titkos kettőnek, bár ebből az emberfajtából egy is sok
A Dokk nem a gyalázások és a karaktergyilkosságok fóruma. Nem lesz több dobásod, ha csak erre vagy képes. Ha valamit hozzá akarsz adni a Dokkhoz, arra van lehetőséged, erre nem. Hogy mit nyögsz, az nem ránk tartozik. Amúgy meg Arany János bajszát szerintem te soha nem is láttad.
Kedves titkos! Próbáltam sokszor megérteni a titkos neveken beszólók lelki indíttatását, ami ezeddig sikertelennek bizonyult. Azt gondolom: én más VAGYOK. Ők mások. E két kijelentésből azt tudom következtetni: én vagyok. Ők nem vannak. Ez így magyartalan, de kifejező. Ennél tovább nem jutottam, már nem is akarok. Mindenesetre ez is egy reklám, felhívta a figyelmemet erre a versre. Az én olvasatomban ez egy memoár. A versbeszélő szemszögéből látom magam olyannak, amilyen lehettem volna, vagy csak másokat LÁTOK, akik (mielőtt láttam volna őket) ilyenek. Azt hiszem, ez a líra rendeltetése, de nem biztos, mert nem tartom magam tanult embernek, konkrétan: iskolázott embernek.(nem konkrétan meg talán mégis) Szóval a "hős" előbb nem meghal, hanem megszületik, ez egyértelmű olvasat egy általános iskolát végzett egyénnek is, aztán ripsz-ropsz elér egy bizonyos életkort, ahonnan már csak a nagylábujja kukucskál a halotti lepedő alól (ez fikció, hiszen még él a szerencsétlen "lábadozó") és átcirkulál a gondolat: miből fognak engem eltemetni és ki fog engem eltemetni - erről nekem bevillan egy óriásplakát, tegnap láttam útmentén. Két 20 év körüli fiatal (fiú, lány) háttal, egymást átölelve. A szöveg pedig arra buzdítja őket, hogy gondoljanak nyugdíjas éveikre... valami biztosító izé, nekem, mint költőnek, tökmindegy, én utólag ugyan, de ezzel az "élet érzéssel" (így külön írva) hozom összefüggésbe, ezzel a verssel. Mert ez egy kontraszt, mert ez nagyon valóságos, és mert ez valahol szégyenletes is egyben. Hogy leéltem az életemet és nem tudtam összegyűjteni egy kibaszott temetésrevalót, de átvitt értelemben (is) nagyon sokan a saját sírjukat ássák meg csak azzal a tévedéssel - mondhatnánk bibliai értelemben bűnnek - hogy világra jöttek. Ez azokra a sorsokra vonatkozik, amik bekövetkeznek, amik ellen nincs apelláta, ellenkezés, törekvés, küzdelem. Csak beteljesedés van. És önvád. És magány. A magány pedig összefügg a pénztelenséggel, a szociális sírhellyel, de az is valahol elkezdődött, viszont ebben a stációban már tökmindegy. Én ilyesmit látok ebben a szövegben. Üdvözletem titkos valaki, szerintem ön nem művészietlen (az evidens), hanem elsősorban ön egy hatalmas senki. A saját szemében. Önnek még nagylábujja sincs. Kicsire meg talán nem is akasztanak.
Meghatódtam, ez a "hős" előbb meghal, vagyis feldobja a "nagy lábujját" utána leküldi a dögcédulát, hogy az árát majd elinná, ja értem azért, hogyne érteném, nem vaok művészietlen he he he :)
Meghatódtam, ez a "hős" előbb meghal, vagyis feldobja a "nagy lábujját" utána leküldi a dögcédulát, hogy az árát mejd elinná, ja értelek én, nem vaok müvészetlen he he he :)
Sándor...ebben tökéletesen igazad van....ezt a verset kiöntöttem magamból...kicsit lehet bizony feszesíteni...és a végén húzni..érzem én is... köszönöm...
Te, Imre, erre vevő lettem:-)) A végén kellene valamiféle igazítás, vagy elhagyás (ha azt az utolsó négy sort lehagyod, talán jót tesz az egésznek: nem kell mindennek a végére kiírna, hogy vége).
TGF.....ne kérj elnézést....egy szerkesztő soha ne tegyen ilyet.... ..lehet, hogy szöveget elemeztél...(bár egy versnél nem így kellene...mert akkor TE egy szürrealista képet is értelmezel...merthogy azt inkább csak érezni kell..)...de úgy látszik bal lábbal keltél....hogy nem érzed, hogy az "unatkozó pillanat" egy fogalmi megszemélyesítés?..... valahogy ennek az összevonása: "anyám-apám egy olyan pillanata amikor unatkoztak és szeretkeztek egyet, hogy teljen az idő".....én nem tudok "szájbarágósan" írni.....de nem fogok "használati utasításokat " sem mellékelni a verseimhez....aki érzi őket az érti is őket.....
..és nem vagyok megsértődve.....a DOKK-ra tettem fel...nem vártam más kritikát...
körön kívül vagyok itt....nincsenek elvárásaim.....
Imre, több helyütt is sántít a válaszod. Először is: nem téged bántalak, hanem a szövegeket értékelem. Amennyiben keményebb, vagy sértőbb volt ez, elnézést kérek, bár inkább vagyok és maradok őszinte.
apám/anyám unatkozó pillanata=amikor engem megcsináltak (szándékosan negatívumként jelölve azt)--nincs "unatkozó pillanat" nem maga a pillanat unatkozik, hanem vannak pillanatok, amelyekben az ember unatkozhat... másodszor, ezt mindenki értette nagyjából. amikor téged csináltak a szüleid, akkor meg még épp nem volt sehol semmilyen köldökzsinór. hogy ezt miért említem, azt ugye nem kell magyarázni. tele van efféle következetlenségekkel, sületlenségekkel a vers. Egy versben (a költészetben) tulajdonképpen mindent lehet, még a halottakat is fel lehet támasztani, ahogyan te teszed ebben a szövegben, csak megfelelő aurát, helyet kell teremteni, ahol mindezek működnek is. Ez a vers nem az volt...
Kedves TGF...akkor elő a dedós módszerrel, bár nem kívánok minden mondatára reagálni, de vegyük legalább a "vers" elejét:
apám/anyám unatkozó pillanata=amikor engem megcsináltak (szándékosan negatívumként jelölve azt)
nem bogot csomóztam...hanem nem masnit kötöttem szépen, nem oldható kötést csináltam, hanem egy oldhatatlan kötést....picit becsempésztem a gordiuszi csomót....plagizáltam.... ja..és azért tettem a köldökzsinóron mert az feszül az anya-test és magzat között...egyetlen kapocs a biztonsághoz... na...így írhatnám a "kezelési útmutatót" a versemhez.....de az se lenne baj ha némi képzelő erővel lenne megáldva és el tudna vonatkoztatni a szigorú racionalizmustól..... ..régen egy-két portálon én is írtam sértő kritikákat ...aztán rájöttem, hogy a saját fusztrálságom miatt nem szabad másokat bántani.....
köszönöm a véleményét......egyébként ez a vers máshol másoknak tetszik...itt meg megszokott helyem a szemetes....:DDD
"apám-anyám/unatkozó pillanatát csomóztam/boggá köldökzsinóromon"--már rögtön az elején egy ordas képzavarral indít a szöveg. Először is, ha nem lenne elég a pillanat minden képzeletet felülmúló "boggá csomózása" (bogot csomózni????), akkor ezt még megfejeli azzal, hogy mindezt a köldökzsinóron teszi. Tényleg nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet pillanatot csomózni, és azt sem, hogy ezt hogyan lehet a köldökzsinórral összefüggésbe hozni.. Mindenesetre eléggé nagy sületlenségnek tűnik. Aztán az ezután következő három sor már-már Poe-i magasságokba emelkedik, vagy ha kortárs közegbe emlem, akkor némely Stephen King történet, vagy Romero-klasszikus juthat eszünkbe, amint a merész nyitóképek után rögtön hullává "merevedő" főhős feléled, és saját lábujjaira akasztja a dögcédulát. (miért akasztja oda? miért dögcédula? talán egy katona az illető, egy hősi halott?) és parodisztikus, hogy e halottnak még dohányozni is támad kedve, sőt, ő ássa meg saját sírhelyét is. Nem semmi...
Hűvös hajnal, jóleső nyugalom, az ablakból nézve a csendet cigarettám füstjével rajzolok,
valami szépet keresek a panelek közé bújt apró park fákkal övezett sablon játszóterén a hinták között
Imre, eddig működik a szöveg. A gyermek hiányának leírása kissé patetikusabb a kelleténél, és ez a téma sokkal nagyobb ívet érdemelne. Sokkal érdekesebben, és egyedien kellene erről beszélni, nem a klisék nyelvén.
János...értelek...próbálok rajta "dolgozni"..de úgy érzem ez így kerek....talán pont azért mert sikerült a "közhelyeket" úgy megfogalmazni, hogy újat ad az olvasónak....talán azért érzed mégis bizonytalannak a kérdést, mert ez egy olyan téma ami állandó bennünk....
szóval próbálok rajta dolgozni...de ahhoz az általánosságokon kívül jó lenne konkrétabb útmutató tőled is...
(és előre tudom, hogy nem lesz jobb az átdolgozás mint az eredeti volt....általában így szokott történni)...
nem értek egyet. talán merészség emberhez mérni a versszöveget, de ahogy az ember sem rögtön kész, úgy a vers is sokszor akár ellenszenves orcáját mutatja, míg felnő és az lesz, amiért hálát adhat az úrnak, aki kapcsolatba kerül vele.
semmi probléma János...akkor dobjátok ezt is a szemétbe a többi közé... ...bocs, hogy csak ilyen röviden reagálok, de azt a verset amit meg kell magyarázni azt meg se lett volna szabad írni..
