Rongy élet - átirat
Háttérzajok töltik be a teret,
keresek, de nem találok csendes rést rajta.
Összetart a zenekar, s én balga
polcodon hallgatok, s vagyok,
ide-odadobott.
Néha azt hiszem, álmom is kopott,
pedig csak bolond vagyok.
Kis lélek-kokott.
Ajkam festett, tűszaggatta rajzolat.
Fonál tartja össze testem.
Valami benne örökké hasogat.
Szívem helyén kóc,
talán egy szeretlekfonál gubanca
ujjaid között, látom mihaszna,
mint tollamból
a betűkbe préselt gondolat.
Együtt is magam vagyok
sok divatos Barbie közt a múlt.
Közelednék hozzád,
de lábam haszontalan lóg,
akár kezem,
s a fejem is nehezen viselem.
Talán akad majd, ki kukába hajít,
hisz csak porfogó vagyok. Avítt.
Egy álmodó, gyagya rongybaba,
akinek, - lehet észre sem vetted -,
feltépett mellkasa.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-05-27 15:24:49
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-27 15:24:49
