Payer Imre

47.

2013.04.17 22:29	kakukk -- Három Leoninus
Válasz erre	EZ NEM LEONINUS

46.

2012.10.02 13:07	tgf -- Az igazgatónő
Válasz erre	Ez jó vers Imre. :)

45.

2012.03.15 07:51	Standovár Ágota - szerki -- József Attila díj
Válasz erre	Gratulálok, Imi! :)

44.

2011.10.16 23:14	P. A. -- mail
Válasz erre	Küldtem mailt! A.

43.

2011.07.09 00:11	km -- re: Az igazgatónő
Válasz erre Előzmény	Uncsi vagy origo.

42.

2011.03.12 19:05	Pálóczi Antal -- nem
Válasz erre	Akkor te nem Gál János vagy. Hanem régi "partner" hiszen olyan dolgokat említesz amit az itt pár hetes újonc "Gál" nem ismerhet. (S nem is merhet...) Ennyit a "verébszaros" - téged idézlek - stílusodról - amivel ezt az elkeseredett rangsorvitát (hiszen folytatod) úgy akarod megvívni, hogy KÖZBEN NEM TESZED. (Szerzőt nehéz becsapni - mert működik a "harmadik szeme").

41.

2011.03.12 18:19

Gál János -- viszlát szemellenző!

Válasz erre Előzmény

Szkander? Ugyan már! Tipikus alfahím komplexusos reakció. Veled ellentétben (ha már tegeződünk, bár nem húztál velem bakancsot) én érvekre érvekkel próbálok felelni. Minek utána ezekből kifogytál, elkezdesz előbb fölényeskedni, majd vagdalkozni, később mindenféle elméleteket gyártani arról, mekkora egy patkány, meg seggfej vagyok én. Megpróbálsz egy fénykép és néhány hozzászólás alapján megítélni. Hiába kéred -mit kéred, követeled, parancsolod, ahogy a felnőtt alfahímek szokják, hogy "nézzed", engem annyira érdekel a fényképed, mint monacoi hercegnőt a verébszar. Ha valaki itt image-re gyúr, az te vagy. Én csak a verssel és az azzal kapcsolatos dolgokkal foglalkoztam. A SZEMÉLYESKEDŐ, BRATYIZÓ HANGNEMET PEDIG VISSZAUTASÍTOM! Veled befejeztem én is. Hofi mondta, hogy "Van, akinek észérvei vannak, van akinek politikai." Te tipikusan az utóbbi kategóriába tartozol. Payer Imrétől pedig én kérek elnézést az elfajzott vita miatt.

40.

2011.03.12 15:50	P. A. -- részemről vége a párbeszédnek
Válasz erre	1.) Nézzed meg az itteni fotódat, kérlek! 2.) Most nézzed meg az én itteni fotómat is! Látod az égbekiáltó különbséget kettőnk attitűdje között? Te itt "kellemes" szeretnél lenni. A bevágódás társadalmilag ismert eszközeit alkalmazván. Én "kellemetlen". Mert én azt szeretném, ha az írásaim AKKOR IS hatni tudnának. Nehogy személyes szimpátia játsszon ebben szerepet. És most itt szkanderozol velem. Nevetséges. Azt hiszed: velem kell megmérkőznöd itt és attól majd elfogadhatóbb leszel (mindennek valószinüleg nem vagy a tudatában, nekem viszont túlontúl ismerős: nem te vagy az egyetlen próbálkozó). Mindez számomra teljesen érdektelen, csak szerzőként elemzem. Figyeljed meg: hány szidalmat próbálsz közben a fejemhez vágni. Figyeljed meg a nevetséges szófordulatokat, amelyekkel - maradva aszkander hasonlatnál - mindenáron megpróbálod lenyomni a kezem. Nekiveselkedsz; igyekszel; nagyokat "fogalmazol" (már-már szellentesz is az erőlködéstől). Minek? Amit nyomogatsz az nem a kezem hanem a karosszék támla. Hiszen én ebben nem veszek részt. Mert nekünk (törekvéseink különbözősége miatt) legalábbis momentán, nincs mit mondanunk egymásnak: te itt kellemes (és ennek érdekében akár álszentül csalárd, ami ezzel jár) szeretnél lenni, - én pedig kellemetlen - és igaz. Olvassad el a legutóbbi, más szerzőkhöz küldött hozzászólásaimat. Ott az alázat a műhöz. Amiről te beszélsz alázat címén az nem más, legalábbis szerintem, mint az "ugye milyen szimpatikusan tudok lenni" megjátszás. Ezt már 100 éve leleplezte Osvát Ernő. A magadfajta "elég szimpatikus vagyok"? figuráktól mindig megkérdezte: "MIRE SZERÉNY ÖN?"
	A fenti posztra érkezett válaszok: Gál János

39.

2011.03.11 20:05

G.J. -- re: üresség?

Válasz erre Előzmény

Bíró megadta. Minden köznyelvi fordulat helyett találjunk ki valami eredetit? Nem erőltetném, mert sértődtek már meg emiatt és azt szeretném a legkevésbé, ha úgy érezné, meg akarom sérteni. Mellesleg nem állnak messze egymástól az álláspontjaink. ( Ezért emlegettem elfelé beszélést.) Mint korábban jeleztem, egyet tudok érteni az idézőjeles hibával, szimmetria sértéssel, stb. A forma és tartalom mindig bonthatatlan egységet alkot, egymás nélkül boncolgatni egyiket sincs értelme. Ugyanaz a rím, ritmus egyik szövegkörnyezetben lehet szárnyaló és erőteljes, a másikban lapos, gagyi. Annak is lehet kifejező ereje, ha formai tökélyt alkalmaz a költő, és annak is, ha szándékosan áttöri a formai korlátot. Csak ki dönt el, hol a határ az idézőjeles és idézőjel nélküli hiba közt? Ehhez kéretik kicsit lejjebb ereszkedni a hormonzavaros hátasról, vagy lejjebb engedni az árfolyamból. Deákosság. Nem véletlenül szúrta ki Weöres Sándor a spontán pentametert az utcán: „Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő”! Se nem a cégér készítője, sem a csapok és csövek tudora nem deákos imádatában választotta ezt a szöveget. Hasonló képpen Kiss Judit Ágnes hexametere: "gépjárművezető-igazolványok kiadása" De folytathatnám egy régi népdallal is: Puszta malomba cserfa gerenda. Nem hiszem, hogy szerzője echte adoneusokat akart fabrikálni. Igen is tudomásul kell venni, hogy a beszélt magyar nyelv csuklás nélkül magában hordozza a sokezer éves antik metrumokat zsigerből. És ha szóvá merem tenni, hogy nekem mindez tetszik, nem kéne kapásból rám sütni, hogy érzéketlen vagyok a "tökéletlen" versekre. "Csak meg kell tanulni megülni." Inkább kellett volna... Maradok tisztelettel: G. J.

38.

2011.03.11 07:01	Pálóczi Antal -- üresség?
Válasz erre	És a magas ló. Az is jöhet. Csak meg kell tanulni megülni. Legalábbis képletesen szólva (ha még egy szidalomhoz sem tusz a közhely helyett eredeti hasonlatot kitalálni), de naturálisan is (majd újra divat lesz, ha az ország kilábal a nyomorból). http://indavideo.hu/video/Paloczi_Antal_Bucsu_a_szonettol Én nem tudok úgy tenni mintha nekem jól esne közhelyekkel vitatkozni. Többet várok el.
	A fenti posztra érkezett válaszok: G.J.

37.

2011.03.10 19:35	G.J. -- re: 1paloczia1
Válasz erre Előzmény	Így kell magas lóról elbeszélni a másik mellett szakszerűen. Ha elfogynak az érvek, jöhet a maró malícia, meg a titokzatosan kódolt üresség. "Kedves Naplóm! Ma megint tanultam valamit..."

36.

2011.03.09 15:07	P. A. -- 1paloczia1
Válasz erre	Igen - ezért kell az X-faktor. Ha abból - hogy valaki lexikonná tanulja magát - az "Igazi Költőnek" kellene megszületnie, akkor az esztéta (aki nem tudja csinálni ezért bírálja) vagy a tanár (aki oktatja - mert ő sem tudja) lenne a legigazabb költő a világon - és főleg a MÁSVILÁGON. Mert ott kezdődik . (Ne tévesszen meg bennünket, hogy számos szerző kénytelen tanárkodni, vagy műbírálatot írni, különben nem tudna megélni. És még így sem tud. Ez elég baj!) Búcsúzom.
	A fenti posztra érkezett válaszok: G.J.

35.

2011.03.07 19:05

Gál János -- pláne 2

Válasz erre Előzmény

A holtig tanulni vágyó jó pap mindig félművelt lesz. Senki nincs birtokában a bölcsek kövének, még az ELTE magyar- és erőszakot el is végzett bölcsészek sem. (Továbbá a kőfaragók és balettáncosok). Teljesen egyet értek azzal, hogy a "A versbe kell hiba!" A természetben sincs tökéletes szimmetria. Mindazonáltal nagyon szűk a határmezsgye az idézőjeles és a valódi hiba között. Ami ellen a legnagyobbak sincsenek beoltva. Ráadásul a legnagyobbak nagysága épp az alázatukban rejlik: nem hiszik magukat tökéletesnek és tudják, hogy hibáznak ők is.

34.

2011.03.07 15:06	Pálóczi Antal -- persze 2.
Válasz erre	1.) Persze. 2.) A többieknek: Most észlelem, a deákos (fél)műveltek //akik azt hiszik, TUDNAK - eminensen megtanulván a skandálást, miközben a "műveletlen"(egész életükben olvasó-tanuló)műveltek tudják, hogy az önmagában SEMMI, mert ha jártak is magyar szakra az ELTÉN, az csak megnyitotta előttük a tudás felé vezető utat, nem bevégezte, ezért keresni vágynak, nem pedig "tudni" // tehát a deákos félműveltek kényszeres okoskodását látván újabb értelmet nyer Petri meglátása: "A versbe kell hiba!" Miért? Talán azért, mert ha van benne, akkor azzal együtt kell átütőnek lennie! Vagyis erősebb verset kell írni stigmával, mint anélkül. Merni kell stigmát benne hagyni - de ehhez többlet kell artisztikumból. Ami Payernél meg is van. Akik ezt képtelenek átérezni, azok a szerzők (hiszen - szerintem álneves - akadékoskodóim szerzők) szándékosan irígykednek. Talán mert ők csak "hibátlan" verset mernek írni. Hogy feltehetően miért, az megfejthető a fenti gondolatmenetből.
	A fenti posztra érkezett válaszok: Gál János

33.

2011.03.07 12:24

Szilágyi Erzsébet -- re: persze, sőt pláne

Válasz erre Előzmény

János, megint gratulálnom kell szakértő hozzászólásodhoz. Én sem tudom, mi az az "ikszfaktor", és hogy jön a képbe, de nem is érdekel. Józan paraszti eszemmel :), és az időmértékes verselés ismeretében írtam, hogy ez a vers nem jó, és PONT. DE. Ha tegyük fel, én küldtem volna be hasonlóan hibás verset, (írtam is egyszer régen, neked ajándékba, ahol - ahogy itt ajánlják - a mondanivaló érdekében itt-ott elrontottam a hexametert) seperc alatt kipenderítettek volna. PERSZE

32.

2011.03.07 12:14	Gál János -- re: neki szabad
Válasz erre Előzmény	A drágakövek szépségét is az adja, hogy "oda nem illő" atomok "hibát" okoznak a kristályrácssban. A "neki szabad"-ról meg az jut eszembe, mikor a cimbivel zsugáztunk geometria a hátsó padban. A tanár úr rajzolt a táblára, a haver meg odasúgja nekem: - Csalsz bazmeg! A tanár úr megfordul: - Kérem, nekem lehet! Nem véletlenül van az a "hiba" idézőjelben!

31.

2011.03.07 12:08

Gál János -- re: groteszk - nem pedig vicces

Válasz erre Előzmény

A vers tartalmát egy az egyben elfogadtam, illetve befogadtam, és tudok érte lelkesedni. Egyet értek a veretesség és silányság szembeállításának szolgálatában alkalmazott forma kihasználásával. Ugyanakkor nem tudom elfogadni, hogy a ritmushiba jelen esetben költői eszköz. Természetesen lehet az, de itt nem érzem szükségét a ritmus megdöccentését, illetve azt, hogy az a tartalom kiemelését szolgálná, mint Szabó Lőrincnél oly gyakran. Hasonlóképpen, ahogy József Attila Két hexameterének tartalmát sem ássa alá a vegytiszta ritmus, pedig ott is az ókori forma veretességét állítja szembe a költő korának káoszával. Nekem is pont a fanyar, elegánsan flegma irónia tetszik a szövegben.

30.

2011.03.07 11:49	Gál János -- re: persze, sőt pláne
Válasz erre Előzmény	A menüettet, a rock and rollt, szirtakit sem a ritmusképlete miatt szereti, aki szereti. Minden vers zene, az időmértékes verselés pedig fokozottabban aknázza ki a nyelv zeneiségét. A magyar nyelv prozódiája nem hiszem, hogy bármit is sugallna azügyben, hogy az időmértékes, vagy az ütemhangsúlyos versritmus "áll-e legjobban" a mai beszélt magyar nyelvnek. Mi magyarok - nagyon kevés más néppel együtt - abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nyelvünk egyaránt alkalmas mindkét féle verselésre. Az óklasszikai időmértékeket feltalálók leszármazottainak nyelvéből (újgörög, olasz) kikoptak a rövid és hosszú magánhangzók közti különbségek, a nyugat-európai nyelvekben meg sosem léteztek. Ők rövid és hosszú szótagok váltogatása helyett hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok variálásával alkottak verslábakat. Mivel a magyarban kötött a hangsúlyok helyzete( első szótag), a szótagszám tartása szinte automatikusan hangsúlyos lüktetéshez vezet. Ennyit a sugallatról. Egyébként sem szerencsés e két ritmus alkotó tényezőt elvonatkoztatni egymástól, mert az időmértékes verseket sem a verslábak szerint skandálva szavaljuk, hanem a beszélt nyelv törvényei szerint. Így a kétféle lüktetés átfedése fokozza a ritmusélményt, ha jó arányérzékkel találja el a dolgokat a költő. Az, hogy valaki a tartalomtól elvonatkoztatva a metrumban gyönyörködve olvassa a verset, szerintem is nonszensz. Ugyanakkor miért ne szerethetné valaki lelkesen az óklasszikai időmértékes ritmusokat, csakúgy, mint a menüettet, vagy a rap-et. (Továbbá a kőfaragókat és balettáncosokat.) Mindenfajta indokolatlan metrum erőltetett. Nem hiszem, hogy valaki erőltetettnek érezné a Szeptember végén bármelyik sorát, csak mert a honfoglaláskori sámánénekekben bizonyára nem hemzsegtek a daktilusok és anapaestusok. Hálistennek a nyelv nem egy kőbe vésett, imádni való bálvány, hanem örökké változó, élő valami. Alkalmazkodik a környezetéhez. Sokmindent átvettünk más kultúráktól, mire a közép-ázsiai sztyeppékről ideértek eleink. Többek közt beépítettük verselésünkbe az ógörög időmértékeket. Lehet ezt szeretni, utálni ugyanúgy, mint a mai jövevényeket, mint például az "ikszfaktort", amit nem értem, hogy miképpen kapcsolódik mondandójához. (Mellesleg egyetlen egy adást nem láttam belőle.) Kiirtani őket meg pláne nem lehet. Pálóczi Antal - PLÁNE!
	A fenti posztra érkezett válaszok: Szilágyi Erzsébet

29.

2011.03.07 10:14	P. A. -- korr
Válasz erre	ezt csak az X-faktor birtokában lehet - és érdemes - tovább gondoloni

28.

2011.03.07 10:12	Pálóczi Antal -- persze
Válasz erre	Nem szabad szeretni az időmértékes verseket az időmértékért. Az olyan, mintha a többit nem fognánk fel a versből. //Nem beszélve arról, erős zárójelek között, mert ezt csak az X-faktor bortokában lehet - és érdemes - tovább gondoloni, hogy a magyar nyelv prozódiája a hangsúlyos magyaros verselést sugallja (ami hasonlít ugyan a jambikus nyomatékozáshoz, de a magyar beszéd szólamnyomatékaiból adódik, nem a görög vagy a latin nyelvéből). s nem a klasszikus időmértékelést. Ezt a homéroszi eposzokból ismerjük. Azonban a finn Kalevala nem tartalmaz görög időmértéket, mert a legendabeli Vejnemöjnen (vagyis inkább a kalevalisták) a kantelék megalkotásához a finn nyelv prozódiájából indul ki. A kirgiz hőseposz, a Manasz megalkotásához (amely hússzor hosszabb, mint az Iliász és az Odüsszeia együttvéve - tessék utána nézni a Google-ban) viszont a manaszcsik (így hívják a Manasz-énekeseket) nem a finn és nem a görög, hanem a kirgiz nyelv prozódiáját vették alapul. Sajátos kirgiz időmértéket alkotva. Állítólag - egyes kutatók feltételezése szerint - volt, legalábbis lehetett magyar "Manasz" is, amíg Szent István kora tűzzel és vassal ki nem irtotta az őskultúránkat. Azt az időmértéket szívesen hallgatnám. A görög időmértéket ezzel szemben erőlködőnek érzem INDOKOLATLAN esetben. Radnótinál fölöttébb indokolt a klasszikus időmérték alkalmazása. De aki azért olvassa a "fekszem a deszkán, fogoly állat"-ot, mert SZERETI A GÖRÖG IDŐMÉRTÉKET - az szerintem pervező mérnök. Az "Eclogákat" azért kell olvasni, hogy újra és újra megiszonyodhassunk az ordaseszméktől. Payer időmértékes - illetve hibával ellátott - majdnem időmértékes "klasszikusát" pedig azért, hogy gúnymosolyt fakasszon korunk kisszerűsége.// Ha valaki X-faktor nélkül gondolkodik, akkor arra nem tudok mit mondani, legfeljebb azt, hogy PERSZE! --------- Gál János és Szilágyi Erzsébet: - persze!
	A fenti posztra érkezett válaszok: Gál János

27.

2011.03.05 19:16

Gál János -- Három Leoninus

Válasz erre

Nagyon jó lenne ez, ha a középső hexameter ritmusa nem taknyolna egy oltári nagyot. Kár azért az elnagyolt sorért. A mondathatárra eső sormetszet egyértelműen két anapestusként (+ egy csonka daktilus) érzékelteti a másik mondatot: "Ha ad itt, veszi máshol." Nem indokolt a feltételes mód, ráadásul még ritmuskényszerre sem lehet fogni a kissé magyartalan megfogalmazást. Itt ad, elveszi máshol. Az utolsó pentameter dolgában is egyet kell értenem Erzsébettel. Szóval nagyon jó, kár érte. Szeretem az időmértékes verseket, ez az első, amit a dokkon találtam.

26.

2011.03.04 20:27	Pálóczi Antal -- neki szabad
Válasz erre	Petri György azt szokta mondani, a versbe kell "hiba" is. Ő, azt hiszem, egy költő volt. Formalista ilyet sosem tudna kiejteni a száján. Mert szolga. (Néha rabszolga.) Payer pedig szabad.
	A fenti posztra érkezett válaszok: Gál János

25.

2011.03.04 16:09

Szilágyi Erzsébet -- re: Három Leoninus

Válasz erre Előzmény

Mekkora különbség van a "nem zavaró" meg az "elmegy" és a hibátlan között! Sőt ha valami hibás, kikiáltjuk különlegesen művészinek, költői szabadságnak etc. Az "a" tényleg vehető hosszúnak, hiszen az "az"-ból korcsosult, de időmértékes versről lévén szó, nem ártott volna jelezni a hiányt egy aposztróffal. Még egyszer mondom, a pentameter második felében 2 daktilus kell, és nem intézhetjük el azzal, hogy "elmegy". Persze, ez legyen a legnagyobb bajunk manapság! :)

24.

2011.03.02 17:28	Pálóczi Antal -- groteszk - nem pedig vicces
Válasz erre	A szöveg tartalma vicces, de szinte a sárba húzza ezt a szép, régi időmértékes versformát. DEHOGY! Ez benne a pláne. Két látszólag össze nem illő hatás - szándékos vegyítése. A végeredmény a jellegzetesen fanyar Payer (ön)irónia lesz. Nem vicces ez, nem lehet rajta nevetni, csak fanyarul mosolyogni - mert groteszk. Szepes Erika egy könyvalakban megjelent tanulmányban viszonylag hosszan ecseteli a szerzőnek ezt a hatásmechanizmusát - az ókori veretesség ütköztetést a veretessség formáira "méltatlanná" silányult jelenkor esetlenségével. Itt is valami hasonlót érzek. Csak az nem érzi ezt, aki szándékosan nem akarja érezni (mert mondjuk szerzőként "másban utazik").
	A fenti posztra érkezett válaszok: Gál János

23.

2011.03.02 10:09	Simon Adri -- re: Három Leoninus
Válasz erre	Igaza van! A harmadik sorból elfutott verslábain egy hosszú szótag, de a többi szerintem nem zavaró. A suliban úgy tanultam, az 'a' névelő elmegy hosszúnak; erre sok példát is látunk a zzirodalomban.
	A fenti posztra érkezett válaszok: Szilágyi Erzsébet

0 25