DOKK - Ferenczi Gáspár

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!

2009.07.28 01:30

Dokk Szerki -- meo-üzenet | kér

Ez a vers is kamaszos kicsit, mintha nagyot is akarna mondani, meg nem is. Így aztán olyan, szerintem fölösleges sallangok kerülnek bele, mint a "Felöltött Új Mérték." - ez a megállapítás itt olyan, mintha szánt szándékkal, már-már erõszakkal állítaná meg a szöveg az olvasót. Mintha fejbe kólintaná, hogy itt most valami fontos dolog lészen kimondva. Manapság, azt hiszem, meg lehet bízni annyira az olvasóban, hogy az ilyen direkt fejbe kólintásokat kihagyjuk, esetleg indirektté tegyük õket.
"Írd rá az ezresre, hogy szeretsz, és szólj rám, ha elfáradok" - ez viszont talál(a)t. Szép. Szeretném még olvasni ezt a sort - egy mértéktartóbb versben.

2009.07.28 01:24

Dokk Szerki -- meo-üzenet | Fizikai lelkiismeretvi

Válasz erre

Kedvesen groteszk, kamaszos együttállás, itt-ott emlékezetes megoldásokkal:
"Álmaink túlzása köszön vissza
a hatalmas orról. Pinocchio és Tücsök
Tihamér, csak a cet hiányzik."
Némi mederbe terelést igényelne szerintem a vers, így egyelõre megmarad több szimpatikus ötlet kissé tétova halmazának. Ki lehetne húzni például az olyan részeket, mint "ember halászként hálót dobsz utána / csomózott kötél / szeleteli fel arcod mását" - itt ugyanis váratlanul pátoszosba vált a szöveg, ami önmagában természetesen nem volna baj, viszont túlontúl élesen különül el ez a néhány sor a bájosan sutáktól. Másrészt nem árt óvatosan bánni az olyan vizuális megoldásokkal, mint:
"fodrozódik
arcod
hullámok
suhannak
át"
stb.; ezek alkalmazása sem önmagában gond, viszont megfontolandó, mennyi többletet adnak a vershez, s mennyit vesznek el belõle ugyanakkor azáltal, hogy megnehezítik az olvasást, hogy kissé illusztráció-jellegûvé avatják a szöveget.

2009.07.28 01:17

Dokk Szerki -- meo-üzenet | Mikrománcom balladája

Válasz erre

Az alapötlet nem rossz, nem is túl egyedi - a modorosságba áttûnõ szleng elemeinek versbe emelése (s ezáltal egy jellegzetes, mainak gondolt magatartásforma kifigurázása) könnyen kínálkozó és könnyen kiaknázható inspirációt adhat a versírásra. Ezeknek a szövegeknek a tétje ott van, hogy tudnak-e adni valami pluszt a kifigurázott nyelvi-társadalmi jelenségek torzított tükrözésén túl. Ez a plusz megnyilvánulhat ritmikában, eredeti nyelvi megoldásokban egyaránt; jelen esetben azonban szerintem hiányzik. Sem a felezõ nyolcas ritmus, sem az alkalmazott nyelvi struktúrák nem adnak újat ehhez a jól ismert verstípushoz - annál meg azért a maradandó esztétikai élményhez és a hosszan tartó, jóízû nevetéshez több kell, mint "kicsi cici, apró popó" és "digi-dugi, simi-tapi". Egyszer használatos poénnak tûnik ez a vers tehát.