Jusztin-Horváth Dorottya
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
19.
| 2026.07.29 17:18 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Későhajnal
|
Válasz erre
Előzmény | Nem feltétlenül románcra gondoltam. Egy átsuhanó gondolatból is lehet kapcsolati verset írni. Ilyen nem-kapcsolatból meg, olvasva a körülményket, különösen. Ha nem is mindig sikerül így. | 18.
| 2026.07.29 16:57 | hthdorothea@gmail.com -- re: meo | Későhajnal
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm mindannyiuknak, hogy érzékenyen közelítettek ehhez a vershez - s külön a biztató szavakat. Kicsit furcsa kapcsolat-versnek látni, mert bár az, de a háttértörténet nem romantikus kapcsolódásról szól - mint a hasonló tematikájú versek nagy százaléka. Sőt, nem is nevezném kapcsolatnak, ami mögötte áll. Egy halvaszületett kísérlet a párbeszédre, az ember és ember közti találkozásra, a lövészárkokon való felülemelkedésre, ráadásul egy igazán értékes és tehetséges emberrel.
Régen volt, ég mindig fáj.
Ilyenek ezek a nem-kapcsolatok is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 17. 16.
| 2026.07.27 16:07 | Siska Péter - szerki -- meo | Későhajnal
|
| Válasz erre | Nagyon hatásossá teszi az asszociatív szerkesztésmód, a lineáris narrativitás feloldása, az érett, invenciózus képiség. Érzékeny szöveg, a zárás is telitalálat. Marad nálam is. | 15.
| 2026.07.27 12:14 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Későhajnal
|
| Válasz erre | Kedves Dorottya!
Szépen, alaposan felépített, finoman csordogáló szöveg, Szelídsége ellenére súlyos mondanivalóval. Különösen tetszik, hogy szinte egy mondat az egész.
Nálam marad.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 14.
| 2026.07.02 11:38 | Fűri Mária - szerki -- meo | Apám fái
|
| Válasz erre | Kedves Dorottya!
Hasonló funkciót kap a zárlat, mint a Tengeré -- kicsit megemelni a verset, kiemelni a pontos megfigyelések felsorolásból egy izgalmasabb síkra, ami egyébként az előzőekből következik. Ez jó gondolat, bizonytalan vagyok abban, mennyire sikerült. Bár a gyümölcs, mint vándorok étele nem idegen az előző képektől. | 13.
| 2026.07.02 00:13 | Simon Adri - szerki -- meo | Apám fái
|
| Válasz erre | Szép, letisztult versbeszéd, 'a mandula ágán / pörsen a fagy' és a lesegető hajtások különösen tetszenek. A végén, magunkról szólva elmozdul egy más irányba, ami lehet, hogy ebben a versben idegen irány. | 12. 11.
| 2026.06.24 19:36 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Apám fái
|
| Válasz erre | A képek hihető megfigyeléseket tükröznek, nem apellálnak, az asszociációik elsősorban róluk szólnak és nincsenek ugródeszkává kényszerítve líraiaskodó eszmefuttatások számára; jó, hogy a "riadtan kapaszkodik/ egy fügefa" után nem lesz ráerőszakolva a tájra a szorongás metaforarendszere, vagy hogy a "mint aki/ nem érti a rendet" nem egészül ki egy az emberi világ valamilyen jelenségéhez hasonlító fejcsóváló képpel. A "napmeleg gyümölcs" különösen szép, önmagával megelégedett, kerek kép. Nálam is marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: hthdorothea@gmail.com | 10.
| 2026.06.23 14:02 | hthdorothea@gmail.com -- re: meo | Apám fái
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm szépen az alapos kritikát és a marasztalást. Bevallom, a ködfátyol-szoknyát én is kezdem most már felesleges tüllrétegnek látni.
A végén lévő kijelentéshez még kötődöm. Olyan - Apámmal közös - témák és képek vannak benne, amiket nehéz lenne csak úgy elengednem. A gyüttmentség, az íráshoz való viszonya és viszonyunk, és igen, az emblematikus fügefa a szülői ház udvarán. Alszom még párat rá, hogy eszembe jut-e ennél finomabb megoldás. | 9.
| 2026.06.23 00:27 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Apám fái
|
| Válasz erre | Kedves Dorottya!
Nagyon egyszerű kijelentés után szépen körbevezet a kerten. Semmi technikai bravúroskodás, semmi didaktikusság, semmi édes nosztalgia. Erős, természetes képek követik egymást, letisztultan beszél. A vers maradását támogatom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 8.
| 2026.06.21 19:15 | Siska Péter - szerki -- meo | Apám fái
|
| Válasz erre | Ennek a szövegnek nagy erénye a képi gondolkodás. Visszafogott, nem akar bölcselkedni, a megszemélyesítései természetesnek hatnak, több ponton invenciózus. Van benne egy enyhe hajlam a lírai díszítésre, szerintem a "ködfátyol-szoknya" kilóg abból a letisztult képrendszerből, amivel egyébként a vers dolgozik. "A meggyfa helye tátog" például ütős, a testet ad a hiánynak, (a "tátog" ige egyszerre utalhat a szájra, az ürességre), ehhez képest az "egy ködfátyol-szoknya / álmaitól kótyagosan" inkább csak hangulati elem, dísz. A zárás sem rossz, de a képi sejtetés felől egy általános egzisztenciális kijelentés felé mozdul, és ezt szerintem annak a finom nyitottságnak a kárára teszi, ami a korábbi szakaszokat olyan meggyőzővé tette. De összességében ez egy jól szerkesztett, saját képi logikával dolgozó vers, nálam marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: hthdorothea@gmail.com | 7.
| 2026.06.16 16:02 | hthdorothea@gmail.com -- meo-k
|
| Válasz erre | Kedves Szerkesztők!
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat. Igyekszem továbbra is színvonalas versekkel bővíteni a dokk adatbázisát.
Üdvözlettel:
JHD | 6. 5. 4.
| 2026.06.15 22:12 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Tenger
|
| Válasz erre | Szerintem nehéz jó verset írni ebben a témában. Önnek mégis sikerült. Ugyanis az emberi értelem is éppoly határos a valóság megismerését illetően, mint bármely más élőlény, bár ennek ellenére, hogy ezt tudjuk, felsőbbrendű lényként tekintünk magunkra. De a vers legmagvasabb gondolata talán a zárásban leledzik. Ahová nézek, amíg ellátok, azt gondolom az az én határom, pedig a valóság valójában egészen mást jelent. Különösen tetszik az első versszakban a "már a kéreglemezekre/simul a talpad" képe, mely már-már kozmikus, nem egy szokványos és sablonos költői megoldás. Talán az emberi értelem által felfogható határokat keretezi újra. Aztán megakadt a szemem még az álmos szemű ráják és a kofák kapcsolatán. Ez is nagyon pontos, egy jó kofa a piacon szemre méri a halat, de az általam említett emberi értelem is valahol így viszonyul a valósághoz. A halakkal vagy más élőlényekkel ellentétben.. Jó ez a vers, szeretem, szerintem maradjon. | 3.
| 2026.06.15 21:52 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Tenger
|
| Válasz erre | A vers jól elkerüli a téma leírásának kliséit, zsákutcáit. Az utolsó versszak különösen hatásos abban, hogy a léptéket elkoptatott nagy szavak nélkül érzékeltesse, miközben rétegzi is a szöveget. A forma, a rövid, alapvetően központozatlan sorok, amelyek a versszakhatároknál mégis nagybetűhöz, a zárlatnál ponthoz nyúlnak, a hullámveréshez hasonlíthatók, az asszociációk úgy sodródnak, mintha egy víztömeg vetné őket partra; gondolok itt különösen a "véletlen tanúk" és a "mint a kofák őket" nagyobb ugrásaihoz. Ezek egyébként kicsit erőltetettnek is tűnhetnek emiatt, a vers többi részéhez képest túl határozottan- hirtelen indulnak el bölcseleti irányba a képi alaptól. De a nyelvhasználat itt is megmarad egy sajátos gyermeki rácsodálkozás olvadékonyságában -igazán tetszetős a "ránézésre mérik a valóságot"- ezért összességében nem mesterkéltek. Én is javaslom a maradását. | 2. 1.
| 2026.06.15 17:29 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Tenger
|
| Válasz erre | Kedves Dorottya!
Elképesztően lágyan, és mégis kérlelhetetlenül mondja, amit, és közben érezzük a tenger őserejét, minden benne sodródó élőlénnyel közösséget vállalva.
A maradását támogatom!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: hthdorothea@gmail.com | 0 |
|
