Kis karácsony, kis kalács

Csináld azt velem, hogy akaratod rabja,
hogy rabod voltam mostanáig, na jó nem
esküszünk, de azért az realitás, ha elveszítjük
az arányokat. A talajt nem, nem kell túlozni. Úgyis
csúszik, télvíz van. Van jég, a vízjégen járni nem kunszt,
humanitás, mert léket kell vágni. A halat föl kell nevelni. Nem
tátogás kell, hús-vér hal! És kézikönyv, ábrákkal, hogy hogyan, mert
mindég ez, az az átkozott hogyan, hogyan legyen humánus a halszagú élet.
A csarnokban most horoggal adják a halat, az ezermester boltban pedig a horoghoz
ad az öreg két bemutató halat. Végül is a hal rá van szokva a horogra, mint
én a kalácsra. Nem szabadna, hogy látszódjon a csali. És a porcukor?
Csináld, hogy essen a hal hasra, de lehet három kívánsága; 3
az 1-ben és azt válassza, azt az egyet: a varsa. Csináld
azt velem, hogy akváriumommal kizársz az erkélyre,
s onnét nézek szerteszét, míg ki nem találom, mit
vegyek karácsonyra, amivel még meglephetlek,

mi a fenét?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-08 13:24:53
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-09 18:34:12