Farkas György
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1018.
| 2026.10.24 07:24 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | cím nélkül (49)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Ez a négysoros finom eszközökkel és mégis hatásosan ragadja meg a bezártság és a testi-lelki szenvedés fojtogató atmoszféráját. Bár a homok nem csörgedez a valóságban, a vers további sorai – a hús és a hűs közötti nyelvi játék, valamint a rácsok rideg valósága – egy kifejezetten érdekes, őszinte hangvételű, erős teszik ezt a művet. Ha a "csörgedez"-t kicseréli valamire, nálam marad.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1017.
| 2026.10.20 23:18 | Siska Péter - szerki -- meo | cím nélkül (47)
|
| Válasz erre | A lírai én rongyokat szed, ajtók és ablakok nyílnak előtte, szeretne elbotlani, felállni, vitorlát bontani. A képek változékonysága részben ennek a nyugtalanságnak a formai megfelelője lehet. Engem két ponton fogott meg igazán. Az "amiben elbotolhatnék, és szeretnék elbotolni" sorban az akadály nem egyszerű nehézség, ez a vágy ellentmondásosabb, érdekesebb és érvényesebb, mint az újrakezdés szokásos motívumai. A másik a zárás, melyben a "mondják" távolságot teremt a kijeletéstől, a versbeszélő csak idézi, jóval kevésbé didaktikus így. A fraktál engem is megakasztott, ez a matematikai fogalom szerintem elüt a verstől, az előtte álló jelzőt pedig dekoratívnak érzem, de bennem működik ez a szöveg, marad. | 1016.
| 2026.10.19 19:02 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | cím nélkül (48)
|
| Válasz erre | Szokatlan az ilyen fajta intellektuális akrobatika ebben a versvilágban, amiben inkább klasszikus lírai sűrítések és jól eltalált egzisztencialista hangulatok uralkodnak. Ezek révén én személyesen eleve lassabban, ízlelgetve olvasom ezeket a címnélkülieket, és így furcsán hat a múlt-jelen-jövő juxtapozíciójával játszó pulzálása a versnek. A borozás motívuma is váratlanul torkollik valami groteszkbe itt. Mintha az utolsó sor tömörítve magában foglalná azt a végső elkeseredettségében játékos hangnemet, amit az egész vers próbálna megközelíteni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy helyettesíthetné is, hiszen világos, hogy ennek záró helyen kell állnia valami összetettebb szövésű anyag után ahhoz, hogy a hatását kifejthesse. Mindenesetre úgy érzem, hogy inkáb ebből kiindulva lehet fejleszteni a verset, semmint az idősíkokkal játszva. | 1015.
| 2026.10.15 19:34 | Farkas György -- re: meo | cím nélkül (47)
|
Válasz erre
Előzmény | A "cím nélkül" alatt, sorszámmal feltöltött verseim csak egyet jelentenek: már egy ideje nem adok címet a verseknek, mint ahogy Paul Celan vagy Kassák Lajos. És nem kell ezeket ciklusként értelmezni, ahogy korábban többen megtették. Elcsépelt, teátrális, patetikus: elfogadom, hogy így látod, nem sértődtem meg, de én mostanában így írok. Jelenleg ez vagyok. Köszönöm, hogy figyeltél rám! | 1014.
| 2026.10.11 15:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | cím nélkül (47)
|
| Válasz erre | Én úgy érzem, nagyon is megvalósul a klasszikus képek átértelmezése: "az igazi csónak, mondják, hánykolódik"- ez egyenesen mintapéldája a reflexiónak és a szubverzív újrafeldolgozásnak, nem kéjeleg pátoszban. A vers második fele eléggé izgalmas számot vet ilyeneken keresztül azzal, hogy az ember időnként kívánhatja a nehézséget, ha úgy érzi, az kibillentené létének elviselhetetlen sivárságából és fejlődéséhez járulna hozzá. A "pattogni labdaként a szökőkútban" eközben eléggé reális arányérzékkel, giccstelenül mutat be egy a hányattatások által felemelt állapotot.
Igazából a "Szivárványszínű fraktálok élesítik" akaszt meg, mintha kényszeresen ki akarna térni Mája fátylának árnyékkaleidoszkópjára, illetve amolyan tour-de force szerűen helyezne egy míves nyelvszépség-szigetet az egyébként groteszkebb beállítású szövegbe. Viszont ettől függetlenül nálam teljesen megállja a helyét, ahol igazán súlya van, ott úgy érzem, nem szalad meg a vers, az utolsó sor példázatosan reflektált, kiragadva, önmagában is elgondolkodtató, sőt -ami többet jelent mint elsőre gondolni vélnénk- hangulatos is. Maraddal szavazok. | 1013.
| 2026.10.10 18:18 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | cím nélkül (47)
|
| Válasz erre | Kedves György!
A vers elcsépelt, kiszámítható motívumokkal operál (mint a vitorlabontás vagy a hánykolódó csónak). Ezt a hatást tovább fokozza a teátrális hangnem.
A műnek jót tenne, ha a patetikus megfogalmazások helyett egyedibb, maibb és karcosabb képekkel mutatná be a belső sodródást.
A "cím nélküli" címet pedig csak egy nagyon jó vers bírná el...
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas György | 1012.
| 2026.09.27 23:03 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | cím nélkül (35)jav2.
|
| Válasz erre | Kiváló a felütés. De a második-harmadik sor már inkább banális és abszolút irreleváns. És a folytatásban is ugyanezt érzem. Csapkodó, inkoherens sorok, gondolatok, képek sorjáznak egymás után.
"A tenger elaludt az ölemben
Édes lett mint a szőlőlé"
Mi is lett édes? A tenger, amely elaludt az ölemben?
"Mint az aszú amit annyira szeretsz
Ám mélybe ránt az elvesztett horizont"
Ez a kép is homályos a horizont szerepét tekintve. | 1011. 1010. 1009. 1008.
| 2026.08.06 18:24 | Farkas György -- re: meo | cím nélkül (45)
|
Válasz erre
Előzmény | Lehet, hogy így van. Nem mondtam semmi különösebben érdekeset. Bár úgy látszik, hogy valakiknek tetszik, amit mondtam, és értik a lényegét. Van, akinek tetszik, mert nem érti, és van akinek tetszik, mert érti. | 1007.
| 2026.08.05 16:23 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (45)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Nálam sajnos épp az ellenkezője történt, mint Márknál: minél többször olvasom, annál semmitmondóbbnak érzem. Szerintem ennél sokkal jobb versei is vannak!
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas György | 1006. 1005.
| 2026.07.06 07:38 | filiptamas@gmail.hu -- hegyek
|
| Válasz erre | A képzelet sok mindenre képes.
Cees Nooteboom: A holland hegyek között
A Jelenkor adta ki 1997-ben. | 1004.
| 2026.07.06 03:55 | Simon Adri - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Amiért múlikkal szavaztam: hiányérzetem van az álommotívum és a feloldás kapcsán is, a második és a harmadik rész is vázlatos marad érzésem szerint. Jó lenne egy szabadjára engedett, kiterjesztett változatát is olvasni a versnek. | 1003.
| 2026.07.06 02:14 | Simon Adri - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Elolvastam este, majd elaludtam, később felébredtem, megint elolvastam, és most mosolygok, mert megértettem a verset.
Álmomban pont ez az élmény jött elő. Nem a holland tenger, hanem az, hogy éltem valahol, ami először érdekesnek, sőt varázslatosnak tűnt, majd egy hirtelen váltással már azon töprengtem, hogy időről időre el kell innen mennem, hogy ne haljak meg az unalomtól, és hogy hová mehetnék. Szóval az álmok ilyenek. | 1002.
| 2026.06.28 10:24 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | cím nélkül (42)
|
| Válasz erre | A "barikádon állva, tűzben zongorázva" nagyon szépen hozza magával a 19. század ethoszát úgy, hogy közvetlenül nem rabol frázisokat, kifejezéseket a 19. századból, amitől giccsessé válna. Felülről néz rá, éppen annyi iróniával, hogy átlendüljön az archaizálás vádján, de ebben a dikcióban végső soron átélhető legyen. Ez számomra teljesíti is a "Hommage á Arthur Rimbaud e René Char" ambíciózus ígéretét.
A verset alkotó egyetlen mondat nem szokványos retorikai szerkezetű, első olvasásra nem is feltétlenül áll össze, a képek egyenként hatnak. Ám hiszek benne, hogy van olyan szavalásmód, amiben a '[...] nem tántorít [... tenni], hogy higgyük, [...] veled boldogok lehetünk?' folyékonyan hömpölyög és a kérdőjel is megigazolódik a végén. Marasztalom a verset. | 1001. 1000. 999.
| 2026.06.04 15:09 | Simon Adri - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Érzek egy logikai következetlenséget a versben: a versnemírás és a mondatok eredetének homályban maradása közt nem érzek olyan ok-okozati kapcsolatot, amely a "hiszen" kapcsolódást indokolná.
Viszont ezt a logikai sutaságot humorosan oldja fel a két utolsó sor - amit én nem értek, az istenek igen. Nem tudom még, hogy ez számomra így elég-e, de van hiányérzetem. | 998. 997.
| 2026.05.29 21:56 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Vigyázni kell a metafizikai megközelítésű versekkel. Mi az, amitől még vers, mi az, amitől inkább a természetfeletti ábrázolásának olyan aspektusa, amit csak a beavatottak értenek, mások számára "ködös".
Találgathatna, honnan jönnek a mondatok, írhatna egy egész isteni párbeszédet. Ez egy így kevés szerintem.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 996.
| 2026.05.28 16:22 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (42)
|
| Válasz erre | Kedves Farkas György!
Ezek jó képek, de nagyon egybefolyik az egész szöveg, mintha egy lélegzettel akarná elhadarni. Jobb lenne, ha kicsit megtörné, jobban tagolná - úgy a leglényegibb részek hangsúlyosabbá is válhatnának.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 995.
| 2026.05.28 16:15 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | CÍM NÉLKÜL (1)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Vannak benne nagyon jó képek (pl. "az aszfalt kövült gyíkjai" különösen tetszett), de ez így együtt túl sok, túl tömény, és végül nem fut ki sehová. Azt javasolnám, húzza meg vagy szedje szét annak mentén, mit szeretne elsődlegesen üzenni vele.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 994.
| 2026.05.27 19:10 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (36)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Simon Adrihoz szeretnék csatlakozni: az utolsó négy sornál nekem is megtört a vers, pedig addig igazán be tudott húzni. (Nekem kicsit Dunwich elsüllyedt templomait is idézte...)
Üdvözlettel:
Anna | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 |
|
