Pintér Ferenc
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
298.
| 2026.07.01 13:09 | Vadas Tibor -- re: Eksztázis (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ferenc!
Igen, hasonló ösvényeken járunk.
Valóban a költészet „épületének” jelentős alapkövei az (1) és (2) pontban szerepelő kiemelések. A két pont egy kevés kiterjesztéssel négy elemet tartalmaz. Az érvényes mondanivalót, a kifejezés esztétikáját, valamint a kreatív megfogalmazást és kreatív látásmódot.
Jó alapok ezek. Sok szerencsét és kitartást az utazásához és a közben megszülető verseihez.
Üdv.: Tibor
| 297.
| 2026.07.01 07:52 | pinterfe@gmail.com -- re: Eksztázis (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tibor,
úgy gondolom a haikuhoz, és talán általában a hasonlóan rövid művekhez másfajta befogadói attitűd, hangulat kell mint a hosszabb versekhez. Ezért szoktam mindig odaírni a cím mellé zárójelben, ha haikuról van szó. Így, aki a cím alapján érdeklődve rákattint, az előre tudhatja, hogy ott nem egy nyugati értelemben szokványos verssel fog találkozni, hanem egy kis líriai "shot" -tal.
Amúgy szvsz. terjedelemtől és műfajtól függetlenül két dolgon múlik az, hogy jó-e egy vers: (1) kifejez-e valami érvényeset, (2) ezt mennyire szépen, kreatívan teszi. Talán lehet egyszerűbben úgy is mondani, hogy ha sikerül szépen igazat írnod az költészet. Minden más tökmindegy. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 296.
| 2026.06.30 11:01 | Vadas Tibor -- re: Eksztázis (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Ferenc, helyesen döntött, maradjon így.
A tetszésnyilvánítás mellett, igazán egy gondolat volt hozzászólásomban, amely szándékaiban az itteni közösség életében is gondolkodásra késztető. Ez pedig a rövid, pontosabban igen rövid alkotásokhoz való alkotói, olvasói és egyben szerkesztői hozzáállás kérdése. A Dokkon sok van ezekből a pár szavas vagy egyetlen mondatból álló valamikből (és itt már tovább léptem a haikuktól, hiszen azoknak van műfajuk).
Talán egy átmeneti állapotban élünk, amikor ezek a rövid szövegek, a hagyományos versi műfajokból kitörni igyekeznek, hogy az időközben szintén változás állapotában lévő olvasók kegyeit és érdeklődését elnyerjék.
De az is lehet, hogy más ajtókon belépve kellene az okokat keresni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 295. 294.
| 2026.06.29 14:32 | Vadas Tibor -- re: Eksztázis (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ferenc!
Számomra például nem volt kétséges, hogy egy jó (nagyon is jó) szöveget olvashattam. Nehezemre esett, hogy a sok helyen vonalasra sikeredett szerkesztői vélemények elolvasása után se szólaljak meg, de tudtam, az előző próbálkozásaim eredménytelensége miatt, ennek értelme nincsen.
A haiku kérdéskörben próbaképpen, egy gondolatkísérlet részeként megpróbáltam elfogadni, azt a kritikákban megjelent esszenciát, amely megkérdőjelezte szövegének műfaji besorolását. És ezután kezdődtek az igazi kérdések, mégpedig, hogy ha nem az, akkor mi lehet versének a műfaja? Mivel a már korosnak mondható (de talán még érvényes) költészeti elméletek szerint, ennek a szövegnek nincsen meg a kellő hosszúsága, amely alapján a formai alakzat egyáltalán megképződhetne, markánsan megjelenhetne, vagyis ez nem vers. A modern verselméletek szerint, de jó lett volna, ha azok egyáltalán színpadra tudtak volna kerülni, már változott a helyzet, így lehetséges, hogy mégis az.
Lezárni igyekezve ezt a gondolatsort, nagyon tetszett a sűrítés, amelyben a fejlődés két különböző szintjén elő lény, egy játék keretében közös örömökben tudott részesülni. Igazán sajnálom, hogy kutyája nem tud írni, és ezek után nem tudom a történetet az ő szemszögének megfelelő ábrázolásban is, szigorú elemzésem tárgyává tenni.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 293.
| 2026.06.29 09:39 | pinterfe@gmail.com -- Eksztázis (haiku)
|
| Válasz erre | Kedves Hozzászólók!
Köszönöm mindenkinek az észrevételeket! Erről a haikuról most az új meók fényében sem tudnék egyebet mondani, mint amit Gerencsér Anna első hozzászólására írt 5 bekezdéses válaszomban már megfogalmaztam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen süket lennék a kritikai szempontokra. Ahogyan többeknek írtam már, volt olyan, hogy később érett be egy-egy kritikus meo hatása. Azért sem habosítanám tovább a témát, mert igyekszem megszívlelni Anna tanácsát és nem venni túl komolyan önmagamat. :-) Erre tényleg szükséges néha emlékeztetni magunkat -ahogy elnézem nem csak nekem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vadas Tibor | 292.
| 2026.06.26 17:05 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Eksztázis (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | "A Fuji hegy ma is fénylő pompája, és a régi vallások szertartásos hagyományai, Herrigel kiváló könyvében megrajzolt íj és nyíl ösvényének talán még ma is meglevő nyoma, a cseresznyevirágzás népünnepélye és a lakosság egyéb beözönlő népcsoportoktól való határozottan pozitív elzárkózása mellett, a világvezető robotizáció, a manga kultúra, a bugyi automaták, a kizsigerelő kapitalizmus, az elüzletiesedett küzdősportok, és egyéb bizarr jelenségek teszik a modern Japánt kétséges és inkább sajnálatos földrajzi hellyé."
A szavakat kicserélve, behelyettesítve a mi hazánkról is hasonlókat lehetne elmondani. Én viszont nem földrajzi helyről, hanem a szellemiségről próbáltam papolni.. | 291.
| 2026.06.26 16:58 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Eksztázis (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | A legtöbb ember szeret a kutyáival birkózni Gábor, hogy erre egy ilyen idézetet hozol, azt nem tudom hová tenni, mert nem erről beszélünk, talán. Mármint, hogy ez versbe való-e vagy sem. Persze hogy versbe való.
A lényeg itt az, amit említettem. A cím zárójeles része kijelöli az olvasónak az utat. Ez egy haiku. Oké.. Kapok egy általánosító, közhelyes szöveget, ami egy lapos viccre van kihegyezve. Az egész egy nagy közhely. Sem a haikuhoz nincs köze, sem egy jó vershez. Mert ha versként tekintek rá, haikutól függetlenül, akkor még jobban zavar a rövidsége ellenére való tömörtelenség, tartalmilag akkor vajmi kevés, ez egy skicc.
Nem a japán kultúra felmagasztalása volt itt a cél. Ugyanmár! Az olyan, amilyen. Ebben hol helyezkedik el a "haiku" hagyománya? Amúgy a kultúra degradálása teszi hitelessé az említett szöveget? Tehát megfosztva a "hagyománytól" máris egy remekmű? Ez nagyon punk és én az ilyesmit nagyon szeretem, csak ne feledd, minden ilyesmiben ugyanúgy ott az eredetiség. Tehát a lázadás, a szabadság, a korlátok felrúgása az csak úgy érvényes, ha valamit létrehozol ahelyett, amit szét fogsz baszni.
A japán kultúra még ezekkel együtt is előttünk jár, kitakarítják maguk után a stadiont, meg az öltözőt egy sporteseményen. | 290.
| 2026.06.26 15:51 | B. Dezső - szerki -- meo | Eksztázis (haiku)
|
| Válasz erre | Vonnegut mondja valahol - önéletrajz, v. egy regényhőse? - hogy mennyire szeretett bírkózni a kutyáival a szőnyegen, (nem szósz): "...én még játszottam volna tovább, ők elfáradtak, feladták, elröstelték..." Annyira azért Japántól sem kell odslenni, rengeteg kaotikus hatás világra áradását t tapasztalhatjuk ebből az alapjában véve szimpatikus országból. A Fuji hegy ma is fénylő pompája, és a régi vallások szertartásos hagyományai, Herrigel kiváló könyvében megrajzolt íj és nyíl ösvényének talán még ma is meglevő nyoma, a cseresznyevirágzás népünnepélye és a lakosság egyéb beözönlő népcsoportoktól való határozottan pozitív elzárkózása mellett, a világvezető robotizáció, a manga kultúra, a bugyi automaták, a kizsigerelő kapitalizmus, az elüzletiesedett küzdősportok, és egyéb bizarr jelenségek teszik a modern Japánt kétséges és inkább sajnálatos földrajzi hellyé. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki, Tesch Gábor Ferenc - szerki | 289.
| 2026.06.26 12:52 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Eksztázis (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Anna, itt nem csak hangulatról vagy stílusról van szó. Eleve van egy cím, majd a cím után zárójelben figyelmezteti az olvasót, hogy mi a műfaj és akkor ezt hogyan is kell olvasnia az olvasónak (ami veszélyes), hiszen a címben műfajt jelöl. Melyik haiku után kell a cím után jelezni, hogy igazából ez egy haiku?
És igen, én is hangosan felnevettem.. Szép, bájos kép a kutyával való "birkózás", hentergés a harmatos fűben. De semmi több. Ha még figyelmezteti is az olvasót, hogy vigyázat!! Itt egy haiku készült, akkor meg okafogyottá válik az érvelés, hogy ne hasonlítsa az ember a klasszikus formához. De legyen! Korábban a meómban azt írtam Ferencnek, hogy Kosztolányi teljesen máshogyan értelmezi a haikut és a magyar, valamint a japán nyelv mélységét, szépségeit kihasználva újrafordít, teljesen felrúgva a szabályokat.
Egy másik haiku kapcsán említettem, hogy ne biggyessze oda az "a" szócskát a hetes szótagszám miatt a sor végére, mert ez nem arról szól, hogy az ujjainkon számolgatjuk a hét szótagot, ami amúgy a magyarban is szabálytalan a ritmikában, tehát az az "a" szócska a ritmikában nem számít és képileg sem számít; erre azt írtam Ferencnek, egy japán nevetne ha fordítaná, mi az az a betű ott.... Mert őket az egész érdekli és bármilyen formája is van egy haikunak, nem nyelvtani ügyeskedés..
Tehát egyetértek veled Anna. Bizonyos részletekben. Lehet játékos, nem kell megfelelni semmilyen kulturális kötelezettségnek, lehet valami formabontó, de ha a jótól messze van, arra nem mondhatom, hogy ez oké.
Amúgy amikor egy ilyen nehéz műfajt alkotna az ember "újra", akkor pont azon elemei miatt veszélyes, mert a szerző ragaszkodik az eredeti formához, mintha ez is kőbe lenne vésve és a kritikust éri kritika, miért nem engedi el a hagyományt.. Ez vicces mondjuk..
Eksztázis (haiku)
harmatos fűben
birkóztunk a kutyámmal
két boldog állat
A címe két információt közöl, az egyik előrevetít valamit, mint egy sejtés, sejtetés. Haikuban ezek a címek nem jelölnek, hanem meghökkentenek, elgondolkodtatnak, vagy újraértelmeznek. Általában. A zárójel utasít. Miért fontos állat-ember kapcsolatában ez az enyhén közhelyes kép, hogy a fű éppen "harmatos"? Mert közelebb kerülünk az állathoz, ha ebben a fűben hempergünk vele? Igen, ez igazán "európai" vagyis lealacsonyodtunk az állathoz, szuper. Itt Ausztriában ki vannak téve ilyen nagyon vékony zacskók minden köztéri szemetes mellé, amivel felszedheted a kutyaszart, és amikor tízből nyolcszor kilyukad, akkor érzem milyen közel is vagyok a négylábúmhoz.. Miért fontos, hogy harmatos ez a fű? Ezt olyan sokan leírták már, mintha egy köznyelvi szófordulat lenne.. Majd kifut egy viccre, hogy az ember állat is, ami amúgy igaz is, csak ezt most mismásoljuk el azzal, hogy ne vegyük komolyan magunkat? Hahaha
A szonett szabályait is fel lehet rúgni, de azért ahhoz érteni kell magát azt a nyelvi-formai-kulturális rendszert, amiben egyáltalán létezhet.
Végül egy részlet szerkitársunk interjújából;
Gulisio Tímea:Nagy divat lett manapság haikut írni. Egymást érik a haikupályázatok. Ön szerint írhat egy nem japán kultúrában szocializálódott ember igazi haikut? Milyen egy japán haiku?
Villányi G. András: Fázom attól is, ha az efféle naiv imitációkat haikunak nevezik. Tessék elképzelni egy európai kosárlabdázó lányt, aki kimonót visel és getában tipeg a körúton. Mennyire lesz autentikus? Természetesen nem tiltott játszani a formai keretekkel, de attól nem válik semmi haikuvá, hogy 17 szótagos – ami önmagában is megtévesztő, mert japánban nem szótagokat, hanem morákat számolnak, amely egészen más fogalma a mértéknek. A haikunak olyan mélyek a japán kultúrában szerteágazó asszociatív gyökerei, amit képtelenség más szellemi éghajlaton, azonos poétikai hagyományok híján reprodukálni. Természetesen ez kétségessé teszi e gyöngyszemek átültethető mivoltát is. A fordítást mégis szükségesnek látom, mert átszivárog valami, bár más és gyakran csupán töredéke annak, amit az eredeti sokrétű jelentéstartománya hordoz. Miránk bőbeszédűségre hajlamosabb nyugatiakra edukatív hatással bír a műfaj koncentrált fegyelmezettsége. Szeretem, hogy Bertók László haiku-szerű verseit háromkáknak nevezte. Ez okos és igen korrekt is. Viszont nekiállni „haikut költeni” Európa közepén, a tradicionális japán kulturális háttér ismerete nélkül fájdalmasan vicces. Mint a langaléta kisasszony a kimonóban. Javasolnám, hogy ki-ki maradjon a jó öreg magyar és európai versformáknál vagy a szabadversnél. Aki nem leli hangját ilyennel, az haikuval mégannyira sem fog! | 288.
| 2026.06.26 11:06 | Gerencsér Anna - szerki -- re: meo | Eksztázis (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Feri!
Így kifejtve értem, mire gondoltál, és mit akartál komolyan belevinni a versbe, de szerintem egyszerűen nem jön át. Nem csak azért, mert a tizenhét szótag nagyon kevés a magyar nyelvhez, hanem, mert a "két boldog állat" túl komikus, komolytalan kép. Igen, benne van az életöröm, de nem egy filozofikus, önreflexív gondolatmenetben, mint a kommentedben, hanem lazán, spontán, humorral és öniróniával. (Ami egyébként szerintem jó.) És ezt a már-már vallásos hangzású cím csak megerősítette...
Lehet, hogy egy jó színész el tudná úgy mondani, hogy a végén könnybe lábad a szeme. De ha valaki a meghatottságtól könnybe lábadó szemmel leállatozza magát, az szerintem csak még komikusabb lenne...
Ami azt illeti, hogy haiku vagy nem haiku, szerintem felesleges bármilyen műfajt szigorú korlátok közé szorítani. A kalsszikus japán haiku nagyon komoly, méltóságteljes, sokrétű - és gyakran olyan mélysége, rétegei is vannak, amit más nyelven nem lehet visszaadni. Legalább nem hiszem, hogy ki lehetne pótolni azt, hogy van egy jelentése a felolvasott versnek, de annak is, hogy az adott hangzáshoz melyik kanji párosul, és annak mi a többi jelentése, illetve mivel áll kapcsolatban. Aztán jön, hogy melyik szimólum hagyományosan mit jelent és mit hív be, és még bónusznak rá lehet tenni a kalligráfiát... Japánul azért működik jól a haiku, mert egy ennyire rövid szövegbe is ennyi mindent be lehet illeszteni.
Azt viszont nem hiszem, hogy ezért a többi nyelvnek és kultúrának el kellene zárkóznia a versformától. Miért ne lehetne a haikut újraértelmezni, parodizálni, átalakítani? A többi versformával is megteszik a költők, ha éppen olyan kedvük van. És igen, az talán nem lesz olyan komoly, mint az eredeti, vagy egészen másképp lesz komoly, de ez nem probléma, sőt, szerintem csak hozzáad egy műfajhoz.
És épp ez a bajom ennek a versnek a mély és komoly értelmezésével: nem passzol a szöveghez és a stílushoz, és ezért ebből a szempontból nem nézve nem tűnik túl jól sikerültnek. Ha viszont azzal a szemmel nézzük, hogy egy könnyed, szórakoztató verset olvashatunk - azzal, hogy a humorban gyakran mély bölcsesség is megbújhat - rögtön egy remek alkotásnak tűnik. Szerintem ahogy az embereknek, a verseknek is jót tesz, ha nem veszik túl komolyan magukat. ;)
Üdv:
Anna
| 287.
| 2026.06.17 13:45 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Eksztázis (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna!
Köszönöm a figyelmet! Leírom, mi volt a szerzői szándék, aztán ha csúnya kritikának kell lennie belőle, hát legyen úgy. A vicces értelmezés bennem elsőre fel sem merült. Egy mély, intenzív és természetközeli élményt szerettem volna megörökíteni. Később láttam, hogy tényleg lehet vicces olvasata is, de számomra ez a kettős értelmezési lehetőség inkább csak hozzátett a vershez.
Az első -és szerintem jobb, mélyebb- értelmezés szerint ebben semmi vicces nincs, inkább meghatónak gondolnám. Hiszen azt villantja fel, hogy egy szeretett állattal való intenzív közös játék a természetben előhozhat egy olyan állapotot, amiben lefoszlik rólad minden, amiben nem tudsz az állattal kapcsolódni, és megmarad a szeretet, a mozgás. a harmatos fű…stb. elemi élvezete. A legjobb értelemben "válsz állattá", ami itt megtisztulást, a felszabadult, őszinte örömre való képességet, valami természetesebbnek a felébredését jelenti benned. Azt gondolom, a meojában szépséget és életörömöt említő Füri Mária jól ráérzett erre. Anatole France mondta, hogy „Amíg meg nem tapasztaljuk milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.” -na itt valahol ez a rész ébred és él, szerintem ez megindító.
A második a vicces értelmezés: a lírai én azon poénkodik, hogy teljesen „lement állatba”, sőt talán sugallja, hogy az ilyenfajta zabolátlanság amúgy sem idegen tőle. Ez szerintem kicsit felszínesebb és kevésbé értékes -de mindenképpen jogosult ez is.
Az pedig, hogy a fenti kettő együtt, mintegy szuperpozícióban benne van ebben a tizenhét szótagban, nekem már elég ok volt rá, hogy kinevezzem haikunak. Úgy képzelem, egy jó színész el tudná mondani úgy is, hogy a végén könnybe lábad a szeme és úgy is, hogy a végén felröhög, és mindkét alakítás hiteles lenne -noha mindenképpen az első volna fajsúlyosabb.
Amúgy szvsz. el kellene azt engedni, hogy magyar szerzők haikuin automatikusan számon kérjük a tradicionális japán haiku szellemiségét -pláne a szabályait. Ezen az alapon pl. Fodor Ákos életművének nagy részét félre lehetne tolni -szerintem kár lenne érte. Szeretem és tisztelem a japán haikut. Míg élek olvasni fogom. Szigorúan olyasmit írni viszont nagyon ritkán próbálok, hiszen nem vagyok japán (sem wannabe japán). Én vállaltan egy európai fehér ember szemével közelítek ehhez a szerintem már réges rég világjelenséggé vált műfajhoz. Abban próbálnék bízni, hogy talán így is lehet érvényesen, értékesen használni…
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Gerencsér Anna - szerki | 286.
| 2026.06.17 10:43 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Eksztázis (haiku)
|
| Válasz erre | Kedves Feri!
Annyiban Tesch Gábor Ferenccel értek egyet, hogy az eredeti haiku ennél komolyabb műfaj, nem ez a hangulata, a stílusa. Annyiban viszont Miklóssi Szabó Istvánhoz szeretnék csatlakozni, hogy én is hangosan felnevettem. Ha komolynak szántad, akkor csúnyán meg fogom kritizálni a szerzői szándékot, ha viszont nem - és úgy sejtem, ez a helyzet - akkor egy kiváló haiku-paródia lett. Nálam marad! :)
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com, Tesch Gábor Ferenc - szerki | 285.
| 2026.06.16 20:29 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Eksztázis (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Ezt a haikut félreérted, a humoros csak az egyik olvasat, szerintem nem is a legjobb...mindegy, nem magyarázom, egyrészt nincs kedvem másrészt volt szerkesztőtársad aki értette, csak olvass egy kicsit lejjebb. Dolgoztál vele, részletesen leírtad a meglátásaidat, ez becsülendő. | 284.
| 2026.06.16 17:48 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Eksztázis (haiku)
|
| Válasz erre | Múltkor azt írtad válaszként az egyik meómra, hogy nem is érted miért erről beszélek, nem vág a témába. De pontosan a témába vágott, a késkészítésről szóló monológom és a kulturális különbségek okán, a haikukkal kapcsolatban, csak te ezt nem értetted, nem is akartad megérteni.
Ez nem haiku, hanem egy európai ember haiku-kísérlete. Aki nincs tisztában azokkal az értékekkel, amit például egy japán ember tisztel, például a természettel, az állatok, élőlények viselkedésével. Ők lehet egy jó haikut írnak életükben, de azt a témát, motívumot 20 évig figyeli meg adott személy.
Nem az 5-7-5-ös formát kell kitölteni, mint egy rejtvény rubrikáit, hanem együtt lenni, együtt lélegezni a világgal. Beleolvadni, hogy hitelesen tudjak róla beszélni. Kulturális különbségen mit értettem; Egy japán ember az állatot soha nem alacsonyítaná le az ember szintjére.. És fordítva, a kutyát nem állatként, hanem partnerként kezeli. Nem vagy te sem fontosabb egy rigónál, amelyik kint fütyörészik hajnalban a teraszodon.
Egy "nem európai" vagy spirituálisan érzékenyebb ember pontosan tudja, hogy a tiszavirágzás idején elpusztult rovar élete, lehet többet ér, mint az emberi léptékkel mért élet. Pedig csak egy napig él, ugye? Hogy mi, európában szocializálódott emberek mit gondolunk az életről, és annak fontosságáról, az megint más kérdés.
Jó haikukat írnak európaiak is, félreértés ne essék, sokszor a japánok is csettintenek. De ehhez el kell tudni rugaszkodni attól a kulturális valóságtól amiben vagy, létezel, ki kell tudni szakadni belőle.
"harmatos fűben
birkóztunk a kutyámmal
két boldog állat"
az állat, az egy címke, amit kihúztam a fiókból.. És egy viccre vezeted ki. egy japán meg lehet hogy azt mondja, ezt a szó pontatlan, félrevezető, mert direkt megjelöl.. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 283.
| 2026.06.09 19:02 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Végigolvastad amit írtam? Világosan megadtam, milyen források alapján mondom amit mondok. Te ezt még nem tetted meg, mert bár egy helyen írod, hogy itt a link, ott semmilyen link nincsen. Így, bármekora határozottsággal is mondod el újra az érveidet, sajnos nem tudok másképp tekinteni rájuk, mint a te személyes meggyőződésedre, ami -figyelmbe véve az erős ellenirányú bizonyítékokat- engem egyelőre nem győzött meg. A linket, ha sikerül elküldened, továbbra is szívesen megnézem. Valamint továbbra sem akarok kellemetlenkedést, szerszámméregetést, stb. Ha annyit el tudsz fogadni, hogy most nem győztük meg egymást, én szívesen leszakadok erről az egészről, hiszen alighanem sikerült a vers kapcsán felvethető egyik legérdektelenebb kérdésen vitatkozunk... | 282.
| 2026.06.09 18:34 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Ferenc, az "Arcanumot" használod erre, ami egy etimológiai szótár, a szavak eredetét kutatja, régen használt formája milyen. Mit jeleztem? Hogy a nyelv változik. Ha a lovat kikötöd a kocsma elé és motoron mész aztán haza, akkor is e helyes forma ma; iszamos.. Iszapós vagy iszapos?.. Mintha nem érdekelne a dolog, amire felhívják a figyelmedet, csak hajtod a vélt igazadat.. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 281. 280.
| 2026.06.09 18:27 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Nem csak Arany Jánostól hoztam idézetet, hanem mai költőktől is, plusz az MTA online helyesírási szótárából
Az iszapossal azért nem áll meg amit mondasz, mert az iszamós nem egy "iszam" főnévből képzett melléknév, hanem a régies "iszamik" (=csúszik) ige származéka. Tehát nem az iszap -> iszapos a megfelelő analógia ide hanem a csúszik -> csúszós. (Ld. az etimológiai szótárban itt: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/i-i-F266A/iszamos-F27E8/)
A rövid vagy hosszú ó-s formák egyszerűen nyelvi változatok, nincs szó arról, hogy az egyik helyes a másik helytelen.
Amúgy én sem kötekedni, veszekedni akarok, sztem túlbeszéltük... | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 279.
| 2026.06.09 18:02 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Amúgy pont egy haiku versszövete érzékeny a hangokra és azok pontos elhelyezkedésére. Soha nem a szótagszámról szól. Ez a haikud szép és jó. Nem kekeckedni akartam, hanem felhívni a figyelmet egy szerintem fontos részletre.
Amikor egy külföldi tanul magyarul;
(ti) mentek
(ők) mentek
Ugye ez más.. A magyar nem jelöli. Az ember szóban a két "e" teljesen másik hangzás. Miért fontos ez, ha nem japánul ír haikut az ember? Ha már a hangzásról beszélgetünk.. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 278. 277. 276. 275.
| 2026.06.09 17:21 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Linkeld be légyszi, mi alapján mondod, hogy a hosszú ó-s változat helytelen! Az MTA helyesírási oldala (https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/suggest) és az e-nyelv portál (https://e-nyelv.hu/2016-10-27/iszamos/) is a hosszú ó-val írt formát mondja helyesnek
Ráadásul -most kicsit jobban utánanézve- Lator Lászlónak egyik kedvenc szava volt, 3 versében is megjelenik (Most minden más lehet, Delelőn, Szomjúság) mindenhol következetesen hosszú ó-val. Seamus Heaney Lápkirálynő c. versének Tandori Dezső általi fordításában is így szerepel. De még a Tiszatáj online is dobott fel egy 2024-es megjelenésű verset egy irigylésre méltóan ifjú poétától, nevesen Szélyes-Pál Dánieltől, aki Lassú rontások dala c. versében szintén iszamóskodik.
Ezzel együtt nem mondanám a rövid o-s változatot sem helytelennek. Ha figyelmesen megnézed az előzó hozzászólásomat, láthatod, hogy ott sem mondtam. József Attila és Petri György is használja rövid o-val. Ez annyira csak költői szövegekben előforduló kifejezés, hogy itt lehet, hogy nem a helyesírási szabályzatot kell lapozgatni, ha a helyénvalóságáról döntünk, hanem a hangulati, hangtani, ritmikai illeszkedést vizsgálni. Pont amiatt, amit mondasz, hogy a nyelv élő szövet. A terminátor és a biciklis postás egyébként szintén az,csak azok fémvázon. :-) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki, Tesch Gábor Ferenc - szerki | 274.
| 2026.06.09 14:10 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Nem mondtam, hogy tönkrezúzza a verset. A magyar nyelvben a névelők, kötőszók sokszor ritmikai támaszok is. Itt a második sor végén az "a" szócska, nos, nem értem, Ez az 5-7-5 miatt, de ha átkerül az utolsó sorba..? Mi történik? Nem kekeckedni szeretnék, de egy japán hogyan fordítaná ezt a verset vagy mit gondolna arról, hogy az "a" szócskát odabiggyeszted a sor végére, hogy kijöjjön a hét szótag.
Hűs nyirok, földíz,
iszamós furamlás
a giliszta álma.
Mai helyesírás és kiejtés szerint iszamos. Az 1800-as évekbeli költők, írók műveit ne hozd ide. Esetleg a nyelvújítás előttieket.. A nyelv egy élő szövet és folyamatosan változik. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 |
|
