Pintér Ferenc
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
269.
| 2026.03.31 19:58 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Mai vers
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Dezső!
Köszönöm a linket, olvastam, szakadok :-D Ilyen amikor a posztmodern kelgyó nem enfarkába harap, hanem egyenesen átharapja a saját torkát. :-) | 268.
| 2026.03.31 18:59 | B. Dezső - szerki -- meo | Mai vers
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc, teljesen egyetértek Önnel! Azért írok, mert egy recenzió keretében hasonló dolgokat követtem el, egy valóban kiváló író bemutatásakor. A befejező rész, addig normális hangvétele átmegy kritika-paródiába, minthogy az idézett művek is azok, a („Hóvirágok egy csoszogó kutya sírján”)-tól kezdődik, ha megengedi átküldöm: https://irodalmijelen.hu/2026-mar-23-1400/r-l-eleg-ismeretlen-iro | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 267.
| 2026.03.31 12:00 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Mai vers
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Hozzászólók!
Mindenkinek köszönöm az észrevételeket! Ez a „vers” a posztmodern szélhámoskodás paródiájaként íródott. Értem ezalatt, hogy a „költőnek” nincs mondanivalója, de ő mégis „alkot”, azaz zagyvál valami homályosat, majd azt mindenféle „újszerűnek”, „formabontónak”, „haladónak” és „szabadnak” gondolt formai-stiláris cafrangokkal tűzdeli meg, hátha kisül belőle valami, ha meg nem, akkor rá lehet fogni, hogy a kiüresedettség, az értelemnélküliség érzetére reflektál.
Hajlamos vagyok egyetérteni a Schopenhauer által megfogalmazott alapelvvel, mely szerint: „Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod.” Azért haragszom az ilyen „versekre”, mert ezt az alapszabályt olyan kéjjel abuzálják, mintha ez valami virtus lenne. Közben pedig érvénytelen közlésekkel rabolják az olvasó idejét és energiáját. Ügyeltem rá, hogy ez a vers is teli legyen érvénytelen állításokkal, azaz olyanokkal, amiknek a helyén akár az ellenkezője is állhatna, és igazából az sem változtatna semmin. Se így se úgy nem fejeznek ki semmit.
Az összes formai blikkfang is csak üres posztmodernkedés itt: a koherencia hiánya, a játék a szövegalakkal és a helyesírással, a regiszter változása, a kitérés a dadaizmus felé -egyik sem mutat rá semmire, nem ad át semmit. Félreértés ne essék, ezek lehetnek jogosult költői eszközök is -ha kifejeznek valami emberileg foghatót. Itt ez csak egy halom zagyvaság trendi cicomákkal.
E „vers” egyetlen létjogosultságát tehát az adhatja, ha a vacaknál is vacakabb tudott lenni, és pont ezáltal jó paródia. Mátyás tökéletesen érzekelte ezt a szándékot (még ha sikerét vitatja is), és jólesett, hogy emlékezett a „Hogyan írj mai verset” című régebbi irományomra. Ez valóban folytatása annak, azzal a különbséggel, hogy azt tényleg komolyan vett versnek írtam (és szvsz. anno a szerkik méltán emelték a maradandokkba), ezt pedig…hát…igyekeztem még össze is csapni, hogy kellően vacak legyen. Kedves Tímea és Márk, önök még bizonyos pozitívumokról is írnak. Jóindulatukat köszönöm, nem tudom mire gondolnak, de tartok tőle, hogy ezekkel a vélt erényekkel a szöveg nem rendelkezik. A lelkem mélyén vártam egy szerkit, aki annyit ír róla: „Kedves szerző! Jót röhögtem, de azért ugye egyetért abban, hogy ezt úgy vágjuk a múlandokkba, hogy csak úgy nyekken…” :-)
| 266.
| 2026.03.30 21:54 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Mai vers
|
| Válasz erre | Nem tudom ezt nem úgy olvasni, hogy ne jusson eszembe mindenekelőtt a 'Hogyan írj mai verset?', különösen a "melyet saját útmutatásaim alapján írtam..." megjegyzés után. Feltételezem, hogy így mögé láthatok még egy réteg kihívást és iróniát, amivel személyesen mindenképpen együtt tudok érezni, sőt. Viszont mégsem érzem tetszetősnek stílusparódiaként, ahhoz nem jönnek elég tömören és frappánsan a kortárs lírára jellemző fordulatok kifigurázásai (pl. egyszer sem megy bele a nagybetűs "Nyelv" emlegetésébe, irodalomtudományoskodó kontextológiába, nincsen benne sem tüntetően megformálatlan trauma-fless, sem pedig dohányzás...); az a "mai vers", ami ellen harcol, inkább szalmabáb-szerű- másrészt vannak benne jó, vagy legalábbis hosszasabb megtorpanásra késztető részek.
Legalábbis az "akárcsak egynémely ablakok, egynémely sütemények" kínos körülményességében kétségkívül van valami, ami jóllehet eltart a szöveg fő irányától (iránytalanságától?) sajátosan csendül ki. Aztán a "valahogy magához görbíti a létem terét" tudatos, átgondolt motívumfejlesztés, ami nem teszi nevetségessé magát; persze nem is kell neki, viszont ha ezt a mozzanatot komolyan vesszük, akkor fájni fog a vers többi része. Erre most múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 265.
| 2026.03.29 09:48 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Mai vers
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Tetszik, hogy esztétikát és filozófiát épít a végtermékből, és tisztességesen végigviszi a gondolatmenetet, köznépi humorral zárva oldja a feszültséget.
Nálam marad.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 264. 263. 262. 261.
| 2026.03.27 18:12 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Word-html formázási teszt -tör
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Kedves öntől, hogy megírta, köszönöm. :-) És igen, van, hogy a jószándékú vér és verejték ellenére jó szerzőtől is harmatosra sikeredik valami, és olyan is van, hogy egy közepes szerző véletlenül ír egy zseniálisat (és még az sem biztos, hogy felismeri, mi a nagyszerű abban, amit írt). Innen pedig egy lépés, hogy egy nem is irodalmi céllal készült szövegben mindenféle szándéktól függetlenül mégiscsak megjelenik valami érték. Ez persze nagyon ritka, de talán ebben bízik az a fajta szélhámosság, amikor mondanivaló nincs, ígyhát nagyon "szofisztikáltan" zsonglőrködnek valamit a formákkal, aztán hátha talál a vaktyúk is szeget. | 260. 259. 258. 257. 256.
| 2026.03.25 16:52 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Haiku válogatás (A haiku néhán
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Köszönöm, hogy megírta melyik versek szólították meg, és amikor leírja mit mondtak önnek, az nagyon jól példázza, hogy egy adott koncepció szerint létrehozott szöveg mennyi más olvasatra lehetőséget ad -még egy 17 szótagnyi haiku esetében is (és korántsem biztos, hogy a szerző eredeti gondolata a legjobb, legérvényesebb olvasat). A "sarjadó penész... " kezdetű vers esetében pl. nekem az járt a fejemben, ahogy a gazdagság a bűnt, a pompa a romlottságot..stb rejti, de amket ön írt, azok is teljesen jogos értelmezések. És ez így szép! :-) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 255.
| 2026.03.25 16:31 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Haiku válogatás (A haiku néhán
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Köszönöm a munkáját! Sok helyen fedez fel mást, mint ami a fejemben járt, amikor megírtam ezeket a haikukat, és néhány esetben üjra átolvasva meg kell állapítsam, hogy igaza van, teljesen jogos olvasatot vagy észrevételt említ fel. Más esetekben vitatkoznék, de hagynám most ezeket, a verseknek végsó soron úgyis önmagukért kell beszélni. Egyetlen apróságot pontosítanék: a negyedik vers esetében nincs szó "virágokról", ott viLágok kerülnek említésre. Összességében azonban értőn, érzőn, odaszánt figyelemmel megírt meot kaptam, amit tisztelettel tudok elfogadni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 254. 253.
| 2026.03.25 12:31 | Fűri Mária - szerki -- meo | Haiku válogatás (A haiku néhány ar
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Kettő haiku nagyon tetszik.
sarjadó penész
márvány rajzolatán nem
is látszik szinte
A penésznek is van egy rajzolata, a márványnak is. Sokféle olvasata van a versnek. A szépen a csúf is szépnek látszik. Ez lehet a romlás alattomos támadása, de lehet valamiféle felemelés, vagy legalábbis ellensúlyozás. A vizuális hatás is erős.
A másik:
kard élén megült
sértetlenül egy hulló
cseresznyevirág
Itt is az ellentét az érdekes, itt is erős a látvány, amit a haikut olvasva magunk elé képzelünk.
A haiku füzéreket nem igazán szeretem. Valahogy úgy vagyok vele, mint a 'nagy emberek' kontextusban kiragadott, összegyűjtött gondolataival. Ezért nem szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 252.
| 2026.03.24 19:44 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Haiku válogatás (A haiku néhány ar
|
| Válasz erre | Úgy érzem, a cím arra hívja meg az olvasót, hogy a haikuk egymáshoz való hasonlóságát ne valami közös tematikában vagy ívben, hanem a minőségükben keresse, illetve éppenhogy a sokszínűségükben. Lehet számítani minden darab után arra, hogy a mód, ahogyan hatott, ellenpontozásra kerül a következőben.
Az első mintha a mesterkéltségről szólna, a rend látszatáról, ami mögött a lírai én mégis szenvedést, üvöltést vél felfedezni. A báb + festett arc (felidézik a "lárva" és az "álca" többértelmű szavait is a háttérben) meg az üres hotelszoba mint jellegzetes liminal space és mindenekelőtt amerikanizmus szépen körvonalazzák a hamisságot. Az "üvöltést hallok" elég kamaszos, de a szűk forma miatt nem szabadul el túlságosan.
A második ezzel szemben csupa vérmes testlíra, fallikus nyelvezet betüremkedésével, puszta ábrázolás, ahol a látvány önmagában is letaglózó, nincs mit 'mögé nézni'.
A "Két kérdést" didaktikusnak, erőltetettnek érzem, a "de lélek nincsen" pedig különösen nem elegáns, közhelyes gondolati zsákutcákhoz apelláló fordulat.
A "virágok dőltek..." sokkal hagyományosabb, keletibb szándékú valaminek látszik az előző haikupár erőteljes nyugatiságával szemben.
A "sarjadó penész" szépséget nyomoz a romlásban, nem is olyan eredménytelenül, de az, hogy végső soron nem összeegyezteti a kettőt, hanem a penész elfelejtését, eltüntetését kívánja (egyébként nem egészen követhető mondatszerkezettel; talán jobb lenne a "márvány rajzolatától nem/ is látszik szinte"?) veszít a hermetikus kerekségéből, inkább a rossz értelemben szépségittas, az önemésztő világfolyamatot elfogadni képtelen elidegenedett ember nézőpontját veszi magára.
A következő elég kiszámítható, szolid, képi világában is rendkívülien hagyományos. Nem sok fogódzót talál benne az olvasó, belekötni valót sem feltétlenül (ha már felidézhetem ezt a dokk rossz szokásai közé tartozó fordulatot).
Az újabb címezett haiku, az Együtt leszünk hirtelen érzelmi súlypontot dob be a három neutrálisabb, visszafogottabb darab után. Ez egyébként még egészen tud rímelni is az előző haikuval, a "felező" megfeleltethető pengének... Erről is az a véleményem, mint annyi más modern dramatikus haikuról, hogy jobban működne kiterjedt rapszodikus formában, a tömörséget itt olyan szólásmondásosság garantálja, amit a mi avantgárd költészetünk szervesebben tud beleilleszteni nagy lélegzetvételű, hosszú, rímtelen sorokkal tempózó versekbe.
A három záró, erősen képies haiku akár forgatókönyvi utasítások is lehetnének, lendületesebben is ugratja át rajtuk az olvasót az "Együtt leszünk" érzelmi töltete. A természet állandósága, emberi tücskörészést fel nem vevő nyugalma kerekíti le a szekvenciát. A kereszt derengése szerintem sok, túl tendenciózus.
Természetesen koherenciát teremt végül, de nem utolsó sorban a haikuk közös szerzősége, a mögöttük felsejlő szerző arca, hiszen sejthető, hogy a válogatás szándékosan túlzott szórása, művészi rendetlensége valami ilyesmi kiábrázolására lehet hivatott. Az önarckép-olvasat mellett szólhat az "együtt leszünk" helyzetmeghatározása is.
Összességében a sok értelemszerűen szándékos, vagy inkább úgy írom, jól működő különbözőség mellett a haikuk színvonalukban is különböznek, sokuk nem feltétlenül tud mit kezdeni azzal a súllyal, amit a megnevezés rájuk sóz (elsősorban a "Két kérdés", a "virágok dőltek...", a "falusi templom...", de a mellette lévő kettő is). Leginkább az első tetszik (bár ebben is van sok keresettség, sablonosság, de meglepően kész tömörsége van) és a "sarjadó penész...", persze azokkal a fenntartásokkal, amiket fent leírtam. Múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 251. 250. 249. 248.
| 2026.03.20 19:30 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Egy barát emlékére
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Amint a többieknek is írtam, a "mély" valóban egy gyenge jelző az adott helyen. Így többedszerre is átgondolva a dolgot (és magam előtt látva a szóban forgó tekintetet), leginkább arra tudnám kicserélni, hogy "dúlt", tehát az első verrsszak így nézne ki:
"Cserzett ráncokból
parázslott ki az öreg
dúlt tekintete."
Heuréka érzésem ettől sincs, de talál jobb... | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 247.
| 2026.03.17 19:25 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Eksztázis (haiku)
|
| Válasz erre | A "két boldog állat" ebben a haiku-formátumban jócskán felvet olyan olvasatokat, amikben szépen el lehetne mélyedni ("ésszel fél az ember"- az élete csúcsain pedig mintegy eldobhatja a szellem és tudat feszélyező hidegségét?), de az összhatás nagyon súlyosan (vagy éppen elviselhetetlen könnyűséggel?) biedermeier és kedélyes, egyoldalú. Ebben persze, ahogyan Mária is írja, forma és tartalom egybevág, ami elméletileg kifejezetten derék dolog. Számomra mégis úgy érződik, hogy a megragadott jelenet túl ideálisan- szűken van befogva ahhoz, hogy a líra bemutathassa jóvátevő/ megszépítő/ értelemadó/ tartalmazó képességeit. Az intenzitásnak és az összetettségnek ez az irányultsága ebben a terjedelemben inkább az instapoetryre emlékeztet, mint a haikuk világára. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 246. 245. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 |
|
