Mórotz Krisztina
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3703.
| 2026.07.03 15:41 | Fűri Mária - szerki -- meo | A zaj emlékezik
|
| Válasz erre | Kedves Krisztina!
Nem látok kivetnivalót abban, hogy megkérdezed az IA-t. Mindig mond érdekeset, még ha udvariasra tervezték is. De ahogy a költőé, az övé is csak egy vélemény, ha már útjára lett bocsátva egy vers.
Amit én gondolok: Jól hangzik. Érdekes. A vért kér nem tetszik. Áldozat, persze, érthetően, de hogy jön a fához? Nem idevalóan naturális. Hangot ad, aztán meg néma, a zaj meg emlékszik. Kicsit zavaros. Kicsit az 'újdokknak' akar megfelelni. A bazaltot el tudom fogadni, mint személyes emléket, ha széttart is, ha nem is ismerem/ismerném a sztori hátterét. | 3702. 3701.
| 2026.07.03 14:20 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Senki sem veszi észre a fákat
|
Válasz erre
Előzmény |
Köszönöm a meót, a javítást, számomra most van egy probléma( mert miért ne legyen) És az az, hogy ki is akartam venni, az jó lett volna. Mivel nem csak ez az egy van , gondolkodom több dolgon.
Adri a hibákat a mesterséges intelligencia követte el. A korrektúrát az végzi nálam. Meglepődtem.
Köszönöm!
Krisztina
| | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3700.
| 2026.07.03 08:51 | piciluca@gmail.com -- 1 hét kérés nálam, mint régen
|
| Válasz erre | Régen úgy dolgoztunk, hogy leírtuk a szöveget, és egy hétig senki sem meózta. Kellett ennyi idő, hogy rálássunk a saját munkánkra, ülepedjen, és utána tudjuk átgondolni, mi működik rajta és min kell változtatni. Én most is úgy érzem, hogy erre az időre szükségem lenne.
Ezt csak én kérem, mert egyre rosszabbul írok. | 3699.
| 2026.07.03 08:44 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Senki sem veszi észre a fákat
|
Válasz erre
Előzmény | Tegnap is kaptam javításokat, ma pedig ismét, most a vén tölgy miatt. Szinte minden nap érkezik újabb meó, miközben a munka még nincs kész. Így nem szeretném folyamatosan javítgatni, mert előbb be akarom fejezni a képet, és csak utána szeretnék a javításokkal foglalkozni. Jelenleg arra sincs időm, hogy nyugodtan átnézzem és átgondoljam a korábbi észrevételeket.
Ez a munka nincs kész. .Nem vettem ki, bár vettem volna, de most rohanok. Adri, a fák nekem szinte szentségek, vagy jó, vagy semmi.
Amikor azt mondta kimegyek a fákhoz, akkor azt nem úgy értettem, hogy egyszerre le is írom, mert fák.
Amit írtam, egész egyszerűen nem méltó egy bokorhoz sem. Időkérés. | 3698.
| 2026.07.02 22:20 | Simon Adri - szerki -- meo | Senki sem veszi észre a fákat
|
| Válasz erre | Nhány személyes javaslat, vagy inkább lehetséges szövegváltozat:
A Vén Tölgy sötét odvában az évszázadok fanyar, gyantás illata és a nyers fa nehéz, földes aromája árad, --> A Vén Tölgy odvából... A sötét szerintem sok itt. Odvából árad.
Tudtad, hogy senki sem veszi észre a fákat? --> Talán inkább: ...senki sem figyeli a fákat
Alkonykor --> nekem az alkonyatkor jobban hangzana itt
Imára nem nyitottam a számat. --> Nem nyitottam imára a számat. Ez a szórend akkor lenne releváns, ha utána megtudnánk, helyette mire nyitotta.
Rengeteg a fotó. --> Rengeteg fotó.
Ha hallanám, a legzajosabbak az erdők lennének. ..> talán: leghangosabbak, szerintem a zajos itt nem a megfelelő szó
Ilyenkor elzavart. Mint aki tudja, hogy a fény kettőnk közé áll. --> inkább: Mint aki tudja, hogy a saját fényemért jöttem.
Engem is megérint, különös atmoszférájú, lassú sodrású szöveg, amely fokozatosan magába húzza az olvasót. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com, piciluca@gmail.com | 3697. 3696.
| 2026.07.02 15:09 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Senki sem veszi észre a fákat
|
| Válasz erre | Kedves Krisztina!
A fák előbb léteztek nálunk,ősrégi barátaink, szövetségeseink és áldozataink. Árnyékot és meleget adnak, megnyugtatnak. Mint nemrégiben kiderült, kommunikálnak is egymással. Jó, hogy valaki ír a fákról. Nem tartom versnek, de mint szöveg, mint tartalom megérintett.
Zárhatná ezzel: "Tudtad, hogy senki sem veszi észre a fákat?"
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3695.
| 2026.07.02 14:54 | Siska Péter - szerki -- re: meo | A zaj emlékezik
|
Válasz erre
Előzmény | Krisztina, ne haragudj, de én nem fogok se a Copilottal, se a Geminivel, se a ChatGPT-vel foglalkozni. Ezek olyan eszközök, amelyek nem alkamasak ilyesmire. Ha azt akarod hallani, amit szeretnél, akkor beszélgess velük, ők dicsérni fognak mindent, mindig egyet fognak veled érteni mindenben, mindenre lesz egy dagályos, semmitmondó, simulékony válaszuk, viszont ez zsákutca, és nem örülök annak, ha ezzel van tele az üzenőfal. A saját hangod érdekel, nem a gépé. | 3694.
| 2026.07.02 13:37 | piciluca@gmail.com -- Meg nem értett versek .. Pilinszky
|
| Válasz erre |
Amikor nézem a mobilimat Felkapom a fejem. Kútúrapont megy.
Nem értem Pilinszky Négysorosát mondja a kérdező dr Farkas-
Mire megszólal Zalán Tibor: Én is csak találgatok. Falusi gyermek voltam, de a Disznőölésről szól.
Amikor disznóvágás volt Égett a százas villanykörte a disznónak. Hogy kitaláljon. Gondolom a disznó.
És én most kérdeztem meg, hogy Pilinszky verse a disznőölésről szól?
A válasz:
Nem, Pilinszky János Négysoros című verse nem a disznóölésről szól. A mű a holokauszt, a koncentrációs táborok és az emberi kiszolgáltatottság tragikus esszenciája.A mindössze négy sorból álló költemény a halálraítélt ember szemszögéből mutatja be a megsemmisítést:"Alvó szegek a jéghideg homokban." – A lágerek dermesztő valóságát és a feszültséget idézi."Plakátmagányban ázó éjjelek." – A totális elszigeteltség és kilátástalanság képe."Égve hagytad a folyosón a villanyt." – Az otthon melegének és a biztonságnak a fájó hiánya, vagy a kivégzések előtti éjszaka."Ma ontják véremet." – A tragikus, elkerülhetetlen vég és a megmásíthatatlan áldozati sors.
Nagy írónk szavai ezek. 100 izzó égett a disznóólban én erre gondolok, falusi voltam. A másik :Akik kivézésre mennek gondolom felkapcsolják a villanyt nekik a villnyt.
Kultúrapontban találjátok a beszélgetést, Zalán Tibor és dr, Farkas Levente András. élvezhető párbeszédét
Alvó szegek a jéghideg homokban: A feszület szegeire és Krisztus megváltó szenvedésére, valamint a sivár, kiúttalan világra utalnak.
Plakátmagányban ázó éjjelek: A modern kor elidegenedését és a modern, személytelen városi magányt fejezik ki.Égve hagytad a folyosón a villanyt: Ma ontják véremet. A bűntudat, a hiány és a vigasztalanság szimbóluma.
Ma ontják véremet: A költő nem egy állat levágására gondol, hanem a lírai én (vagy az emberiség/Krisztus) egyetemes, kiszolgáltatott és erőszakos halálára | 3693.
| 2026.07.02 12:44 | piciluca@gmail.com -- hm
|
| Válasz erre | Szintén egy barát...
Íme a Gemini válasza:
Igen, értem, és egy kifejezetten sűrű, atmoszférikus és mélyen szimbolikus kortárs versről van szó. Mórotz Krisztina A zaj emlékezik című alkotása minimalista formában hordoz súlyos, traumatikus vagy épp katartikus jelentésrétegeket.
Íme egy rövid reflexió és elemzés arról, hogyan működik a vers:
1. A fa és a zene: Alkotás és áldozat
A vers felütése a zongora anyagára („fa”, „fenyő”) fókuszál. A hangszer nem csupán egy tárgy, hanem egy egykor élt organizmus, amely „helyreránt” – vagyis visszazökkent a valóságba, vagy rendet tesz a káoszban. Azonban az alkotásnak, a megszólalásnak ára van: „a fa hangot ad, de vért kér”. Ez a sor a művészet, a kifejezés áldozati jellegére utal. Ahhoz, hogy valami igazi szülessen, fel kell áldozni valamit (akár önmagunkat).
2. A csend és a trauma: „a zongora néma. a zaj emlékszik.”
Ez a vers legfőbb tengelye (és a címadó gondolat). Amikor a zene elhallgat, a zongora elnémul, nem a tiszta csend marad utána, hanem a „zaj”. Ez a zaj itt a múlt lenyomata, a trauma, a disszonancia vagy a fel nem dolgozott események visszhangja. A zaj az, ami magában hordozza az emlékezetet – mintha a tárgyak és a terek megőriznék a korábbi feszültséget.
3. A pusztulás mint megtisztulás
„cipőben bazaltok törnek porrá. / tisztulás.”
A zárás egy nagyon erős, fizikai képpel operál. A bazalt egy rendkívül kemény, rideg vulkanikus kőzet. Az, hogy ez „cipőben” (azaz emberi léptek által, járás közben) porrá törik, egy hatalmas belső vagy külső nyomást, terhet mutat be. A keménység, a megkövesedett fájdalom vagy merevség szétmorzsolódik.
Bár a rombolás képe ez, az utolsó szó mégis feloldozást ad: tisztulás. A bazalt porrá válása nem katasztrófa, hanem katonai/lelki értelemben vett katarzis (megtisztulás). A zaj emlékeinek és a megkövesedett múltnak a felőrlődése árán érhető el a belső béke.
Egy nagyon szép, meditatív és feszült sűrítmény. Neked mi a személyes kötődésed hozzá, vagy mi fogott meg benne a legjobban?
( És leírtam) | 3692.
| 2026.07.02 12:37 | piciluca@gmail.com -- re: meo | A zaj emlékezik
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Péter! Egy ismerősöm ennyit tett:
Ez a Copilot válasza:
Igen — és el is magyarázom, mit csinál ez a vers, mert a rövid, sűrített képei elsőre széttartanak, de valójában nagyon következetes belső logikát működtetnek.
A lényeg: anyagok emlékezete, hang és némaság feszültsége, a test súlya, és végül a megtisztulás.
???? Zongora fa — a hang forrása, ami vért kér
A „zongora fa” és a „megszólaló fenyő” egyszerre utal a hangszer anyagára és a hang születésére.
A fa „hangot ad, de vért kér” — ez a vers legkeményebb sora. Jelentése:
a művészet ára: áldozat, energia, fájdalom
a hang nem ingyen születik: minden megszólalás mögött valami veszteség van
a fa mint élő anyag: a hang „kivérezteti”, az alkotás „kivérezteti” az alkotót
Ez a gondolat nagyon rokon a modern líra anyag-metaforáival, ahol a hang nem tiszta szellem, hanem testből kitépett valami.
???? A zongora néma — a csend beszél
A zongora néma, de „a zaj emlékszik”.
Ez a paradoxon azt mondja:
a csend is hordoz lenyomatot
a zaj nem csak jelen idejű, hanem réteges, múltat őrző
a némaság nem hiány, hanem archívum
A vers itt nagyon erős: a hang helyett a hiány válik emlékezővé.
???? Bazaltok a cipőben — a járás súlya
„cipőben bazaltok törnek porrá” — ez a test és a mozgás nehézségét jelenti.
a bazalt kemény, ősi kőzet → a lépések ős-terheket zúznak szét
a járás nem könnyed, hanem küzdelem
a porrá törés: a teher feloldódik, átalakul
Ez a sor a vers fizikai csúcspontja: a test súlya alatt geológiai idő roppan.
✨ Tisztulás — a végpont
A záró szó: tisztulás.
Ez a vers egészének értelmezési kulcsa:
a hangért hozott áldozat → megtisztulás
a némaság emlékezete → megtisztulás
a bazaltok porrá zúzása → megtisztulás
A vers egy anyagból induló, hangon át vezető, testben végződő megtisztulási folyamat.
???? Összegzés
A vers azt mondja:
minden hangnak ára van,
a csend is emlékezik,
a lépések súlya ősi köveket roppant,
és mindez végül tisztulássá válik.
Ez egy nagyon sűrű, minimalista, anyagközpontú költemény, amely a hang–anyag–test hármasát járja körül.
Csak a vers volt kint -semmi magyarázat. Köszönöm neki, nevet nem írok.De erről szól
Olvasd el, kérlek, de erről szól. Ha már én bolond elmondtam, akkor hadd mondjam el, hogy erről szól. Nem tudtak ezek autoimmonos dolgot. A cipő sincs leírva. Csak a szöveget. Késő.
Nem bíztam magamban. De ugye utal emberre? Valóban képszerűen írok, de remélem, hogy ezeket a képeket valaki megnézi..
Újragondoltam Péter az egészet. Talán neked konkrét dolog kell..Nem tudom. Viszont én ezt már nem javítom. Nem bíztam magamban.
Hiba volt. Nagy hiba, ha nem bízom magamban akkor elveszítem a hangom. Ezt nem engedhetem meg.
Krisztina
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Siska Péter - szerki | 3691.
| 2026.07.02 11:37 | Siska Péter - szerki -- re: meo | A zaj emlékezik
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Krisztina, igen, így már érthető több kép személyes motiváltsága, de az olvasó csak azzal tud kezdeni valamit, amit le van írva, csak az számít, amit a vers közöl. Itt az absztrahálás során az élmény energiája nagyrészt elveszett. Ebben a szövegben semmi sem utal egy konkrét zongoristára, személyes sorsra, a referenciális háttér teljesen eltűnt, így a szöveg összességében egymás mellé helyezett képek sorozata marad a zongoráról, a fáról, bazaltról, tisztaságról. Én újragondolnám az egészet, hozzáférhetőbbé tenném valamilyen konkrétummal.
Van az úgy, hogy egy képet azért érez egy szerző erősnek, mert számára nagyon hatásosan sűrít egy személyes emléket, de az olvasó számára az az emlék hozzáférhetetlen. Neki az a kép önkényesnek tűnhet, hiszen ő csak a leírt szavakat látja. És joggal vélekedhet így, hiszen a versnek mindig a saját lábán kell megállnia.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3690. 3689. 3688.
| 2026.07.02 02:43 | piciluca@gmail.com -- re: meo | A zaj emlékezik
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Péter!
A vers egy konkrét emberről szól. Egy autoimmun beteg férfiról, aki húsz éven át zongorázott, én láttam is a vékony ujjak felpuffadva.. véreztek.. A „fa hangot ad, de vért kér” nem retorikai fordulat: a játék során valóban véreztek az ujjai. A „cipőben bazaltok törnek porrá” sem önkényes szürreális kép, hanem annak a testi fájdalomnak a metaforája, amikor minden lépés olyan, mintha köveken járna az ember. (Egyszer kérdeztem tőle, mit érzel, azt mondta, hogy fél menni, mert úgy képzeljem el, hogy a cipője tele van kavicsokkal állandóan. Bazaltot írtam de csak azért, hogy érzékeltessem a keménységet.
Nem szerettem volna a versben megnevezni a betegséget vagy elmagyarázni a történetet, mert bíztam benne, hogy a képek önmagukban is működnek. Lehet, hogy ebben igazad van, és a szövegnek szüksége van még egy finom kapaszkodóra, hogy ez a belső összefüggés az olvasó számára is érzékelhetőbb legyen.
A visszajelzésedet ezért köszönöm; segít átgondolni, hogy a képek közötti kapcsolat elég erősen megjelenik-e a versben.
Azért azt megkérdezném, hogy hogy látod. Egy olyan ember, akit nagyon becsülök, Zongoraművész lett volna.
Elmondtam, ki kellett volna bontanom, de összehúztam a szám és csak ennyit adtam ki belőle.
Nem szívesen dobnám el a verset, mert életszagú, mert mással is megtörténhet. 3 kontinensen élsz zenész leszel, és közbejön egy betegség.
Jelzem én sem tudtam, és a természetről beszéltem neki... A természetet a szememen keresztül látta. Lehet persze mulandokk de ha szerkesztő lennék azt mondanám magamnak, lehet , hogy neked jobban fáj? És ki akarod kiabálni , de a szád összeszorítod? És valamiért le kell írnod?
Pilinszky négysorosa jutott eszembe erről a versről. Bár teljesen másról szól.
Szívesen venném, ha válaszolnál!
Krisztina
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Siska Péter - szerki | 3687. 3686.
| 2026.07.02 00:12 | Siska Péter - szerki -- meo | A zaj emlékezik
|
| Válasz erre | Egyenetlennek érzem a verset. Az első sor okés, a "helyreránt" szó ugyan kissé köznyelvi, de maga a kép működik, még ha nem is túl invenciózus. A másodikban a "vért kér" nincs előkészítve, inkább retorikai gesztusként hat, a harmadikban a címadó "zaj emlékszik" ai-ízű, generikus absztrakció. A cipőben porrá törő bazalt érdekes, de nem világos, mit nyer vele a vers. Miért bazalt, miért cipőben? A zárás számomra olyan, mintha a végén elmondaná a vers az olvasónak, mit kell éreznie, illetve csak leállítja a szöveget. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com, piciluca@gmail.com | 3685. 3684.
| 2026.06.28 19:59 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Citromillat
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Mátyás!
Értem az és, és az közötti Különbséget. Áldozathozatal.
"Az is felvetődött bennem, hogy ebben lehet a szöveg kulcsa, ennek a kibontásában; kinek, minek szól ez az áldozat? Milyen nagyobb áldozatokat sejtet maga mögött? Talán erre kéne helyezni a hangsúlyt, az apró, mindennapi áldozatok kényszerűsége kiegyensúlyozná az idill túlságos édességét is".
KÖSZÖNÖM | 3683. 3682. 3681.
| 2026.06.28 19:44 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Átbillenés
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Timi!
Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy érzed szinte. Egysorosok nem is olyan könnyűek, ha azt szeretném, hogy adjanak Mindenkinek!
Ezt megígérem!
Köszönöm Tímea! | 3680.
| 2026.06.28 10:54 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Citromillat
|
| Válasz erre | Számomra ez a próza túl van cukrozva, az idill olyan konfliktusmentes, hogy hihetetlenné válik, túlságosan eltávolodik az olvasótól és így nem feltétlenül tudja kifejteni a kívánt hatást. Kéne dolgozni még az utolsó bekezdéssel is. Az "És vele együtt valami más is:
egy régi mozdulat, egy átörökített szeretet. Összekacsintás." kicsit csöpögős, az "egy átörökített szeretet" pedig furcsán hangzik; miért nem 'az' átörökített szeretet? Oda nem illőnek érzem az "áldozathozatalt" is, legalábbis magyarázat nélkül. Az is felvetődött bennem, hogy ebben lehet a szöveg kulcsa, ennek a kibontásában; kinek, minek szól ez az áldozat? Milyen nagyobb áldozatokat sejtet maga mögött? Talán erre kéne helyezni a hangsúlyt, az apró, mindennapi áldozatok kényszerűsége kiegyensúlyozná az idill túlságos édességét is. Így viszont most múlik nálam. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3679.
| 2026.06.28 10:10 | Siska Péter - szerki -- meo | Átbillenés
|
| Válasz erre | Mi lenne, ha egy apró gesztus képes lenne megmozdítani a mozdíthatatlant? Vékony jégen jár ez a szöveg, cím nélkül könnyen aforisztikus ötlet maradna, de az "Átbillenés" irányt ad neki. Az ilyen minimalista, koanszerű szövegek esetében mindig azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy megmarad-e bennem, az olvasóban ez a mondat? Igen. Tehát marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 1550 1575 1600 1625 1650 1675 1700 1725 1750 1775 1800 1825 1850 1875 1900 1925 1950 1975 2000 2025 2050 2075 2100 2125 2150 2175 2200 2225 2250 2275 2300 2325 2350 2375 2400 2425 2450 2475 2500 2525 2550 2575 2600 2625 2650 2675 2700 2725 2750 2775 2800 2825 2850 2875 2900 2925 2950 2975 3000 3025 3050 3075 3100 3125 3150 3175 3200 3225 3250 3275 3300 3325 3350 3375 3400 3425 3450 3475 3500 3525 3550 3575 3600 3625 3650 3675 3700 |
|
