DOKK

nélküled bloggernek 6 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2026-07-15 23:13 Összes olvasás: 4992205

Korábbi hozzászólások:

1930.	[tulajdonos]: fejlődés	2026-07-14 09:35
"Végül még egy jelentős akadályt szeretnék megemlíteni, ez pedig a follyamatos fejlődési kényszer. Kultúránk egyik meghatározó mítoszának részeként a fejlődés fogalma olyan mélyen átszövi a modernkori gondolkodást, hogy a legtöbb ember számára komoly kihívást jelent elképzelni egy olyan jövőt, amely rosszabb lehet, mint a jelen. Ez különösen igaz azokra az emberekre, akik a 20. század második felében nőttek fel. Hiszen mindannyian a technológia és az életszínvonal látványos fejlődését tapasztaltuk meg, ezért az gondolljuk, hogy ugyanez a tendencia folytatódik majd a huszonegyedik században is. Még a jövővel kapcsolatos aggodalmaink is – mint például a félelem, hogy a mesterséges intelligencia és a robotizáció munkahelyek százezreit fogja megszüntetni – leginkább arról árulkodnak, hogy semmi sem állíthatja meg a fejlődés felfelé ívelő pályáját." 115. oldal, 2. fejezet - Elmélet és valóság között ( L'Harmattan, 2024) Ahmed Afzaal: Tanítás alkonyat idején Az oktatás jelentősége az összeomlás korában

1928.	[tulajdonos]: multikulti	2026-07-03 11:42
Kodolányi Juliánus barátját olvasom, és meghökkent, hogy ahogy Eötvös Magyarország 1514-ben című regényében Buda, a 13. századi fejérvári kolostorudvar forgataga is mennyire soknyelvű/soknemzetiségű: "Majd meg a vendégházban szorgoskodtak, ha rájuk került a sor mint hetesekre. Az ország s a külföld minden tájáról fordultak itt meg jövő-menő idegenek. Bábeli zagyvaságban kerepelt a sokféle nyelv. Latinnal kevert olasz, illir, horvát, francia, a német többféle vegyüléke hápogó karantániaitól abajgató svábig, kellemeteskedő normannig. Szólottak franciául, karatyoltak tótul, csehül és lengyelül. Kemény kun meg besenyő szavak keveredtek lágy orosszal. " 260-261. oldal)

1927.	[tulajdonos]: vágy	2026-05-06 16:25
Arra vágyom, hogy mikor egyszer túl leszek rajta végre, leüljünk és megbeszéljük. Behajtva a nagykapu mögöttem végre, leülünk a hintába kint, borral kínálsz, vagy kávét főzöl, ahogy szoktuk. S mikor végre leülsz magad is, sort kerítünk a versekre is, amiket az utolsó időkben kívülről megtanultál. Elmondom, bár ezt igazán nem szoktuk, hogy miután meghaltál és egy dokumentumba szerkesztettem őket, olyan volt, mintha a lelked zárnám dobozba, később meg, mikor rám került a haldoklás sora, beszélgetés lett belőle, beléd kapaszkodtam, mint réges régen a kezedbe, hiszen te tudtad, amit a környezetemben senki sem, hogy milyen ez, ami most van. Sóhajtasz majd, szinte látom, és mondasz valami vicceset, kitekerve igét, közhelyet, festett egekből kancsal tanulságul. És töltesz, bort, nyári délutánt, ami régen elmúlt.

1926.	[tulajdonos]: n	2026-04-26 19:48
amikor a kórházban anyuval meglátogattuk, nagyhasú, kerekfejű, kopasz nagyapámnak csupa szöglet volt az arca és a teste soha addig nem volt olyan kiugró a járomcsontja Magda, anyám unokatestvére úgy siránkozott mint aki biztos abban, haldoklót látogat. halálmadár, beszéltük meg anyuval a cukrászdában, ahova beültünk a kórház mellett. Ő lúdlábat evett, én már nem emlékszem mit. De szövetség volt köztünk dacból. A jelekből, a sorok közt, azért is, kiolvasni az életet.

1925.	furim: re	[tulajdonos]: h	2026-04-26 11:27
Kedves Nélküled! Ilyen helyzetben nem voltam még, de más, sötét helyzetben igen. És azt remélem, hogy tolakodás és empátia-hiány nélkül mondhatok annyit, hogy mindig van valami, amit mi magunk is megtehetünk, ha figyeljük a testünket, lelkünket. Vagy néha az használ, ha a másét figyeljük. Egyszer persze mindannyian itt hagyjuk ezt a világot, de addig, ha szeretjük az ittenit, próbálkozunk, hogy megmentsük. De jó, hogy leírtad. Hátha van valakinek itt olyan onkológus ismerőse, ismeretsége, hogy konkrétabb segítséget tud adni. Jobbulást, és a magadra/másra való odafigyelést kívánom, és vetesd magad táppénzre, ha lehet, legalább egy rövid időre.

1924.	[tulajdonos]: h	2026-04-26 10:36
A felkínált választásoknak semmiféle relevanciájuk nincs a sorsomat illetően. Nem tudok olyan terméket vásárolni, olyan helyre elutazni, ami megmentene a testembe, lelkem/szellemem hordozóedényébe zárt sorsomtól. Nem kezelnek, és nincs orvos, aki számára fontos lenne, hogy megmentse az életem. Adat vagyok, kipipálandó feladat. Elég sötét érzéseim vannak attól is, h hivatalosan nem annak az onkológusnak a nevén futok, aki "kezel", mert így , ha meghalok, nem az ő statisztikáját rontom. A kérdés, ami felmerül, h hogyan lehet 'teljes', illetve értelmes életet élni haldoklóként. Mert ugyan napjaim meg vannak számlálva, de még nem vagyok a közvetlen haldoklás állapotában. Eddig fel se fogtam, mennyire része a napjainknak tulajdonított értelemnek a feltételezett jövő.

1922.	[tulajdonos]: V	2026-04-21 21:09
Bárhogy szeretném, nem tudom bekalni a halált.

1921.	[tulajdonos]: aggastyán	2026-03-25 17:53
..."ezen csúfnevet: aggastyán, melyet Kazinczy gúnyképpen ada másra, holta után, valami pajkos Nemesis által visszanyeré! Hogy tehát még mink is, több poétatársainkkal együtt, aggastyánokká ne legyünk, nem szükség-e nyilván kimondanunk, hogy az aggastyán csak csúfnév, nem egyéb, mint Ágoston; mert a magyarok a vén embert öreg Ágostonnak szokták csúfolni, mint az öreg asszonyt vén Dorottyának, és csak tótos tájakon változott az öreg Ágoston aggastyánná." (Berzsenyi Dániel: Kritikai levelek)

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!