[21.03.27.]

már napok óta bennem van, ami bennem van
és nyomasztó, szürke, kilátástalan minden,
mint egy sivárrá veszekedett panelházi lakásban
az elpocsékolt gyerekkor.
ahol nincs mit tanulni es elfogyott,
ami gátlástalanul bekebelezhető.
annyira megfakult es elfeledett minden,
hogy keserű meglepetés a cigaretta íze, vagy az emlék,
hogy valaha a cigarettának volt konstans íze,
hogy zamattal társult a tavaszi utca is,
hogy még tiszta pórusú érzékek tokozták a tudatba
az események láncolatát. na ilyen már nincs,
semmi sem friss, csak következmények vannak,
egymásra épülő mocskos betonrétegek és
a szükségszerűen elnyomott elégedetlenség,
olyan holmi, amibe csak beletörődni lehet.
szorongás, természetesen, összehordott romok, diszmorfia.
maszkot fel, nincs mit tenni, csak úgy, mintha.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-07-08 12:51:44
Utolsó módosítás ideje: 2022-07-08 18:14:49