Szebeni SándorSzebeni Sándor költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
33. 32. 31. 30.
| 2010.09.06 09:59 | szellzsofi -- re: meo | Rémisztõ szépség
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Sándor, önkorrekciósan maradnék annyiban, hogy érzem, látom a gyakorlottságot. Jelen esetben (Bosch) csak az ujjaiét. Olvasgatva műveit azon gondolkodtam, hogy mi alapján szelektálja azokat. Ez igen érdekelne. Örülnék, ha megosztaná velem a mikéntet. Üdv, Zsófia | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szebeni Sándor | 29.
| 2010.09.06 09:50 | Széll Zsófia - szerki -- meo | Rémisztõ szépség
|
| Válasz erre | Sándor, érzek némi gyakorlottságot, azaz hogy valószínűleg már többször próbálkozott versírással, de ezen kívül semmit. Ez az írás nem több, mint Bosch képeinek szóvázlata. Múlik. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szellzsofi | 28. 27.
| 2010.08.20 12:07 | Szebeni Sándor -- re: Termése súlyától meghajol
|
Válasz erre
Előzmény | Igen, rejtvények szemeznek egymással; a jel érintése rajtuk az ismeretlenből. Teljes elárvulás, mely csak magának hal meg, és halált hozó megismerés: nincs megérkezés halál nélkül. Ellenpont-halál: ha rejtelméből minden elillan, minden kétszeresen elvégeztetett! | 26.
| 2010.08.19 10:39 | Mülléder Mari -- Termése súlyától meghajol
|
| Válasz erre | A régi mitoszokban a szfinkszek (a Kelemen Évihez írt oidipuszi gondolat) az élet-halál kérdésben adnak fel talányokat arról, hogy létkérdés-e tudni, ismerni azokat az összefüggéseket, amelyek működtetése nélkül nem lehet helyesen cselekedni. A válságos helyzet ilyen, pl.
Nekem kifejezetten tetszik ez a szöveg. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szebeni Sándor | 25.
| 2010.08.19 10:32 | Szebeni Sándor -- re: meo-üzenet | Termése súlyától megha
|
| Válasz erre | Aki vak, hegyezze a fülét, aki süket, nyissa ki a szemét. | 24. 23. 22.
| 2010.08.18 22:49 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Termése súlyától meghajol
|
| Válasz erre | utalásokkal (túl)terhelt. úgy tűnik, óda, a mottó szereplőjéhez.
"Azt akarom, hogy te is lássad
életfámat hajnali fényben" - mintha ez lenne a fő mondat.
életfa: könnyen dobált nagy szavak. nem mondani, csinálni lenne jó. "Megalázott szívekből sarjadt
s termi a halál gyümölcseit," - archaizáló és közhelyes. | | A fenti posztra érkezett válaszok: viga, Szebeni Sándor | 21.
| 2010.08.16 19:26 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Termése súlyától megha
|
| Válasz erre | A rímek a sapka-magasba kivételével nem igazán jók, a ritmus is szétesik a végére. A mondanivaló sem igazán érthető. Kinek a sólymai köröznek? És miért? | 20. 19.
| 2010.03.16 12:59 | Szebeni Sándor -- re: meo-üzenet | Madarak
|
Válasz erre
Előzmény | Gábor, íme egy--megkésett, de most aktuálissá vált--DOKK születésnapi szinkretikus ajándék, a veréb-túzok mintára, prioritaire, saját kézbe: JOBB MA EGY DOKKTRÉNER, MINT HOLNAP EGY DOKTRINER!
(Mellesleg, ha tegnap hamarabb olvasom az üzenetedet, magamba szállok, visszaveszek, és a fõpolgármesteri díszbeszéd alatt nem kiabálom, hogy hülye vagy, hülye vagy!) | 18. 17.
| 2010.03.15 05:32 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Madarak
|
| Válasz erre | Úgy érzem, a határán van ez a szöveg az érvényes versbeszédnek, nagyon közel ér hozzá, mégsem jut át a tû fokán. Elõször is a 2-3 szakaszt felcserélném, jobban állna a direkt kérdést a röppálya közepére, a csúcsba helyezni, és a szép mélabús kisimulást a végére, záróakkordnak hagyni.
"minden" ennek a szónak a használata gyengeséget jelez a vers szerkezetében, a gondolatmenetben, mint amikor jokerrel sikerül csak lerakni a römiben/kanasztában a sort. Minél többször fordul elõ, annál nagyobb a baj.
"Árva dalos madaramnak/ lóg a szárnya, nyelve néma. " - bizonytalan vagyok ennél a résznél, dalos madaramban van valami túl népdalos, egyszerû hangulat, még a romantika vádja is illetheti, a nyelve néma meg azért fura, mert a madarak énekét inkább torokból jövõnek ismerjük, noha igaz, hogy nyelvük is van.
Erõsnek érzem viszont ezt: "Megvették az égi idõt,/ a madarak mire várnak? " (bár némi pátosz ebbe is szorult, de ennyi talán kell is). A "fülbemászók" képe egy kissé túlzásnak hat, fõleg, hogy utána megint rovarfélét emleget a szöveg. Talán a kevesebb asszociációs lehetõség biztosabb vonalvezetést eredményezne ennél a résznél. Fõleg, hogy a fülbemászó, bár szimbólum, ez világos, de mégsem ad ki hangot magából, így a hasonlítás is lesántul. "hogy nem hisznek a tojásban/ a szókat költõ madarak." az elsõ sora nagyon jó, erõs, de a szókat költü talán már sok, elbonyolítja a képet, próbáljuk ki milyen, ha a szókat elhagyjuk, úgy hiszem, erõsebb lesz tõle. "sünvirágok" - ez is kissé túl invenciózus (ha nem is kifejezetten képzavar), egy bejáratottabb nyelvi fordulat ide jobban illene. "késsel repülõ madarak": a madár eddig mintha a pozitív oldalt, ártatlanságot testesítette volna meg, zavaró, hogy most már a madarakkal is baj van. "égi csikó": ha csak ez az egy billenés volna, nem számítana, úgyhogy lehet, hogy kár is felemlegetni, de a madarakra alapozott történetben kissé váratlan a csikó felbukkanása, talán nem tesz hozzá annyit a hangulathoz, amennyire megakasztja az olvasót, szóval esetleg ezt is mérlegelném, hogy maradjon-e változatlan.
"vadak fülébõl vér" - elmegy ez, de határeset, kissé talán túl érzelmes, sokkoló kép (és mi magyarázza, talán felrobbant egy bomba, vagy az éhezés, vitaminhiány teszi vérzékennyé õket, esetleg betegség - ezekre a kérdésekre vagy választ kéne kínálnia a szövegnek, ami szerintem nehezen menne az eddigi erõs egybefogottság megõrzésével, vagy esetleg ezt a képet is kihagyni, cserélni kellene). A "..." használata bátorságra, ha nem kifejezetten merészségre vall:)
a "növényi tõr" is túlburjánzó kép, aztán mintha "te" madár lennél, madárrá változna a versben (önmaga által?) megszólított, de aztán mégis azt mondja, hogy madarakat fogad magához, egy kicsit zavarban vagyok, hogy egyeztessem össze a madarak közé menekült, azokat emberként gondozó (magához fogadó) remete és a madárrá változó menekült képét. Nem összeegyeztethetetlen, de így leírva mégis egy kissé akadozik nekem. Egyébként viszont ez a rész: "Madarakat fogadsz magadhoz,/ felköltözöl a megnyílt égbe:/ menedékjogot ad az isten,/ kapaszkodsz elnyûtt köntösébe" egészen gyönyörû, ezért is tenném a vers végére ezt a szakaszt, perfekt befejezés lenne.
A kék madár, ha nem valami furcsa lenne, hanem egészen konkrét, azt hiszem jobban átjönne a hangulat. Végül is elég ismert a kék madár - boldogság megfeleltetés, a versolvasónak átjönne akkor is, ha kiemelés, eltávolítás ("valami furcsa") nélkül hangzana el.
A madári dolgok nekem nem annyira tûnik erõsnek, hogy alcímben, meg verssorként is érdemes legyen elsütni, meg így másodszori hangzásra már felmerül, hogy konkrétan mit is akar jelenteni... Az üthetsz egy tenyerest nekem tetszik, noha nem tudom dekódolni, talán valami pontosítás beleférne a képbe. Hát, kb ennyi. Összefoglalva: erõs anyag, kevés hiányzik belõle, hogy falhoz kenje a kritikust, kis edzõi felkészítés után a ringbe a gyõzelem esélyeseként visszavárjuk. Múlik - egyelõre. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szebeni Sándor | 16.
| 2010.03.02 15:58 | Szebeni Sándor -- re: Madarak
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mari, lyukas zsebben az égnek kulcsa;
ez közhellyé rozsdállott napjaim valósága.
A csömör gyorsulásában lelkünk herdálása, létünk
bûzlése az elégedettség. Legyünk nád, ha szél csap szemközt! | 15.
| 2010.03.01 16:23 | Mülléder Mari -- Madarak
|
| Válasz erre | Szépséges ez. Gondoltam, megnézem, mert a Mindegy is minek versem alatt van, ugyanúgy 100 olvasással és szerettem volna kipróbálni, milyen érzés is a nagyvonalúság :)) Nem, viccelek :) Soha sem hajlott magam felé a kezem, de még a glóriám se :))
Szóval: élmény volt, Sándor... | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szebeni Sándor | 14.
| 2010.02.28 02:31 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Apokrif
|
| Válasz erre | az elsõ versszak utolsó két sora elementáris erejû felismeréseket kínál, nagyon tetszik. olyanfajta természetességet visel, amit a vers máskülönben sajnos nem birtokol, hanem mesterséges adalékokkal igyekszik pótolni. bolygóját borzongató csillaggal, márványba vésett emlékekkel: édesítõszerekkel, eltanulható megegyezésekkel, ahelyett, hogy a kifestõkönyv két sorában megnyilatkozó felsõbb figyelmet, rálátást, tágasságot, cinikus derût hordozná. mert a késõbbiekben megnyilatkozó cinizmus, irónia (ahogy tetszik) is mesterségesnek tûnik. persze a mesterséges jelenthet, ha akarom, mesterségbéli tudást is, ennek kétségtelen nyomaira bukkanunk itt is; viszont a versnek rosszul áll olykor még a manufakturális jelleg is, nemhogy (a zavar kedvéért:) a futószalag-íz, márpedig az "együtt fõz mesterszakácsával" már rejtelmesen, de kinyomozhatón az utóbbi tünetének tûnik, kiváltképp, hogy elõtte több szempontból elszólta magát a vers. | 13.
| 2010.02.22 20:14 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Átlátok a semmi ködén
|
| Válasz erre | Itt is azt érzem, amit sokszor, sok esetben: a verset alkotó (mondjuk úgy, eredeti értelmében használva a szót: nemes, õszinte) indulat erõsebbnek érzõdik magánál a versnél. Ebben az értelemben biztató, hogy ez az indulat (némi parafrázissal élve) átvérzi a vers szövetét, azonban a kapcsolat a nyelvi rétegek és a spirituális töltet között most nem érezhetõ szervesnek, nem tûnik egymásból következõnek a kettõ. A hervadó koszorúk, a három pontok, a "halottnak lenni borzalom!" megélt, de reflektálatlan, kiforratlan felkiáltása azt jelzik számomra, hogy nem sikerült adekvát nyelvi anyagba forgatni a vers mögött feszülõ érzéseket. Mintha inkább a szokott s könnyen magunkba olvasható, begyakorolható romantikus-pátoszos kereteket vonzotta volna magához ez a szövegalkotó szándék. Ugyanúgy, ahogy a szív motívuma vonzza maga köré a legyeket, mint állandó és olykor elûzhetetlennek tûnõ toposzt. | 12.
| 2010.01.19 02:21 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | G. úr utazásaiból
|
| Válasz erre | Sándor költészete azon kevesek egyike itt a dokkon, amely egy valóban egyedi, senki más által nem utánozható hangot és nyelvet birtokol. A maga nemében unikum. Amikor felkértek erre a feladatra (a szerkiségre), intsrukcióként megkaptam, hogy senkit ne dicsérjek agyon, csak módjával, tényleg ahol és amikor szükséges. Ezért én most nem írok ehhez a vershez hosszú-hosszú elemzést, mint dokkszerki, hanem remélem bekerül egyszer a nagyítóba, és akkor ott elmondom róla a "mesémet", magánvéleményemet. Most legyen annyi elég, hogy szerintem ez jó! | 11.
| 2010.01.14 17:45 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Mozi játszik szemhéjad
|
| Válasz erre | Nem sikerült most ez a vers szerintem. Naivnak tûnik ugyanis, túlzottan. Már a "röptében kaptad el a tündért" elég egyértelmû áthallásokra ad lehetõséget bizonyos legyeket illetõen - mármost tudom, rossz az, aki rosszra gondol; hát akkor rossz vagyok. :)De már (visszalépve) a címet olvasva is bizonytalanná válok, mennyire tudja a vers jó értelemben vett sikerre vinni ezt a kissé szokvány-romantikus panelt - a szemhéj mögötti mozit. Az olyan szavak túlsúlya aztán, mint a tündér, a múzsa, vagy a hatáskeltés picit avíttnak ható eszközei (a felkiáltójelek, a három pontok) együtt nyomatékosítják az említett naivitást. A szerzõ egyéb versei jó példák arra, hogy ezek az eszközök nem önmagukban elvetendõk vagy károsak, jelen esetben viszont olyasfajta együttállást hoznak létre, ami már egy fokkal pátoszosabbnak-hatásvadászabbnak tûnik az indokoltnál. | 10. 9. 0 25 |
|
