Tímea LantosTímea Lantos költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
381. 380.
| 2026.07.09 11:15 | lajos.tikkel@gmail.com -- vágytam
|
| Válasz erre | Ahogy én látom, a vágyak, elvárások és a valóság közti ellentét a téma.
Az nem teljesen világos, hogy a költö cselekszik önsorsrontó módon a vágyaival ellentétben, vagy a közösséggel való interakció végeredménye az ellentétes cselekvés.
Utóbbira enged következtetni az utolsó sor, amelyben mintegy belenyugszik a megváltoztathatatlanba.
És természetesen itt van még az örökös, "Mire is gondolt a költő...?"-dilemma. :-) | 379.
| 2026.07.09 07:55 | Siska Péter - szerki -- meo | vágytam
|
| Válasz erre | Az első paradoxon kijelöli a vers kompozíciós elvét: minden vágy mellé egy azzal ellentétes cselekvést rendel. Szerintem mindegyik ellentétpár működik, de egyik sem igazán váratlan. A zárás ugyanannak a logikának a negyedik variációja. Nem írja fölül a korábbiakat, és bár szép ívet rajzol, a vers végére érve én mégsem érzem, hogy máshol lennék, mint a szöveg bármelyik korábbi, tetszőleges pontján. Az indításban a csend-kiáltás oppozíciót átgondolnám, túlságosan kézenfekvő, illetve a zárást is, pontatlan, megbillen a kép. | 378.
| 2026.07.09 01:03 | B. Dezső - szerki -- meo | Protokoll
|
| Válasz erre | A talán várható végkifejlet nem emel a versen, pedig esetleg, gondos utómunkálatokkal menthető is lehetne, igaz ahhoz erősebb első szakasz is kellene - szóval ez a szöveg, bár beleképzelhetne többet is az ember, inkább ígéret marad. | 377.
| 2026.07.08 22:56 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Zöld kapszulában — Marlen Haus
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Ilyen rövid szövegben nem férnek el olyanféle reflexiók, mint "azt hittem". Továbbá nem is derül ki, hogy végül is mi a tény ahhoz képest, amit hitt. Ha ezt a szikár, tőmondatokkal operáló dikciót választja, akkor attól egy cseppnyit sem szabad eltérni. A "holt" pedig stílusidegen, archaikus kifejezés ebben a versben. Múlásra szavazok.
Üdvözlettel: TZ | 376.
| 2026.07.08 22:50 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | vágytam
|
| Válasz erre | Az első paradoxont egy egészséges, biztató megoldással fel lehet oldani; határozott fellépéssel kell elhallgattatni az emberek nyüzsgését, hogy valóban csend legyen, békéltető asszertivitással. A második sorpár viszont már némileg a megalkuvásról szól, jóllehet még ezt is lehet büszke életmegoldásnak olvasni, ha a zsigeri érzékletébe be is tolakszik a fájdalom és elidegenedés. A harmadik részben még több lemondás van; az emberek behatoló tekintete olyan fojtogatóvá vált a lírai én számára, hogy az ablakok bedeszkázása nagyobb megkönnyebbülést jelent, mint az oxigéndús levegő. Ez a három hozzáférhető, mégis rendkívül expresszív és sok áthallással bíró kép így kirajzol egy szép ívet, nagyon erős lírai hatást épít, viszont a negyedik versszak túl szándékoltan misztikus hozzájuk képest, az "egész" ilyetén konklúzióba foglalása kicsit elkoptatott, megtöri az addig felépített testlírás alaphangot, kicsit mintha csillámport szórna rá és a szilánkok 'vállra vétele' nem tűnik olyan pontosnak. Viszont értem, hogyan tetőzi be a leírt tendenciát, ezért a marasztalás felé hajlok. | 375.
| 2026.07.08 22:13 | Simon Adri - szerki -- meo | vágytam
|
| Válasz erre | A vers következetesen az ellentétek logikájára épül: minden vágy egy önmagát látszólag kioltó gesztust hív elő. Ez a szerkezet önmagában izgalmas és feszültséget keltő, számomra viszont nem válik teljesen érthetővé, milyen belső törvényszerűség kapcsolja össze a vágyott állapotot és az annak ellentmondó cselekvést. Ha a vers valamilyen pszichológiai, például traumára épülő paradoxont akar megmutatni, annak működése számomra még nyitva marad.
A legerősebb egység az utolsó, ahol az ellentétpár magának a lírai énnek a sérüléstörténetét meséli el, és ez valóban mozgásba hozza a szöveget. | 374.
| 2026.07.08 19:40 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | vágytam
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Tetszik, hogy egyetlen felesleges szó, kötőszó sincs a versben. Kijelentései pontosak, tiszták, az ellentétek nem erőltetettek.
Nálam marad.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 373.
| 2026.05.23 11:01 | Siska Péter - szerki -- meo | Protokoll
|
| Válasz erre | Tudatos és kontrollált, de számomra nem eléggé rétegzett vers. Felismerhető, modern tapasztalatokat próbál sűríteni, de ezeket inkább csak kijelenti, kész állításokból építkezik, a tézis megelőzi a poézist. Túl gyorsan válik kész világmagyarázattá, nem nyit, hanem leegyszerűsít, átcsúszik a "kemény igazságok" retorikájába. Egyetértek Timivel, úgy érzem, jóval több potenciál van ebben a témában, ebben a szövegben. | 372.
| 2026.05.22 16:58 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Protokoll
|
| Válasz erre | Kedves Lantos Tímea!
A vers végletekre épül:"túl/alul", "boldogan/boldogtalan", ami önmagában nem kifogásolható, ám véleményem szerint az árnyalatok többet mutatnának a lényegből. Az ellentétpárokat leginkább kamaszosan lázadó versekben, dalszövegekben, buzdító szövegekben tudom úgy elképzelni, hogy ne érezzem leegyszerűsített és túl éles megoldásnak.
A záró sorok bölcselkedésszerűek, ismét túlságosan nagyot merítve leegyszerűsítik a verset.
Üdvözlettel, szeretettel: Gulisio Tímea | 371.
| 2026.03.31 08:55 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Zöld kapszulában — Marlen Haus
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, nem olvastam a regényt, viszont azt gondolom, önmagában is meg kellene álljon a vers. Elindul valami, de nem kerül kibontásra, nincs érdemi kifutás. Nagyobb teret kérne a szöveg, vagy megfontoltabb, kidolgozottabb minimalizmust. A "csillagtengert néztem" kissé klisés, a "minden indulatom kiégett" pongyolán, odavetetten hat, míg a "holt állatom mellett" mesterkélten. Ekkora terjedelemnél fokozottabban kiütközik az, ami hosszabb szövegek esetében finomítás. Ebben a formában nálam múlik. | 370.
| 2026.03.16 12:57 | Siska Péter - szerki -- meo | Zöld kapszulában — Marlen Haus
|
| Válasz erre | A szöveg szinte teljes egészében A fal tömörített kivonataként működik. Tiszta, fegyelmezett, de (talán a zárást leszámítva) nem autonóm, nem igazán lép ki a regény teréből, nem hozza azt játékba, csak szépen illusztrálja. | 369. 368.
| 2026.03.08 12:20 | B. Dezső - szerki -- meo | A példázat után
|
| Válasz erre | Más címmel, és egy egészen apró változtatással, sejtelmesebb / ill. az előző szakaszokhoz jobban passzoló befejezéssel még sikerültebb is lehetne. | 367.
| 2026.03.08 11:19 | Siska Péter - szerki -- meo | A példázat után
|
| Válasz erre | Visszafogott, koncentrált, a második strófa különösen hatásosan sűrít, a harmadik, záró versszak is jól működik, tágabb jelentésmezőt nyit, nálam is marad. Egyedül talán a címet gondolnám át, funkcionális, értelmezési keretet is ad, de nagyon semleges, szerintem jobb cím illene ehhez a vershez. | 366. 365. 364.
| 2026.02.19 10:57 | Siska Péter - szerki -- meo | Diszkréció
|
| Válasz erre | Technikailag korrekt, alacsonyabb poétikai intenzitású szöveg, de a minimalista elegancián túllépve számomra ez inkább csak egy működő formula gyakorlati alkalmazása, a zárásban pedig mintegy kimenekül magából a vers. | 363. 362.
| 2026.02.13 11:56 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Diszkréció
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Fontos a hölgy neve? Lehetne azzal indítani, hogy "Munkaideje nyolctól ötig tart".
A tagolást nem feltétlenül látom indokoltnak.
Az utolsó két sor nélkül ütősebb és elgondolkodtatóbb lenne.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 361.
| 2026.02.10 21:41 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | "Azt hiszi,/ ha akarná,/ meg tudná fejteni a titkot./ Figyel./ Mintha a tudása/ egy cérnagombolyag/ láthatatlan vége lenne."- szerintem ezek lehúzzák a verset, feleslegesen bábáskodnak egy egzisztencialista beállítás körül, ami szinte majdnem minden olvasónak magától értetődő. Csaknem minden kortárs líraolvasó titkok kihüvelyezését várja az ábrázolt szenvedőktől. "a lélek illat a huzatban"- ez viszont nagyszerű, erős kép, bár kifejezetten elidegeníti, hogy az ábrázolt szájába van adva mantraként. | 360.
| 2026.02.10 21:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | nézőpont
|
| Válasz erre | Provokatív tálalása a male gaze-nek és a hozzá tartozó ideológiának ("nem ártok vele senkinek"). Első látásra semmi sem lesz kezdve a lírai én önfelmentésével, de ha ráfókuszálunk a túlöntözésre, mint a lappangó feszültségek kifejeződésére, és belegondolunk, hogy a feleség -szükségszerűen freudi elvétésként olvasandó- óvatlansága mögött a férj tőle való elfordulása, intimitásuk problémái állnak, mint feszítő erő, akkor szépen kidolgozott, korántsem pszichologizáló vagy tehetetlenül tiltakozó ellenvetést kapunk a felütés önelégültségére. A "vinnyog" helyett viszont szerintem is lehetne találni valami érdekesebbet. Illetve felvetődött bennem, hogy egy ilyen male gaze-t megtestesítő elbeszélőt érdekelhetik-e annyira a növények, hogy tudja a könnyezőpálmáról, hogy az könnyezőpálma... egyébként érthető, hogy mint beszélő név, hogyan kellett, hogy kapcsolódjon a vershez, de mégis, ettől a narrátortól enyhén modorosnak érződik. | 359.
| 2026.02.02 17:02 | Siska Péter - szerki -- meo | nézőpont
|
| Válasz erre | Szerintem hatásosan ütközik ebben a versben a két szféra, az erotikus fantázia és a látszólag banális házastársi jelenet. A "vinnyog" viszont valóban túl direkt, pontatlan, ez a vers leggyengébb pontja. A címet is átgondolnám, túl absztraktnak érzem ehhez a nagyon is konkrét szöveghez. Közlésközeli darab, van benne kockázat, konfliktus, nálam önmagában is megállná a helyét, de csak támogatni tudom Timi ötletét. | 358. 357. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 |
|
