Körös-körül

A téridő megállt,
annyiszor körbejárt
már, hogy megunta a
lomha anyagot,
bár tudj' isten, mióta,
a létformája volt.
Ma megint havazott,
holnap virág virít,
és mindig ugyanez,
és mindig ugyanitt.
Körtánc a létezés,
véges a végtelen,
nincs zárja, se nyitja,
csak a nyughatatlan
értelem firtatja,
hogyan szabadulhat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-12-16 17:49:22
Utolsó módosítás ideje: 2019-12-16 17:49:22