Tamási József

1055.

2026.07.12 12:43

Siska Péter - szerki -- meo | délre a mennyországtól

Válasz erre

A szöveg nagy metafizikai fogalmakból építkezik, melyekkel nehéz dolgozni, nem is igazán alakulnak át egyedi, poétikai jelentésekké, csak megtartják a hagyományos, kulturálisan már beágyazott jelentésüket. A deklarációk azonos retorikai súllyal követik egymást, a zárlat lényegében azt ismétli, ami már az első sorokban is jelen volt. A cím szerintem erős, egyszerre idézi fel a földrajzi és metafizikai tájékozódást, kár, hogy a versszöveg nem bontja ki az ebben rejlő lehetőségeket, csak visszautal rá a zárlatban.

1054.

2026.07.12 12:02	Gulisio Tímea - szerki -- meo | délre a mennyországtól
Válasz erre	Kedves József! Ez a vers "túl sok" természetfelettit tartalmaz, de nem megy elég mélyre, nem érezzük belőle sem Isten szeretetét, sem a pokol tüzét. Az utolsó sora erős. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

1053.

2026.07.11 23:41	B. Dezső - szerki -- meo | sötét ablakok
Válasz erre	A panaszos hang megint túluralja a verset, nem bontakozik a téma, valóban, mint a liftben elérhetetlen térerő, a sorok többsége köztes állapotokban tapad le, igaz, az "és meddig keressem még..." szakasszal kezd beindulni valami, csak már későn.

1052.

2026.07.10 09:39	Siska Péter - szerki -- meo | motorozás egyedül
Válasz erre	Csatlakozom Timihez és Mátyáshoz, az általuk javasolt módosításokkal nálam is maradós lenne a vers. A cím és az első sor azonnal felidézte bennem James Hurley alakját a Twin Peaksből.

1051.

2026.07.08 23:08

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | sötét ablakok

Válasz erre

Az első sor valóban jól működik, mert a hétköznapi élmény és a hétköznapi frázis összeesketésével mindkettejüket megújító sikerültsége mellett szép többletjelentései vannak, ahogyan a lift mozgást implikál, ráadásul vertikálisan; mind föl, mint le jellemzően társtalanul jutna az ember? A felpúposodott aszfaltot és talán a sötét- vak ablakot (de nem vakablakot) is össze lehetne kötni hasonló merészséggel valami lelki tartalommal. A befejezéssel kapcsolatban is egyetértek Tímeával, a "rám meg panelmacskák fújnak" után megint beindul a lírai alkímia, de múlikkal szavazok.

1050.

2026.07.08 21:55

Simon Adri - szerki -- meo | maréknyi igazság

Válasz erre

Kedves József! Bár a vergődő madarak a felütésben teremtenek egy apokaliptikus, feszültséggel teli világot, a következő sorok több szempontból is problematikusak. Ami szerintem igazán hasznosítható a versből, az ez a három sor: a szél felkap egy maroknyi port így hordja szét apránként a jövőt A jövő súlya, mint az életé némileg banális kép, s azért sem működik, mert két hasonlóan elvont, érzékszervileg megfoghatatlan fogalmat hasonlítunk egymáshoz, ez pedig nem segít a súly nagyságát jobban érzékelni. A zárlat a költői megszólalás metaforájaként lenne olvasható, de itt belevesztem abba, hogy ha a szavak eltakarják az igazságot, akkor a következő sorban a betűkből az égre rakott csillagok hogyan visznek közelebb hozzá? A cím esetlegesnek tűnik; volt a versben valamiből maréknyi, és volt egy eltakart igazság, de ezek csak a címben vannak összefüggésbe hozva, nem utalnak a versben megfogalmazott állításokra. Üdvözlettel: Simon A.

1049.

2026.07.06 11:13

Siska Péter - szerki -- meo | más/világ

Válasz erre

A "csipeszed hegye / kontinenseket dönt romba" telitalálat. A makro- és a mikroszintek ütköztetése, ez a perspektívarelatív modell hatásos, a képek is többnyire ugyanabból a jelentésmezőből táplálkoznak. Ami gyengíti őket, az a hozzájuk fűzött magyarázat, érzelmezés, mintegy végigvezetik az olvasót a kívánt jelentésen (pl. a "nem tudja, hogy..." kommentárrá lágyít, a "ha belenyúlsz" a "kezed megremegtette" stb. fölösleges). A címben a perjelet elhagynám. Csatlakozom Zoltánhoz, nálam is marad.

1048.

2026.07.05 19:31	V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | sóhaj
Válasz erre	Nagyon jó képei vannak a versnek, különösen a "hajolni még tudnak/ de kiegyenesedni már nem", nagyszabású realista freskót épít fel azokról, akiket bár a társadalom peremére száműznek, a társadalom igazi fenntartói. Ám én is úgy gondolom, hogy húzni kellene az "Olyan emberek között élek" előtti sorokat. Egy javított változatot marasztalnék.

1047.

2026.07.05 17:25

Türjei Zoltán - szerki -- meo | más/világ

Válasz erre

Kedves József! Örülök, hogy végre egy verse betalált nálam úgy, ahogy van.Megvan benne az a hűvös, intellektuális borzongás, ami a jó modern költészet sajátja. Nem szépelgő, nem akar tetszeni, mégis magával ragad a gondolati ívével. Egy helyen bele tudnék kötni: "az ott születő/egyszer majd óriás lesz". Az óriás msesszerű, kilóg a vers szövegvilágából. De mivel nemigen emlékszem, hogy szokott javítási javaslatokkal élni, ettől most eltekintek, mert megszerettem ezt a verset. Maradásra szavazok. Üdvözlettel: TZ

1046.

2026.07.05 12:54

Siska Péter - szerki -- meo | éjjeli jegyzet, magamnak

Válasz erre

Visszafogott, természetes beszédmódú szöveg, melynek ugyanakkor a középső szakaszai kevésbé koncentráltak. Az indítás, illetve a macska motívuma egyszerű és hiteles, nem akar többet mondani, mint amennyit a helyzet elbír. Az utcán remegő fényeknél már megbicsaklik, és számomra nem derül ki, milyen kapcsolat van a belső állapot és a külső látvány között. A Timi által javasolt változat szerintem is feszesebb, arra igennel szavaznék.

1045.

2026.07.04 14:54	B. Dezső - szerki -- meo | csendkirály
Válasz erre	Igen,elég csak a horizont.Tímea javaslatait érdemes tanulmányozni.Egy régi western és egy fantasy bevezető képsorait látjuk.összeállhat

1044.

2026.07.04 10:20

Siska Péter - szerki -- meo | vakfolt

Válasz erre

Ennek a versnek világos a gondolatisága, de poétikai szempontból nem, vagy csak itt-ott lép túl a fogalmi beszéden. A "még-nem-létező" vagy a "majdnem-én" filozófiai kategóriák, a "félig ígéret" sem válik érzékileg megtapasztalhatóvá, a "mindig változó valami" pedig túlságosan általános. Fogalmi oppozíciókra épül, de ezek az ellentétpárok inkább filozófiai állítások, nem igazán hoznak létre önálló tapasztalatot. A zárás sem fejezi be a verset, csak levonja a konklúziót. A címet átgondolnám: a vakfolt feltételezi, hogy valamit nem látunk, a vers viszont ennek épp az ellenkezőjét tematizálja, a versbeszélő nem vak valamire, hanem képtelen egyszerre két fókuszt birtokolni.

1043.

2026.07.03 23:44	Simon Adri - szerki -- meo | csendkirály
Válasz erre	Erős versvilág, itt határozottan sikerült magasra tenni a lécet önmagának. Nem derül ki, mi lüktet vörösen a horizonton, de ez a sor talán el is hagyható. Talán a kinyíló kapu jobban körülírható lenne. Ha nem történet sodródna kopott rigmusokkal, hanem valami más, szintén megemelhetné a szöveget.

1042.

2026.07.03 23:38	Türjei Zoltán - szerki -- meo | vakfolt
Válasz erre	Kedves József! Sok felesleges közhely, magyarázó leírás és bármit jelentő általános fogalom nehezíti ezt a verset. Én ennyit tartanék meg ebből, kicsit összehúzva: - A horizont félig táj félig ígéret Néha repedés vagyok a járdán néha a saját lélegzetem- Ezt írnám tovább. Üdvözlettel: TZ

1041.

2026.07.03 17:41

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | csendkirály

Válasz erre

Ez egy nagyon összeszedett vers, majd minden részletben van valami csillogás, többlet. Egyedül az "egy történet sodródik" akaszt meg, számomra a "történet" rettenetesen elhasznált és magyartalan buzzword, de lehet csak én látom így. Mindenesetre nem sínylené meg a vers itt egy akár kevésbé ismert, specifikus kifejezés használatát. Mindenestre én nem húznám a "kopott rigmusokkal"-t. A "magánybarázdák" nagyon tetszik. Beszélnek nevetőráncokról, a komoly gondolkodás két párhuzamosáról a szemöldökök között és Váci Mihálynak van egy verse a falusi villanyvilágítás elterjedéséről (nyilván szocialista megrendelésre, ezért nem is nagyon ismert, pedig meglepően érdekes), amiben szó van a ráncokból kirajzolódó betűkről az emberek arcán, ha jól emlékszem (sajnos nem tudom megtalálni az eredetit) a gond "M" betűjéről a homlokon, a szükség "A" betűjéről, amit a száj vízsszintese és a mellette lefutó két átló képez. A záró kijelentés egészen fenséges, bár egy kicsit gyermeki az asszociációs mezője; azonban olyan jó értelemben intelemszerű, hogy ez nem gyengíti. Hangulatát tekintve igazából egy a Kis Herceghez hasonlóan első látásra gyerekeknek szóló, ám már az előszavában emiatt mentegetőző írásműbe illene, vagy esetleg valamilyen ezoterikus regénybe. Mindettől függetlenül nagyon jó színvonalú kép, elsőrangú instapoetry-művet lehetne belőle csinálni, de persze jobb helyen van egy nagyobb lélegzetvételű, nagyobb igényű versben. Csak kicsit elüt a szerzőre jellemző szikár nyelvezettől. Jobban tetszene a vers a "megremeg az idő" és a tenger felől sodródó "egy történet" nélkül.

1040.

2026.07.02 23:14

Türjei Zoltán - szerki -- meo | rejtőzés

Válasz erre

Kedves József! Csak ismételni tudom magam, de megkísérlem másként: Ebben a versben is kifejezetten erős sorokat olvashatunk, de nem áll össze egy koherens, jó verssé. A sok versből biztos kijönne egyébként egy-két jó, csak szerkesztői munkával össze kellene ollózni az egymás felé konvergáló gondolatokat. Ha egyszer sok időm lesz, lehet, hogy megpróbálkozom vele. Mondjuk 20 Tamási versből összehozni egy igazán erőset. Biztos vagyok benne, hogy ez megvalósítható. Üdvözlettel: TZ

1039.

2026.07.02 23:05	Türjei Zoltán - szerki -- meo | február 26.
Válasz erre	Kedves József! Szép sorok, de a vers, rövidsége ellenére széttartó. Így a tömörsége csak látszat. Lehetne belőle akár két-három vers is, csak meg kellene írni őket. Üdvözlettel: TZ

1038.

2026.07.02 22:59

Türjei Zoltán - szerki -- meo | szakadékok

Válasz erre

Kedves József! A szöveg sajnos elhasznált klisékkel dolgozik. „szavakból fonott hidak” – klasszikus, elhasznált metafora az interszubjektív kommunikációra vagy a gondolatra. „elmém szakadékai” – a belső űr szakadékként való ábrázolása szintén nagyon fáradt toposz. Ami számomra maradandó lenne a versben, az a „ha behunynám szemem / a híd eltűnne” sor. Ez egy nagyon jó, berkeley-i gondolat (létezni annyi, mint észlelve lenni). Azt mondja, hogy a hidat (a nyelvet, a rációt) csak az akarat tartja meg: ha bezárom a tudatom, megszűnik a külvilággal való kapcsolat, és marad a tiszta szorongás. Ez a vers igazi magva. Ha ebből az egy képből indulna ki és lefejtené róla a „szakadékokat” meg a „tériszonyt”, egy nagyon izgalmas reflexív verset kaphatna. Üdvözlettel: TZ

1037.

2026.07.02 14:44	Gulisio Tímea - szerki -- meo | csendkirály
Válasz erre	Kedves József! Egy kissé megvágott verzió, hátha tetszik így: csendkirály recseg a hajnal a hegyes ágak közelebb húzzák a fényt a pacsirták sikolya átvág a kerten a tenger felől egy történet sodródik a parton egy férfi áll arcán magánybarázdák a horizont vörösen lüktet kinyílik egy kapu te vagy a király ha elbírod a csend koronáját Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

1036.

2026.07.02 00:43	Simon Adri - szerki -- meo | Rush-fényben
Válasz erre	Ezzel a sorral csak nagyon indokolt esetben szabad verset indítani, mert József Attila már lefoglalta, és örökre hozzá kapcsoljuk. A vers számomra puszta felsorolásként hat, amelyben a rockkoncert képei nem lépnek túl önmagukon, nem teremtenek saját univerzumot, a koldusos kép pedig ki is lóg ebből a képsorból. Ami emlékezetes belőle számomra, az a saját romjainak búcsút intő király.

1035.

2026.07.02 00:14	Siska Péter - szerki -- meo | kereslek
Válasz erre	A szöveg képei túl közvetlenül megfeleltethetőek a jelentésüknek, így az kevés teret hagy az olvasónak. Minden egység ugyanazt a központi érzést erősíti, nincs olyan pont, ahol az olvasó kénytelen lenne újraértelmezni az addig olvasottakat. Biztos kézzel használja a digitális világ fogalmait, de nem alakítja át őket egy saját, felismerhető poétikai világgá.

1034.

2026.07.01 21:37	Simon Adri - szerki -- meo | homeless
Válasz erre	Ez így még kevés. Mondom, mi tetszik: a 'tekintetek' sor félbehagyottsága teremtett bennem poétikai feszültséget - ha ez a feszültségkeltés következetesen meg tudna jelenni, pl. ennek a hiányos szerkezetnek a többszöri használatával, végigvitelével, úgy megteremtődhetne az a nyelvi atmoszféra, amely igazán verssé tehetné.

1033.

2026.07.01 17:58

Türjei Zoltán - szerki -- meo | újratervezés

Válasz erre

Kedves József! Ha megengedi, picit eljátszanék a szöveggel: Ehhez mit szólna? Csak húztam belőle, tömörítettem, viszont így más lett a jelentése. Illetve az "újra kell kezdenem" sort átírtam "újrakezdem"-re, (ami inább csak esztétikai változtatás) valamint két szóval megtoldottam a verset. mintha minden reggel egy elfelejtett darabot keresnék a tegnap mondatai között nem találom újrakezdem nem mindent csak azt amit már ezerszer az idő összezsugorodott egy rosszul mosott ing feszül a mellkasomra máskor meg kinyílik egy repedés ahol át lehetne csúszni egy másik életbe ahol szétesve összerakva félmondatokból talán.

1032.

2026.07.01 17:47	Türjei Zoltán - szerki -- meo | valahol a hiány körül
Válasz erre	Kedves József! Mátyással egyetértve én még az első versszakot is jónak tartom. Kiváló indítás. Ez és az utolsó közé kellene még néhány, ami kevésbé közhelyes. (Vagy inkább egyáltalán nem az). A gondolati vers sem maradhat pusztán a ráció talaján, szüksége van képiségre, hogy költészetté emelkedjen. Üdvözlettel: TZ

1031.

2026.07.01 17:36	Türjei Zoltán - szerki -- meo | A Lány Aki Beszéget A Fákkal
Válasz erre	Kedves József! Csak azért szavazok múlásra, mert szívesen olvasnám a letisztított változatot. Csak néhány didaktikus sort kellene elhagyni, vagy átírni. Főleg a beszédes cím mellett. Nagyon szép vers lehet ebből. Üdvözlettel: TZ

0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050