Berger Sándor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3.
| 2011.09.13 20:07 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Lélekhasadás
|
| Válasz erre | Köszönöm, Sándor. Izgalmas volt számomra a felfejtés. Újra átolvasom majd többször a kapott instrukciók alapján, ez biztos. Talán még gondolataim is képződnek:-)
Kérünk még hasonlókat.
Üdv | 2.
| 2011.09.13 14:58 | Berger Sándor -- re: meo | Lélekhasadás
|
Válasz erre
Előzmény | Tisztelt Szerkesztő Úr!
Ön jó irányba indult el az értelmezésben, és most szeretném megvilágítani azt a pontot is, ahová meg kéne érkezni. Itt valóban a hit és a hitetlenség összecsapását akartam ábrázolni, de többesélyes végeredménnyel. Voltaképpen ez a lelki probléma testi tünetekben is manifesztálódik, erre utalnak egyes naturalista képek. Aztán a szellemi sík bemutatására térek rá. Nálam az ateizmus jelenik meg álomként ("nyurga": mintegy túlnőve magán), míg a hit "éber vágy", tehát tudatos igényként sűrűsödik össze. Egy konkrét vallás jelenik meg, a misztikus Szentháromság felemlegetésével. És valóban: "Atya, Fiú, Szentlélek ég", azaz mintegy áldozatként égettetik el az ateizmus oltárán. A hitetlenség a szakralitás álarcát ölti fel: erre utal az "oltár" és a "szentség" kifejezés is. A "sekrestye" pedig egy olyan átmeneti, számkivetettséget sugalló lélekállapot megjelölése, amely több irányba is elmozdulhat: mind az ateizmus temploma (mert azt is hitnek tartom), mind pedig a bevett, keresztény vallás felé. Az utak nyitva állnak, csak a döntés nehéz. | 1.
| 2011.09.12 20:04 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Lélekhasadás
|
| Válasz erre | Üdvözlöm, Sándor. Kicsit körbenéztem a nevéhez kapcsolható verseket a net-en, mert így, a nálunk felrakott egyszem alapján nehéznek találtam bármit is mondani „hasalás” nélkül. A végén mégis úgy döntöttem, hogy csak erre az alkotására figyelek. Kezdem az általam értelmezhető (itt nem győzöm hangsúlyozni, hogy általam, ebből következik az az unalomig általunk hangoztatott közhely, hogy, ahány egyéni élményanyaggal megáldott olvasója van, annyiféle értelmezéssel fog találkozni, holott Önben nagy valószínűséggel csak egyetlen gondolat kifejezhetősége motoszkált), üzenettel. Kínos számomra, de nem találtam. Elindultam a cím jelezte irányba, és a vers végén se érkeztem meg sehova. Mert amit találtam (ez lehet az én sekélyességem): egy hitében (vallásában) meghasonlott ember akarja felmutatni azt a kettészakadt én-t, ami feltételezhetően egy sekrestyében szerzett élmény hatására formálódott olyanná, amilyennek itt mutatódik (ez most nem idétlenkedés részemről. Egyházi iskolába jártam, és kisiskolásként megdézsmáltuk a plébános szivarjait. Kaptunk érte rendesen. Onnantól kezdve ha reverendát láttam, összeszorult a torkom és menekülhetnékem támadt. Máig nem rendeződött el bennem tisztességesen az akkori élmény). Ennél többre nem jutottam. Lelkiállapotjelzés viszonylag elfogadhatóan megválasztott költői eszközökkel, de a metaforák feloldására nem vállalkoznék. Egy kérdésem van. Az „Atya, Fiú, Szentlélek ég”-ben égeti őket? a hitvallásban kijelölt helyükre utal (ég)? A vers brutális, összetett képei alapján az elsőre tippelnék. Látja, nem jutottam sokra. Egy bátortalan kérdés a hosszúlére eresztett toporgás után. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Berger Sándor | 0 |
|
