Tímea LantosTímea Lantos költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
431.
| 2026.09.09 23:07 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Rétegek
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Pársorost írni mindig kockázatos.
Az első két sort a színekre húzza fel, ezt a következetességet várnám a továbbiakban, de megtöri, jön a mozdulat, majd a hiány, végül a csillagzúgásnál köt ki. Sok finom részlet, de nem állnak össze, zavaros.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 430. 429.
| 2026.09.07 19:12 | Siska Péter - szerki -- meo | Kényes darab
|
| Válasz erre | Jól szerkesztett, fegyelmezett szöveg, nagy erőssége a visszafogott narrativitás, a fokozatos interiorizáció. Kerüli a látványos metaforizálást, tárgyias, a jelentésszerkezet konkrétumokból épül fel. A zárás telitalálat, valódi poétikai többlete van. Marad. | 428. 427.
| 2026.09.01 21:06 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Egy social media-kép leírása
|
| Válasz erre | Érdekes, szokatlanul reflektív cím, az egész kompozíció is sajátságos. A címadás elidegenítően, gúnyosan keretezi az ekphrasist, a kép leírását és jelentésének fejtegetését. Számomra ehhez kapcsolódik az is, hogy az első két sor milyen tömörséggel tudja ezt a népszerű formulát summázni, amit ha nem is egy az egyben, de töménytelen variánsai révén majd' mindenki látott közösségi média felületeken. A leírás folytatása azonban komolyan veszi azt, amit az addigiak szerint nem lenne szabad komolyan vennünk; egyrészt van ebben némi mikromegváltás, vagyis az elveszettnek, giccsesnek bélyegzett tartalom felruházása olyan szempontokkal, amelyeken keresztül komolyan vehetjük; másrészt pedig a "Később/ úgy emlékszünk" eltereli a figyelmet a képről a befogadóra, a befogadás folyamatára, ami már sokkal érdekesebb vizsgálati terület.
Ez a "Később/ úgy emlékszünk:/ az égbolt az embertömeg." szerintem az egyik legértékesebb mozzanat az egészben. A záró három sor első látásra mintha gúnyosan viszonyulna a kép formulaszerű jellegéhez; ebben viszont úgymond visszalép, a vers derekán kifejtett átértékelés ennél összetettebb, előrevivőbb esztétikumot képviselt. Amennyiben viszont úgy olvassuk, hogy az érdekes egyén vs. szürke tömeg szembenállásának archetipikus jellegét állapítja meg, és erről már nem úgy szól, mint ami bizonyos módon van leszűrődve a körülírt műben (amire márpedig az elidegenítő cím markánsan előirányozza a verset), akkor meg naivnak érződik. Szerintem továbbvinni leginkább úgy lehetne a verset, hogy a "Később/ úgy emlékszünk..."-kel egy gondolatritmusban a kép feldolgozásának más, még későbbi, vagy latens mozzanatainak leírása következne. | 426.
| 2026.09.01 18:11 | Fűri Mária - szerki -- meo | Üvegen át
|
| Válasz erre | Mintha minden csak alibi lenne egy belső világhoz, amely részleteiben kapcsolódik a külsőhöz. Nincs itt valós utazás. Ez inkább egy sajátos lenyomat. Érdekes vers, nekem komplett így. | 425. 424.
| 2026.08.30 21:35 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Az egyik fejezet
|
| Válasz erre | Szerintem a záró gondolat nagyon jó, érzékenyen foglal össze egy generációs tapasztalatot valami közös díszletről, amit mindenki elveszettnek látott a költészet számára; én ebben jól eltalált miliő-festést is látok. Talán jobban működne a vers közepén vagy kétharmada táján, mint egy pillanatnyi -rendkívül értelmes- lendületvesztés a végső dolgok kimondása előtt. Azzal viszont én is egyetértek, hogy a többi résztől széttartó, nem állnak össze a mágikus realista hatású kutyás kezdéssel. | | A fenti posztra érkezett válaszok: lantos.timea7@gmail.com | 423. 422. 421.
| 2026.08.28 22:35 | Siska Péter - szerki -- meo | Tizenhét szűk év
|
| Válasz erre | Tudatosan szerkesztett, precíz kompozíció, hatásos címmel és indítással, egyértelműen marad nálam is. Talán csak a zárás, pontosabban a zárás hasonlata az, amit még mérlegre tennék. Az ordítás és a némaság ellentéte kicsit konvencionálisnak hat ebben a szövegben, kicsit esztétizálónak érzem, az utolsó sor elhagyásával szerintem ütősebb lenne. | 420.
| 2026.08.28 18:37 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Tizenhét szűk év
|
| Válasz erre | A kompozíció csodálatosan lényegretörő, feszes, a záró kijelentések rendkívül erősek és magukkal ragadóak, a tudás és megértés rögös útját sejtetik maguk mögött, mégis nagyon hozzáférhetően; Pilinszkys intellektuális és testi töltetük egyszerre engedi megtartani bennük a mélyen személyest (főleg ott, hogy "a tizenhét év alatt/ sem tanultam meg/ folyékonyan beszélni.") és a kiterjeszthetőséget. A konkrétumokat sejtető első versszak tartózkodik attól, hogy bármilyen tényanyaggal nyomasszon, mégis megteremti a súlyosságnak azt az esszenciális érzetét, amiből kiindulhat a vers. Marad. | 419. 418.
| 2026.08.13 17:00 | Siska Péter - szerki -- meo | Ha megszokta
|
| Válasz erre | Szerintem az alapötlet jó, de miért kilincs? Miért nem mondjuk egy 100 wattos izzó, óra vagy kalapács? A kilincsnek van néhány kézenfekvő asszociációja, pl. a bejutás/kijutás jelentésköre, de ez nincs igazán aktiválva a versben, ezért úgy érzem, motiválatlan, csereszabatos. | 417.
| 2026.08.07 18:53 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Ha megszokta
|
| Válasz erre | A felvezetés kifejezetten emlékeztet Zima István némelyik versére, azzal, ahogyan a poszthumán glitchet érintőleges látószögekből mutatja be először és késlelteti a furcsaság nevén nevezését, majd ha erre sor kerül, ugyanabban a hangnemben folytatja az elbeszélést. Nemm tudom, része volt-e az inspirációban. Az utolsó versszak eldolgozása viszont már jellemzőbb szemléletű, ahogyan az emberi viszonyokról mond ítéletet. Nem tudom, hogy ezzel mennyire kongruens az aprólékos felvezetés, amikor csak a másság fogalmát hasznosítja belőle a zárlat (lehetne az alak rotációskapa- lábú is ebből a szempontból). Ez az össze-nem férés elmossa a vers formalista értékelési lehetőségeit, a megmaradt tanulság a végén pedig gyér szerintem önmagában. | 416.
| 2026.08.06 22:22 | Siska Péter - szerki -- meo | Az egyik fejezet
|
| Válasz erre | Van valami fájdalmasan nyugtalanító ebben a jelenetben. Az indítás valószínűleg személyes emlékekkel telített, az olvasó számára viszont inkább zavarba ejtő, mert nincs még kapaszkodója, én fokozatosabban vonnám be, szerintem így túl hirtelen tár fel. A középrész hatásos, nekem is inkább a zárással van problémám, a verset záró sor csak magyaráz, gyengít. Az utolsó előtti sor önmagában is elég kegyetlen, viszont az sem zárná jól a verset, túl rövidre vágná. Szetintem oda kellene még valamilyen emlékezetesebb, érzékibb, ütősebb kép. A címet is átgondolnám, túl távoli, általános. | 415.
| 2026.08.06 21:51 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Az egyik fejezet
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Kifejezetten érdekes a szürrealis verskezdés, ami sajnos átmegy a hétköznapiság terepére. A kutyás vonal folytatását vártam. Furcsa, ahogy a szappanoperát hozza be hasonlatként, pedig az az ízléstelen drámaiság szinonímája, itt pedig korántsem erről van szó.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 414. 413.
| 2026.08.04 09:37 | Siska Péter - szerki -- meo | Üvegen át
|
| Válasz erre | A szöveg három (külön-külön egyébként működő) képet helyez egymás mellé, ám nem ad elég támpontot ahhoz, hogy az olvasó össze tudja kapcsolni őket. A kaleidoszkóp nem aktiválódik, nem néznek bele, csak eltűnik a versből. A vakító fogak nem kapcsolódnak egyikhez sem, a zárás pedig inkább egy semleges megfigyelés, nem hordoz különösebb drámaiságot, poétikai töltetet. Én kifejezetten kedvelem a kihagyásos szerkesztést, de itt a sorok sokszor csak prózai közlések, nem termékenyek, nem sűrítenek annyi tapasztalatot, hogy az üres terekben a jelentésképződés folyamata elindulhasson. | 412.
| 2026.08.04 04:24 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Üvegen át
|
| Válasz erre | Sok súly van a versben a kaleidoszkóp temérdek áthallásán, amit Adri is leírt, a vers mintegy ezen lovagol. A cím méginkább azt sugallja, hogy a kaleidoszkópot kell központi elemnek tekintenünk, ezen keresztül látja majd a tájékot az utas; a billegő napraforgókat. De biztos, hogy kaleidoszkópon át nézve a napraforgók *csak* billegni fognak? És nem pszichedelikusan kavarogni a szivárvány minden színében?
Egy másik képzet, amit ez a kompozíció behoz, az a környezetvédő vers; a napraforgófejek az elszáradásuk miatt billegnek annyira nagyon, a fehér fogú ügynököktől kapott kaleidoszkóp pedig a társadalom cirkusza, amivel nem vesz tudomást a problémáiról, a neoliberális kapitalizmus ún. 'spektákuluma'. Erre egyébként több mint tökéletes metafora a kaleidoszkóp, de az egész vers kicsit mereven didaktikus (ha így kéne olvasni). Nyilván lehet emellett egy formalistább álomszerű szürrealista/ expresszionista hozzáállásunk is, de ahhoz egyik költői kép sem elég szuggesztív- színes, nem bánik eléggé felszabadítóan a nyelvvel. A stílus inkább a megfejtéses olvasatoknak kedvez. Múlikkal szavazok. | 411.
| 2026.08.03 22:49 | Simon Adri - szerki -- meo | Üvegen át
|
| Válasz erre | A felütés kimondottan izgalmas, a kaleidoszkóp sok lehetőséget nyit meg: a valóság töredezettségét, a nézőpontok sokféleségét, a gyermeki rácsodálkozást, az utazást mint új perspektívát és azt is, hogy ugyanazok az elemek mindig más mintázatba rendeződnek. "Jó utat, mondják." Mintha a kaleidoszkóp lenne az útravaló, amellyel másként fogjuk látni a világot. És itt várom, hogy a vers elkezdjen kaleidoszkópként működni. De nem teszi.
A vakító fogak is behoznak egy asszociációt, egy kissé ijesztő, reklámszerű mosolyét, de nem érzem, hogy ez kapcsolódna a kaleidoszkóphoz, hogy létrejönne valamiféle metaforikus háló. A billegő napraforgófejekkel pedig mintha megmaradna a vers három külön képi egység laza egymás mellett élésének, egy hangulatos életképnek, ahelyett hogy kibontaná az "üvegen át" látás poétikai lehetőségeit. Igaz, a billenő napraforgófjek már épp elindíthatnák a kaleidoszkópon át nézés belső tapasztalatát, de valahogy az olvasónak kell befejezni azt a munkát, amit szerintem a szövegben is jó lenne látni. | 410.
| 2026.08.03 22:23 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Üvegen át
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Van ebben a versben valami kimondhatatlanul nyomasztó. Értem, hogy szándékosan nem ad fogódzókat, de azért ennél kicsit több konkrétum kellene. Egyébként közel áll hozzám a szöveg, ezért is örülnék, ha még dolgozna vele.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 409.
| 2026.07.26 21:00 | Simon Adri - szerki -- meo | Szélesvásznú
|
| Válasz erre | A vers atmoszférája összeáll: steril, klimatizált, kissé idegen tér, ahol a test kiszolgáltatottsága vibrál a háttérben. De nekem hiányzik valami.
A zárlat: "CT-re várok." nyilván arra épít, hogy ettől visszamenőleg minden átértelmeződik. De valahogy nem értelmez át eléggé, inkább információt kapok, mint felismerést. A vers addig tárgyilagos leltár, a végén pedig megtudom, hol ül a beszélő. Ettől még nem érzem, hogy történt volna valami. Miért pont ezeket a részleteket látjuk? Mitől lesznek többek puszta leírásnál? A szöveg ezt nyitva hagyja.
A jó minimalista versekben (például sok Petri- vagy Borbély-szövegben) a tárgyi világ és a belső állapot között keletkezik egy láthatatlan feszültség. Itt én ezt a feszültséget kevésnek érzem. A részletek szépek, de nem kezdenek egymással dolgozni. | 408. 407.
| 2026.07.24 23:14 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Apróbetűs rész
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Tényleg, a címéhez híven "apróbetűs rész". Újságszéli ötletelés, jegyzet, annak tökéletes, de szerintem nem elég versnek. Ne vesszen kárba, azt javasolnám, építse be egy majdani művébe!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: lantos.timea7@gmail.com | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 |
|
