| Válasz erre | hétköznapi dolgokkal foglalkozom, miközben kiszakad
belőlem a világ, tébolyultan keringek a kozmoszban,"-kiszakad a világ és keringek a kozmoszban, no de vajon a kozmosz nem tartozik a "világhoz" vagy ez csak valamiféle belső világ? az emberi ésszel felfogott "világ" része lehet a kozmosz is, főleg ha nem pontosítunk.
"bölcs lenne a homokba csapódni"-aztán miért lenne ez bölcsebb, mint bármi más? nem derül ki... főleg úgy nem, hogy ez egy rímekre hangolt szöveg, és így meg inkább kényszeredett ez a fajta bölcsesség...
"kisfiúként keresném majd a vigaszt"-főleg a bölcs után fura a lírai én kisfiúvá avanzsálása. de mi értelme van? egyébként eleve fura képzet az, hogy a kozmoszban keringés után egyszercsak becsapódik a sivatagba, ám ez a kisebb dolog, amin fennakadok, ti. ezután a keringés és becsapódás után kisfiú válik hirtelen a lírai énből, de hogy mi miért van, arról fogalma sincs az olvasónak, ez így meg inkább ötletszerűnek tűnik, nem függenek össze egymással a képek, egymás hegyén-hátán, és következetlenül sorakoznak. Aztán felvetődik a vigasztalanság kérdése is, ugyebár kiszakad a világ, keringek a kozmoszban, majd becsapódom, node működik-e az analógia valóban? Mitől boldogtalan például bármi, ami a kozmoszban kering? (JA verseiben erre találunk megfelelő magyarázatot például, de itt csak felületesen vagy még úgy sem, önmagában a "kozmoszi magány" egyrést elcsépelt, másrészt nem hiteles ebben a formában)
aztán napra fekszem, virággal borítom be testem,
költőket és írókat látok magam előtt,"-na ne tessék viccelni... csak nem hallucinál az illető? "napra fekszem"-hát ez a sivatagban nem nehéz egyébként, bár felesleges megjegyezni is. Azonban kevés a virág is talán, túl sok a pontatlanság, az ötletszerűség a szövegben, ezáltal túl inkoherens is.
Azt javaslom, hogy ne a formai megfeleltetés (jónás tamás versének formakultúrája, rímeire való rájátszás) lebegjen a szeme előtt, hanem próbálja meg tartalommal (formátlansággal) feltölteni ezt a háromszor négy sort. |
