szavak és viszonyok



van amikor elnémul az ember
nem magyaráz mert nincs már mit magyarázzon
a kép belőle ha más szeme elé kerül
másképp látszódik úgyis mint ahogy
ő látja önmagát
még akkor is ha látszódni sem akar
csak mutatja önkéntelen pózban
mint botorkál a leszakított úton
a sehonnan és a sehova sem tartozás
idézőjelei között
jól esik a törődő látás persze
hogyne
de ne szakítsam miatta félbe magam
mintahogy
most teszem
túl sok a mondandóm de a szavak
ha kérem őket se változnak már azzá
mint mikor
szerelmesként dédelgettem őket
szöknek előlem
így csak a maradtak
a velem gyávulókkal kell beérnem
a vénség
alig viszonzott szerelmét







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-07-26 15:18:47
Utolsó módosítás ideje: 2021-07-26 15:18:47