E s z t é t i k a i e l v á r á s o k
Talán jobban megértik a szerzők a szerkesztők „áskálódásait” néhány előzetes tanács, megjegyzés birtokában:
• szerencsés tisztázni kinek, milyen típusú verset akarunk írni,
• jó végiggondolni, miért alkalmazunk központozást, vagy miért nem,
• keressük a saját hangunkat, várjuk az ihletet, és ha megérkezik, ne engedjük el,
• a módosult tudatállapotban született sorok olykor ( többnyire) kívánnak némi utómunkát,
• olvassanak sokat, keressenek jó mintákat, de ne kövessék őket szolgaian,
• lehet sokat írni, lehet keveset, de inkább gyakoroljunk sokat, s ne tekintsünk minden ujjgyakorlatot, stílusgyakorlatot kész műnek,
• érdemes verstannal kapcsolatos műveket olvasni, fejleszteni a formakultúrát, több az esélyük, hogy valamelyik szerkit meggyőzik művük fontosságáról,
• ha ragaszkodnak a rímes verseléshez, figyeljenek oda a tiszta, vagy fantáziadús rímelésre, a helyesírásra, a szótagszámra, a ritmusra, ezen belül a rövid és hosszú szótagok arányára,
• s végezetül: a dokk nem csupán publikációs felület, sőt ha lehet, egyben műhely is, ha úgy állnak hozzá, hogy tanácsot, segítséget várnak a szerkiktől, kisebb lesz később a csalódás a kritikát olvasva, mert a szerkik is emberek, és nem is tévedhetetlenek.
|
