-ik században. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 641.
| 2025.07.12 15:25 | janusvers@gmail.com -- re: meo | Haza és ember (reflexvers)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves György,megállom a helyem, és ez bármely korra igaz, úgy mint ahogyan a jelenemre is igaz. A verseim nem remekművek, mint ahogyan ez sem, de nem is a tökéletesség okán került a papírra. Abban egyet értünk, hogy a 19-ik században jobban érezhettem volna magam, ( nem csupán az irodalom miatt) csak ott lehet, hogy nem kapok ilyen szerki kritikát, mert a nyelv ott rendben lenne. Ne gondolja, hogy azért írok, mert valaki akarok lenni, már az vagyok, aki lenni szerettem volna, Én. Ha nem jó a vers, hát múljon Köszönöm a véleményét! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas György - szerki | 640. 639.
| 2025.07.09 22:59 | janusvers@gmail.com -- re: meo | József Attila
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Péter! Köszönöm a hozzám szólását! Ez a vers csak egy főhajtás, egy megemlékezés, semmi több nem akart lenni. A megállapításai helyénvalóak, nem lehet vitatkozni velük. Nem pályaműként, csak olyan reflexversként írtam egy valamit, ide teszem:
Janus: Munkás-sokk
Megannyi keselyűt nevel
a tőzsdék dollártollas fészke,
vaskarmok szorítanak
a cincogó munkásbérre,
nem menekülhet a forint,
mert hátán a súlyos ÁFA,
így vánszorogva préda lesz
s a keselyű csőre járja.
Korok múlnak, korok jönnek
a világ arcokat cserél,
a munkáskéz nem változik,
a váll fölött a fej sem remél,
sorsa ma is reménytelen
úgy, mint Attila idején,
újra fegyverek dörögnek,
reszketve bújik el a fény.
Parlamentbe mulatni jár,
a két barát, törvény s a jog
kordon mögött kirekesztve
a megvert igazság nyafog,
becsületnek nyoma veszett
és már nincs, ki megkeresse,
a hazugság hoz kék plakátot,
hogy a valóságot fedje.
Jogszabályok tekeregnek
lábra, kézre fel a nyakra,
sziszegésük csendre intő,
nemet súgnak a panaszra.
Az alkotmány alaptörvény
már a fedőlap is gránit,
beleírnak férfit és nőt
és még ákombákom bármit.
| 638.
| 2025.07.09 20:17 | Siska Péter - szerki -- meo | József Attila
|
| Válasz erre | A vers intenciója nemes, de fordulataiban, képiségében a már nagyon jól ismert, tankönyvi, "kötelező" József Attilát tárja az olvasó elé.
A ritmus több helyen botlik, néhol a rímkényszer érződik, de ez mind csiszolható, korrigálható. Nekem a legjobban az egyedi meglátás hiányzik a versből. Sok olyan toposzt használ, amit már a végtelenségig idéztek, ismételtek. Ezeket már tudjuk J. A.-ról.
Engem olvasóként az érdekelne, hol van a szerző saját nézőpontja, személyes viszonya, személyes tétje: mi az, amit J. A. már megírt, hogyan feszíti ez a szerzőt, hogyan lája azt napjainkban, hogyan viszonyul hozzá?
Örülnék neki, ha egy ilyen verssel indulna a legújabb dokkos pályázaton, János, szívesen olvasnám! | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 637. 636.
| 2025.07.09 01:51 | B. Dezső - szerki -- meo | Égi barázdák
|
| Válasz erre | Kicsit konvencionális, jól végigvitt képi világ, egyszerűségében is univerzális témákat érint, a népköltészet hagyományait idézi, befogadható módon tálalva, az olvasó könnyen azonosulhat a vers világával. A „pipacsnap” és a „száraz maghitem” próbálja egyedibbé tenni a szöveget, és ez akár jó próbálkozás is lehet, de épp a fentiek miatt, keresettnek is tűnik. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 635. 634.
| 2025.07.08 08:37 | nicky.kopriva@gmail.com -- re: meo | Égi barázdák
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Janus, örömmel olvastam. Mintha a képek is természetesebben, sodróbban bomlanának ki benne, egyik vonja maga után a másikat. A madártestű Hold új szereplő, és milyen jó, hogy részévé vált a versnek. A szöknek-köröznek a rag miatt nem igazán szerencsés, ez az egyetlen, ami megzavart. Örülök, hogy megírta! :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 633. 632. 631.
| 2025.07.07 18:29 | janusvers@gmail.com -- re: meo | Égi barázdák
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett, köszönöm a hozzám szólását! Tetszett az ötlet, így eljátszottam egy kicsit, nem biztos, hogy jobb lett, de kicsit megtekergettem a verslábait :)
Üdv.
Janus
Szántóföld az ég,
széleke járja,
gyűrt, sötét felleg
barázdának áll,
narancs- kék mezsgyén
pipacsnap guggol,
és a telihold
rejtőző madár,
itt-ott megvillan,
rebben fényszárnya,
amint osonó
fellegek szöknek,
lassan este lesz,
pipacsnap hervad,
ősz fejem fölött
álmok köröznek.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: nicky.kopriva@gmail.com | 630.
| 2025.07.07 17:14 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Égi barázdák
|
| Válasz erre | Kedves Janus, tetszik az ötlet, a pipacsnap nagyon szép. Viszont ez a rímes-dallamosság ebben az esetben valamiért nálam elvesz a versből, bizonyos soroknál kicsit az az érzésem, a rímkényszer miatt születtek meg, pl: bíbor fénye gyúl. Talán megpróbálnám másképp megírni - de csak ötlet. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 629. 628.
| 2025.06.28 16:56 | janusvers@gmail.com -- re: meo | Csillagszegek
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Köszönöm a hozzám szólását! Ha van valami, ami biztos, akkor egy dolog bizonyára az, hogy nem vagyok egy tudatos költő. Már ha megillet a költő titulus. Elindul bennem egy gondolat, amit bármi kiválthat, egy kép, egy zene, a természet rezzenései, történései, de sosem tudom előre, hogy hová jutok a vers végén. Egy kaland a betűk világa… Ez így volt most is. Ösztönösen írok, félig-meddig megtanult formákkal, sablonokkal vagy éppen nélkülük és ez tudom, sokszor kevés, hogy értékes verset szüljön a tollam. De nem is ezért írok, nekem a versírás maga, ami fontos. Örülök, hogy inkább tetszik.
Üdv.
Janus | 627.
| 2025.06.28 13:33 | Bak Rita - szerki -- meo | Csillagszegek
|
| Válasz erre | Maga a cím ígéretes, az Öntől megszokott rímes verset olvasunk.
Ami tetszik: Az első két sor, illetve az utolsó két sor egymás variánsai, ezáltal keretes lesz a vers.
A költemény nyelvezetét kissé régiesnek találom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 626.
| 2025.06.28 10:25 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Csillagszegek
|
| Válasz erre | Kedves Janus!
Egyedi és érdekes a címadó és ritmusképző kép, a csillagszegekkel bandukoló este és pontosnak érzem, hogy 'üti' a ponyvát és a zászlót, érzékletes, el tudnám képzelni egy tekintélyesebb újholdas versben is. A szöveget felépítő sorok már jobban ingadoznak, főleg, ahol "búsul az ég" és "a föld keseregve gyászol", ezek üresjáratok, sőt. De van egy rész, ami nagyon tetszik, mégpedig a "bombatölcsért készít a rakétavető,/s elmúlik benne az ember és a jövő". Sok komolyság van abban, hogy ilyen lomha igékkel, ilyen cammogó versezetben vázolja fel ezt a víziót, meglepő, már-már expresszionista kontraszt, de nem tudom, mennyire volt tudatos. Összességében nekem inkább tetszik ez a szöveg, mint nem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 |
|
