Tóth János JanusTóth János Janus költőnek 10 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
678.
| 2025.08.20 18:33 | janusvers@gmail.com -- re: meo | Fűszál csöppnyi éle (Reflexver
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Márk!
Ilyen ez a világ, okosabb, jobb
valahogy mindig akad,
jobban tudják, érzik a dolgokat,
mint ahogy te magad.
A csend és a hallgatás is beszél
csak meg kell hallani,
de mit tudok én a költészetről,
bocs nem vagyok Ady!
Itt ez a digitális világ, mondod,
mindenki közöl, beszél,
ezzel nem is lenne baj, ha közben
aki ír, közöl , az él.
Egy fűszál vagyok, egy régi réten,
és nem óceánban,
nem téged figyellek, Attilát, Radnótit
egy kis szobában.
Ők amit mondtak, amiket leírtak
abban ott a megélt való,
de semmi gond, hisz tudom, amit írok,
csak fiókba való.
Köszönni tartozom, az olvasás okán,
mert volt időd rám,
Hogy nem sikerül nagyot írni?
Mullandokkba ,csak lazán!
Üdv.
Janus
| 677.
| 2025.08.20 15:37 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Fűszál csöppnyi éle (Reflexvers J.
|
| Válasz erre | Kedves János!
Ha ön nincs csendben, tehát beszél/ír, ellenben az igazság hallgat, akkor ön mit mond? Nyilván sem a valódit, sem az igazat. Nem morális vagy ideológiai értelemben, hanem pusztán a kezdő két sor legközvetlenebb közlése szerint. Attól nyilván megóvta az arányérzéke, hogy saját csendjét az igazság mint olyan hallgatásával azonosítsa. Ez a lírai én olyan túlértékelése volna, ami a parafrazeált József Attila felütés esküdt inverze. Ha nem, akkor az éppen annyira kellemetlen olvasat mint a puszta közlés. Nem mellesleg a mai digitális világ természete pont az, hogy mindenki beszélhet, mindenki elmondhatja azt amit akar. Sőt, verset közölhet arról, hogy ő aztán hallgat. A probléma talán abban van, hogy szinte mindenki beszél, és alig akad olyan, aki (másokat is) (meg)hallgat önmagán kívűl. Ha peddig kísérletet tesz rá, akkor leginkább a közlés-óceán fehér zajának szünettelen zúgását érzékeli.
Üdv.
Márk | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 676. 675.
| 2025.08.03 08:07 | janusvers@gmail.com -- re: meo | A jelen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Köszönöm az észrevételeket! A helyzet remélhetőleg változni fog,és a vers,
már ha az, aktualitását veszti. Sajnos nem jobb versre van szükség, leginkább jobb helyzetre....
Üdv.
Janus
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 674.
| 2025.07.31 23:01 | Bak Rita - szerki -- meo | A jelen
|
| Válasz erre | Kedves Janus!
Érdemes lenne személyesebb nyelvhasználat, illetve jó lenne kissé elmélyíteni a témát.
Az eredetiség hiányát szintén többen megemlítik, ezen is érdemes lenne elgondolkozni.
A helyzet hiteles ábrázolása talán megvalósul a versben. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 673. 672.
| 2025.07.31 14:15 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Aszály, napelem csemetékkel
|
| Válasz erre | Kedves János!
"az eső magyar vonat,
késik vagy nem érkezik" - ez a két sor jó
Ha cinikus lennék, annyit reagálnék, hogy a többit kérjük küldje át a "Magyar Panaszláda" rovatunkba.
De nem vagyok cinkus, úgyhogy hozzáteszem, a szokásos szürke, száraz szenvedés. Már elnézést. Nem felbosszantani akarom, de ebben a szövegben nincs több kraft. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 671. 670.
| 2025.07.30 15:28 | Fűri Mária - szerki -- meo | Vihar az erdőn
|
| Válasz erre | Kedves János!
Nagyon szép a kerékcsapágyas indítás, amit a 'félelem csahol, száguld a vér' elront; szép a villámos kép is, amit túlzó és elkapkodott sorok követnek (pl. belém néz a pusztulás). Ki kellene gyomlálni a felesleget, hogy marasztalhassuk. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 669.
| 2025.07.28 16:48 | janusvers@gmail.com -- re: meo | Vihar az erdőn
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Adri! Nagyon köszönöm a hozzám szólást! Kis, lapos kavicsokat dobálok az irodalom vizén, kacsáznak majd elhalnak, a nagy, erős csobbanásokat valaki más nagy köveitől kell várni. Én csak játszom :) | 668. 667.
| 2025.07.28 04:15 | Simon Adri - szerki -- meo | Vihar az erdőn
|
| Válasz erre | Jó alapanyagnak tartom. Az első sorok jól indulnak, aztán ez az áramlás megtörik, 'a bátorság bújva marad' sortól (ami magyartalan is) pedig már nem érzem többé a csít. A sajgásnak nem feloldása az elernyedés. A szempillák közt belém néző pusztulás Nietzschét idézi meg bennem a ránk visszabámuló mélységgel. A befejező sornak (ha már az) igényesebb rímmel kellene operálnia, és valamilyen mélyebb üzenettel, allúzióval. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 666.
| 2025.07.27 18:22 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Fűszál csöppnyi éle (Reflexvers J.
|
| Válasz erre | Ebben a szövegben van anyag és erő, érdemes lenne sokkal jobban összefogni. A kezdő résznél az igazság megszemélyesítése máris gyengíti a verset, de a hallgatás gyomosodással összekapcsolása már jobb. Egyébként "az igazság hallgat,/táplálva gyomot, gazt,/az önkényuralmat" nem hangzana jobban úgy, hogy '/és/ önkényuralmat'? A szak második fele már egészen elvetemült képekbe torkollik, a "karba font halál" ezzel a felütéssel nehezen komolyanvehető.
A második részben az a beállítás, hogy látszólag fájdalom hiányában némák az emberek szép provokatív problémafelvetés, de nem vezeti le, nem oldja meg, a "hangja túl kiabálva" pedig kifejezetten magyartalanul hangzik. A "rettegjen a hatalom" megfogalmazás sem túl szerencsés, az új világ dübörgő lépte sem, ezzel együtt a harmadik szakasz kezdése is rossz.
"A világ hatalmas, de fűszálak tartják"- na ez viszont nagyon érdekes, ezért már megérte az egész kompozíció. Meggyőző, bár egy biológus vitatkozhatna vele és a gombafonalakat ajánlaná fű helyett, amelyek tényleg meglepően fontos szerepet töltenek be a bioszféra fenntartásában (ami viszont nyilván elég költőietlen téma lenne). A következő három sor is elmegy, bár következetlen; attól még, hogy "a téli rögön, sarjad a fű, újra nő!" még nem következik, hogy ez a fű tartja is a világot, éppenséggel ez csak annyit mond, hogy nagyon hatékonyan él rajta, nem zárva ki azt sem, hogy egyenesen élősködik.
A versszakokat nyitó ritmikusság, bár okosan reagál József Attilára egyszer sem hat erősen, igazán elhagyható lenne. A legtöbb lehetőség talán "A világ hatalmas, de a fűszálak tartják" sor kibontásában rejtőzhet, ami egyébként nem is igényelné a reflexvers formátumát. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 665.
| 2025.07.26 19:09 | janusvers@gmail.com -- re: meo | Aszály, napelem csemetékkel
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Nikolett!
Igen, a régi nóta szól a versemben és a kritikában is. Igaz, kétségtelen, hogy a verseim nyelvezete
itt-ott és néha amott is régies, úgymond elavult. Azt gondolom, hogy a régi kifejezések, a régi szavaink ugyan olyan joggal rendelkeznek az anyanyelvünkben, mint a mai modern kifejezések. Azt is gondolom, hogy őrizni kell, vigyázni ezen régi szavainkat, hisz a magyar nyelv a világ egyik legszebb, leggazdagabb nyelve, és ezek a szavak is a nyelvünk alkotó elemei. Erről Arany János győzött meg a legjobban, Petőfivel karöltve. Én értem ezt a modern versírási dolgot, csak azt nem, hogy miért kellene sarokba dobni, elfelejteni régi kincseinket?
A vers maga, mint ahogyan lenni szokott nem tökéletes, nem elég erős, de ahogyan szoktam írni, nem is ezekért születet. Szólni kívántam egy mindenkit érintő témában, abban a témában, ahol az őrület határait képesek szaggatni emberek, cégek, országok. Ahol élek, egy vidéki kis városban, itt történt meg az, hogy egy hatalmas gyümölcsös kertet szántottak ki, vágtak ki rengeteg gyümölcsfát, olyanokat is, amik 4-5 éves fiatal, éppen termőre forduló korban voltak, azért, hogy a gyökereik, törzseik helyén napelem park épülhessen. Felfoghatatlan, érthetetlen dolog ez…Bocsánat, kissé elgalandoztam!
Ami a kritikát illeti, igaz dolgok vannak benne, ha a mai modern költészetet tesszük mellé etalonnak. A múlt évezredben születtem, a gyermekkorom egy tanyán telt el,ahol régi nagy magyar költők versein cseperedtem fel és az akkori emberek szóhasználata lett a szókincsem része, nem tudok és nem is akarok más lenni, mit ami lettem az elmúlt több mint 50 évben.
Köszönöm a hozzám szólást!
Üdv.
Janus
| 664.
| 2025.07.26 17:13 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Aszály, napelem csemetékkel
|
| Válasz erre | Kedves Janus, kettős érzéseim vannak. Az ereje, a mondanivalója tetszik (a téma aktuálisabb, mint valaha), a címe figyelemfelkeltő. Viszont hajlamos az elnagyolt, közhelybe hajló kifejezésekre: "jövő magjai", "szent helye e föld", "sara lesz a vérnek" stb. A "távolba révedt", "e föld" kifejezések régiesek, használatukat mindenképp átgondolnám. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 663. 662.
| 2025.07.23 20:54 | janusvers@gmail.com -- re: meo | Vihar az erdőn
|
| Válasz erre | Kedves Rita!
A "múlik a szemek szorító görcse"
egy empátia útján "megélt" pillanat, sok ember, ha egy szörnyű képet, egy fa pusztulását látja, behunyja a szemét és görcsösen "szorítja".. én nem így vagyok vele, de szeretek a mások lelkével nézelődni…."a szempillák között belém néz a pusztulás" egy megfordított világot jelent, amikor a pusztulás az életbe belebámul ( egy fa halála) belém néz a szemeimen át. Meglehet, hogy ez nem egy szerencsés kép... Köszönöm, az olvasást, a kérdéseket és úgy mindent is :)
Janus
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 661.
| 2025.07.23 19:56 | Bak Rita - szerki -- meo | Vihar az erdőn
|
| Válasz erre | Kedves Janus!
Természeti vers.
A természet leírása után az ember lelki és testi állapotát írod le.
Két szókép nem igazán érthető számomra: " múlik a szemek
szorító görcse", illetve: "szempillák között
belém néz a pusztulás" | 660. 659. 658.
| 2025.07.23 17:57 | janusvers@gmail.com -- re: meo | A jelen
|
Válasz erre
Előzmény | "ezeket a panaszokat mondjuk az elmúlt száz év bármelyik válsága alatt megírhatta volna bárki."
Pontosan erről van szó. Semmi nem változott. A versem, már ha vers, nem tökéletes, és semmi nagy dolgot nem akart, csak leírta azt, amit 200 éve is le lehetett írni, nos ez a baj.... Köszönöm a hozzám szólást! | 657.
| 2025.07.23 14:38 | Fűri Mária - szerki -- meo | Aszály, napelem csemetékkel
|
| Válasz erre | Kedves János!
Nem tartom tökéletes versnek, ennek ellenére marasztalom. Jól megoldott az eleje és a vége, középen van néhány 'nemszeretem sor' /Az értelem kőre ült,
hosszan elmerengve; sara lesz a vérnek,/. De ott meg a téma felvetése érdekes, hogy a napelemeket ilyen jogos pesszimizmussal is lehet nézni. Úgyhogy összességében nálam marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 656. 655.
| 2025.07.23 14:03 | Siska Péter - szerki -- meo | A jelen
|
| Válasz erre | Ennek a versnek a képi világa nagyon deklaratív, a képek panelszerűen követik egymást, csak sulykolják a válságot, nem feltárják. Nincs benne semmi olyasmi, ami meglepetést okozna, többértelmű lenne, feszültséget hozna. A szókészlet is túl direkt, szentenciózus. A másik problémám vele az, hogy a címmel ellentétben a "jelen" nincs jelen a szövegben, ezeket a panaszokat mondjuk az elmúlt száz év bármelyik válsága alatt megírhatta volna bárki. Több személyességre, eredetibb nézőpontra, a generalizált beszédmód elkerülésére lenne szükség egy átírás esetén. | | A fenti posztra érkezett válaszok: janusvers@gmail.com | 654. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 |
|
