Tamási JózsefTamási József költőnek 6 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
881. 880.
| 2026.03.10 16:44 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | eltűnt út
|
| Válasz erre | A tördelést és annak töredékességét nem értem. Mert irreleváns ebben a szövegben. "mint alvadt vérdarabok.." De itt miért? Általános, unalomig ismételt téma, kevéske költői eszköz, vajmi kevés versszerűség. | 879.
| 2026.03.10 15:26 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Belépés
|
| Válasz erre | Kedves József, igazán izgalmas szemléletet fogalmaz meg a versben (az arany-magány / nem összenyom; / az egy táguló univerzum), mely mindenképp kidolgozásra érdemes. Amit megfontolnék benne, az az eszköztár: milyen motívumok tudnák még szemléltetni a magányt, csendet, hiányt, időt? Érdemes lenne kísérletezni vele, még intenzívebben elmélyedni a világalkotásban - abszolút működőképesnek érzem, s ahogy a kollégák írták a múltkor, ciklusban gondolkodni. A magyarázó részeket elhagynám (Része vagyok; Nem, mint hiány stb) | 878.
| 2026.03.08 23:30 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | peremen
|
| Válasz erre | "mintha végtelen/ sós puszta lenne/ a lelkem"- ezt egyáltalán nem kell így kiírni, körülbelül a 19. század végétől mindenféle tájak leírása automatikusan a lélek leírása lett, ha csak egy-két elég érzékenyen többértelmű utalás is megjelent. Vagy elérhetővé vált például olyan kozmikussá emelő, nem csak a lélek-hasonlítást kiváltó, de az időt térré változtató megszólalásmód is, mint ami például József Attila 'Reménytelenül'jét nyitja ("Az ember végül homokos,/szomorú, vizes síkra ér,...")- ebben az esetben a lelki táj életszakaszleírás is (többek között).
A nyitó képek el is vesznek abban, hogy felépítsék a 'lelkem mintha táj lenne' a fent említettek miatt szükségtelen mozzanatát. A vers törzsében nem jelennek meg különösebben sajátos megfogalmazások, mindegyik kiszámítható a "mintha végtelen/ sós puszta lenne/ a lelkem"-ből. Múlikkal szavazok. | 877. 876.
| 2026.03.08 15:42 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | eltűnt út
|
| Válasz erre | Kedves József, jegyzetnek látom egy ígérkező vershez. Hiányozna belőle valami, ami túllép az állapotleíráson, ami többre mutat rá. A töredezett, tömör közlésmód határozottan működik. | 875.
| 2026.03.08 11:14 | Siska Péter - szerki -- meo | töredék
|
| Válasz erre | Az ilyen rövid, szándékosan lecsupaszított, minimalista versekben minden szó súlya nagyobb. A koncepció világos, ám alig képez valami ellenállást a szinte tisztán fogalmi beszédnek. A zárásban látok erre törekvést a két inkompatibilis tartomány összekapcsolásával, de nem kellően motivált, összességében csak retorikai erősítés történik, ahogy Timi is írja, csak "drámaibb" lesz tőle a csend. Egyes pontokon redundánssá is válik, pl. a "gondolat-maradvány" és a "légüres tér" is a hiányt jelöli, még ha más síkon is, de nincs köztük feszültség, a "nincs / arcom, / szemem, fülem és szám" felsorolása pedig számomra túl mechanikusan hat. | 874.
| 2026.03.07 19:38 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | jelolvasás
|
| Válasz erre | Ezek a képek egyenként roppant középszerű megoldások lennének, de így összegyűjtve, jelenséggé téve, az őket számba vevő és hozzájuk viszonyulni tudó lírai ént meghatározva komolyan működőképesek. Maraddal szavazok. Jorge Luis Borges egyik novellája, az 'Isten betűje' jut eszembe erről, ahol a bebörtönzött azték főpap egy jaguár mintáiban keresi a tönkretett életét jóvátevő kinyilatkoztatást. | 873.
| 2026.03.07 19:26 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | apró kék virág
|
| Válasz erre | Kedves József!
Komolyan elgondolkodtam, mi lehet az a "díszleg", valami angolból átvett kifejezés? Mire rájöttem, hogy az csak egy elírás. Ám ez a legkisebb gond. A szöveg csak odavetett sorok, lapszéli jegyzetek, piszkozat-cafatok halmaza, nem áll össze, nincs kidolgozva.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 872.
| 2026.03.06 09:30 | Kulin Borbála - szerki -- meo | jelolvasás
|
| Válasz erre | Kedves József! Nagyon szép vers, nagyon magabiztos nyelvvel, gratulálok! A zárlattal van kicsi bajom: "a minden felület hordalék: évek rakódnak egymásra, rétegekben" kicsit túlírt, magyaráz. Talán elég lenne "minden felület évek hordaléka".
A zárlatot, az utolsó sort még kicsi télesebbre faragnám: jó lenne, ha arra is reflektálna, hogy önmagnkat éppen ennek a felületnek a sebeiben, hibáiban, korrodálódásában látjuk meg. | 871.
| 2026.03.06 09:23 | Kulin Borbála - szerki -- meo | töredék
|
| Válasz erre | Kedves József, nekem tetszik a szétmállott csend, van benne valami szinesztézia-jelleg, szerintem rendben van, tulajdonképpen az egész vers rendben van, csak mégis lebeg valji értelmezhetetlenségben: Nekem az jut eszembe, hogy a cím adhatna valami irányultságot, vagy valami közeget, amiben ki tud bontakozni a vers értelmezési tere. Valmi cím, ami metaforikussá tenné. Mi az, ami mindig sodródik, nincs arca, füle, szája, teste, lelke sem valós, nem tartozik sehová? A szél? | 870. 869.
| 2026.03.05 22:49 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | töredék
|
| Válasz erre | Kedves József!
A "nem tart meg senki"-sor bennem József Attilát idézi:
"Nem emel föl már senki sem,/ belenehezültem a sárba." (Nem emel föl).
A zárás bár drámaian szól, számomra értelmezhetetlen. A csend szétmállása képzavar-gyanús.
Ha "töredék"-nek nevezi, ráerősíthetne erre a töredékjellegre.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 868.
| 2026.03.05 08:49 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | vakfolt
|
| Válasz erre | Kedves József, szép sodrású, következetes, néhány feleslegességet leszámítva letisztult. Ami zavar, hogy a rámutatás, a konkrét helyett - ahogy tette például a második versszakban - többnyire általánosságok mellett teszi le a voksát. Ígéret, messzeség, lehetőség, tapintható, konkrét, a most stb - nagy merítés, de épp ezért nehezebb kapcsolódni hozzájuk, mint mondjuk egy járdán furcsán futó repedés képéhez, amely megidéz valamit az olvasóban is. Javaslom, ragadjon meg apróbb, de jelentősebb mozzanatokat a közelből és a távolból, mondja ki, mi az a lehetőség, hol az a messzeség stb. Ezek után egy becsúszó "nagyobb" szó ereje is megnő, figyelemfelkeltő lesz.
"Születik elmémben egy kép" - ezt így ne rágja az olvasó szájába, felesleges.
A horizontot milyen szóval ragadhatnánk még meg?
A kontraszt felállítása, a közteslétben-létezés mozzanata, a kifutás mindemellett jól működnek. | 867.
| 2026.03.04 17:43 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | szavak gyűjtője
|
| Válasz erre | Kedves József!
Az alapötlet tetszik, viszont az első három erős szakasz után kezd rossz irányt venni a szöveg. Hogy a lírai én nélkül nem állnának össze, aztán a csöpögős délibábos zárás. Kár érte. Nem lehetne csak az első három versszakot megtartani és onnan másképp folytatni?
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 866.
| 2026.03.04 11:50 | B. Dezső - szerki -- meo | jelolvasás
|
| Válasz erre | Az utolsó sort valóban el lehetne hagyni, ill. "a levert zománcú fazekak könnyes szemét" is - az egész vers inkább egy ciklus részeként működhetne jobban, további, a többiek által javasolt kisebb igazításokkal. | 865.
| 2026.03.03 23:50 | Siska Péter - szerki -- meo | jelolvasás
|
| Válasz erre | Ennek a szövegnek van anyaga, koncepciója, a cím pedig kijelöli az irányt. Az első szerkezeti egysége egy hosszú, hömpölygő versmondat, ami tematikusan koherens, a felület sérülése köré szerveződik minden. Niki javaslatait azzal egészíteném ki, hogy én a könnyes szemet is elhagynám vagy cserélném valami másra. Illetve a felsorolás talán túl hosszú így, nem válik monotonná, de az olvasó egy ponton túl már nagyon érzi a mondatszerkesztést, az egyes elemek pedig nem mélyítenek már, csak bővítenek, ezt is lehetne kicsit feszesebbre húzni. A második, a korábbi tapasztalatokat általánosító részben a "hordalék" szó jó választás, de zárásor kimondja a "tanulságot", leszűkíti, visszahúzza a végere a szöveget. Én ezt is elhagynám vagy átgondolnám. | 864.
| 2026.03.02 20:32 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | valahol a hiány körül
|
| Válasz erre | Remek témaválasztás, a hiány a kortárs irodalom egyik gócpontja, úgy is mint fogalom, úgy is, mint nyelvjáték- a 'hiány + megszemélyesítő, képi síkra helyező kifejezés' megbízható formulája középszerű -vagy kevésbé középszerű- költői képeknek. A fogalom "körüljárása" azt ígéri, hogy a vers leporolja erről a rendkívül központi fogalomról a banalitás porrétegeit és megengedi a mindenhol jelenlévő ismerős tárgyat új színekben tündökölni. De a szöveg nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, minden versszak ráfogása kiszámítható és köznyelvi frázisokból építkezik. Talán az utolsó versszak hoz be valami egyéni megfigyelést először. | 863.
| 2026.03.02 13:17 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | jelolvasás
|
| Válasz erre | Kedves József, ez nagyon jó. Letisztult, mély. Apró finomítási javaslataim lennének:
- harmadik sor, javaslat: "fa kérgén barázdákat, bogarak rejtett búvóhelyét"
- negyedik sor: "amely megérint" - húznám, gyenge.
- az ötödik sort javaslom letisztultabbá tenni, így zsúfolt. Pl: "a szikkadt föld mintáit nyári aszálykor"; "a szikkadt föld mozaik-mintáit aszálykor" stb.
- hatodik-hetedik sor: húznám a névelőket, növelné a feszültséget, és a "kavicsok" után húznám az "éles"-t.
- utolsó sor: "amelyekben" helyett "amelyekből"-t javasolok. | 862. 861.
| 2026.03.01 09:59 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | A Lány Aki Beszéget A Fákkal
|
| Válasz erre | Kedves József, nagyon szépen indul. A "kéreg a kapocs közöttük" sort megpróbálnám egy expresszívebb képpel megragadni, mely önmagában utal e kapcsolódásra.
"A fáké: a türelem" kicsit túlmagyaráz.
Összességében megfontolandó nagyobb hangsúlyt fektetni a képiségre, a második strófa határozottan bizonyítja, hogy működne.
A központozást érzésem szerint akár el is lehetne hagyni, talán erősítené az atmoszférát.
A vége ismét nagyon jó. | 860.
| 2026.02.28 08:02 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | rejtőzés
|
| Válasz erre | Kedves József!
Izgalmas vers, erős hasonlatokkal.
A negyedik versszakban egy apróságot változtatnék: "lapszélen a kusza ábrákat" helyett "a lapszéli kusza ábrákat".
Napról napra olvasva a Tamási József-verseket egyre inkább úgy gondolom, valami nagyobban lenne érdemes gondolkodnia. Nagyobb lélegzetű versciklus, kötet, egymáshoz kapcsolódó szövegekből. Töredékekre szórja a gyakran kiváló gondolatait.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 859.
| 2026.02.27 18:24 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | kutakodás
|
| Válasz erre | Kedves József, tetszik a felütés, viszont szükség lenne még egy kis csiszolgatásra. A "zsebemben rozsdás csillag lapul" nagyon szép, tiszta kép, jó lenne, ha folytatódna ez a szál valamiképpen.
A második sor szerintem szebb lenne így: "más tenyerén keresem az eget".
"Az én"-t is húzni javaslom, egyértelmű az "árnyékom"-ból.
A fény-árnyék kontraszt elkoptatott, és kicsit zavaros is ebben a formában. Elgondolkodnék cseréjén, számtalan lehetőség van, bátran engedje el a fantáziáját! | 858.
| 2026.02.27 11:32 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | az ajtó másik oldalán
|
| Válasz erre | Kedves József, szerintem érdemes lenne a mese-vonalat kibontani, akár csupán néhány sorban. Például a patakpartos rész után folytatni, még adná is magát.
Az utolsó két sort én is húznám, cserélném, inkább az ábrázolásra fektetném a hangsúlyt. Nagyon tetszik az atmoszférája, szívesen olvasnám egy javított változatát. | 857.
| 2026.02.27 08:39 | Kulin Borbála - szerki -- meo | az ajtó másik oldalán
|
| Válasz erre | Kedves József, magával ragad a verskezdet, és tetszik, ahogyan visz. Én jelzőket ritkítanék, erősebb lenne a szöveg nélkülük: húznám a hideg-et az első versszakban: a sötétség nehéz kabát , aztán a gyermekkoromban elől kihúznám a magányos-t. Tímeának igaza van, a zárlaton még érdemes lenne gondolkodni, valahogy képileg érintkezhetne a vers kezdetével, a sötétség nehéz kabátjával. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 |
|
