Putz Klára
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
6.
| 2009.08.01 11:40 | Neved -- rekviem. kiért?
|
| Válasz erre | szerintem egyébként nagyon jó ez a vers. Egy csöppet Putz-os: a sirályok hetykesége: ez olyan költõs akar lenni-e?! Túltalált. | 5.
| 2009.08.01 11:31 | Sali: -- Most mi van?
|
| Válasz erre | Kedves Bálint!
Elnézést a kifogásaimért, de szemet szúrt, hogy az egyszerûbben értelmezhetõ asszociációs képet (a nap-kacaj) elfogadtad, a nehezebbet (szó-térd kaparás) nem. Persze , minden a befogadón múlik, a mûélvezeten. Köszönöm kiegészitõ soraidat. | 4.
| 2009.08.01 11:02 | nb -- re: Most mivan?
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Sali, ha kicsit pontosabban átolvasod a verset is és a meot is, akkor kiviláglik, hogy a vers szerint, legalábbis az én értelmezésemben, nem az ég, aki kacarászik, hanem az éget, aki kacarászik (mégpedig a Nap). Tehát a Nap kacag, s a Nap égeti a bõrt. Ilyenképpen véltem indokolhatónak a képet, egyszerûen az égetés forróságának és a nevetés-röhögés-kacagás intenzitásának összekapcsolása által.
A másik megfogalmazáson azért nem akadtam fenn, mert már azon a látszatösszefüggésen fennakadtam, aminek egyik eleme a kijelentés. Amúgy szerintem létezhet olyan szöveg, ahol ez a mondat elfér. És olyan helyzetet is el tudok képzelni, ahol a kimondott szó mondjuk nem maró hatású, mondjuk nem a tenyerem izzad tõle vagy nem az arcom kezd égni, hanem épp a térdemen érzem a hatását.
Amúgy meg nem tudom; ha a versek szerzõit ezek a kérdések zavarba hozzák, akkor nyilván szólnak, s mi, amikor idõnk engedi, válaszolunk. A "zsinórmérték" kifejezés itt (megtámogatva a "kellene" e helyzetben számomra túlzottan s mesterkélten moralizáló szavával) nekem kicsit életidegennek tûnik, mesterségesen kialakított szabályrendet asszociálok hozzá, amihez aztán nekünk mereven igazodni kéne.
A "mûködhet-e" kérdésedre a válasz egyszerû: igen, nem, talán. :) | 3. 2.
| 2009.08.01 10:43 | Sali: -- Most mivan?
|
| Válasz erre | Nehéz dolog következetesnek lenni, még a Szerki-nek is.Nem látom, hogyan nyilvánul meg kritikusi filozófiájában a logikai észérvek számonkérése, vagy figyelmen kívül hagyása . Egyáltalán e kettõ egyszerre, sõt egy adott versen belül mûködhet-e minden zavar nélkül,
Azt írja a Szerki:
"égésbõl, hogyan következik a kacagás?"
Valóban, igaza van, nehezen elképzelhetõ, hogy valaki ég és derûsen kacarászik.
Ugyanakkor, ugyanitt:
"..mert minden szavad kaparja térdem.." esetében nem emel kifogást ez ellen, pedig ez is az elõbbihez hasonlóan nehezen képzelhetõ el, hogy a kimondott szó a térdet kaparja.
Ezek a kérdések hozzák zavarba a versek szerzõit, itt kellene valami zsinórmértéket találni mindenkinek, aki a kritikusi felelõsséget magára vállalja. | | A fenti posztra érkezett válaszok: nb | 1.
| 2009.07.31 17:32 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | rekviem. kiért?
|
| Válasz erre | Biztató szöveg, mert habár a szokványos (személyesen nyilván fontos és egyszeri) szakítós sztori alapvetõen leülepíti a beszélt nyelvet, azonban egy-egy momentum, eredeti villanás mégis emlékezetessé teszi a verset. Erõs például nagyon "az azóta sok ilyen naplementét hányok" sor, és persze nem azért, mert szerepel benne a hányás, hanem mert a naplemente romantikus képét ügyesen (élesen, de nem darabosan)ellentételezi. Viszont azt többszöri olvasásra sem értem, hogy kapcsolódik ehhez az utána következõ "mert minden szavad kaparja térdem" magyarázat. Egyszerûen nem találok sem logikai, sem transzlogikai összefüggest az okozat és az ok között.
"de a nap csak égette bõrömet
mintha rajtam kacagnia kéne"
Ez sem teljesen tiszta, mármint hogy az égésbõl hogyan következik a kacagás, de azért indokolhatóbb, mint az elõbb kiemelt szövegrész, itt legalább a kacagás és az égés intenzitása alátámasztja némiképp az asszociációt. Égeti a bõröm a nevetése - egy effajta benyomás végül is mûködik, a maga módján tetszetõs.
A "hangod mitõl ily dallamos" egy fokkal szépelgõbb, modorosabb a kelleténél az "ily" miatt, és a kifejezés esetleges iróniája (e dallamosság kifigurázásának szándéka)is kevés szerintem ahhoz, hogy az "ily" helyénvaló legyen.
A verszárlat amolyan dalszöveg-töredék, vershez ragasztott kis darabka, de a maga módján elég fogós darabka, még az õsöreg isten/nincsen rímpárt is mûködni érzem benne. A vers viszont összességében múlik szerintem. Nem sokon. | 0 |
|
