NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-13 06:31 Összes olvasás: 206475Olvasói hozzászólások nélkül| 1892. | nélküled: re | Vezsenyi Ildikó: Hová lett? | 2025-11-10 15:23 | Biztos vagyok a jó szándékodban , Ildikó, de nem akartam vigasztalást, biztató szavakat kiprovokálni. Tudtam, h nagy eséllyel lesz vki, aki így értelmezi, s aztán megsajnál és lelket akar önteni belém, de nem volt rá időm, se kedvem, h addig cizelláljam, míg ezt kivédem.
Másrészt ezek a biztató szavaid megerősítik annak igazságát, amit írtam. Nem volt velem beszélgetés, csak egy Költészetnapra mentem fel közös saját vers felolvasásra. De nem baj. A jó szándékod köszönöm, tanácsra viszont valóban nincs szükségem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1891. | Vezsenyi Ildikó: Hová lett? | 2025-11-10 11:41 | Nem találom a Veled való Dokk est beszélgetést. Rákoppintok és Bátai Tibor jön be.
Még szerencse, hogy anno megneztem. Szerintem nem volt rosszabb mint bármelyik.
Sőt! Számomra különleges volt. Nem vigasztalásképpen mondom. A lámpaláz jelzi, hogy több van benned, mint amit megmutatsz. Bontakoztasd ki magad bátran, ha szeretnéd. Ne félj hibázni! Ha fejlődni akarsz. Persze. Tudom, ehhez nem a tanácsaimra van szükséged.. | |
| 1890. | [tulajdonos]: not enough | 2025-11-10 10:39 | Az önsegítő könyvek, videók, technológia által egyéb ormában terjedő bölcsességek garmadája egyetért abban, hogy dolgozni kell azon, ha az ember úgy érzi, s nem egyszer, de folyton, ha alap beállítódása az, h nem elég jó. Hogy a kapcsolataiban, meg számára fontos tereken, mikor személye, lelke van a terítéken, akkor előveszi ez az érzés.
Pedig ha visszatérően az van, h vagyok tartósan valahol, s ott azon a helyen arról folyik a szó mégis, h új emberek kellenek, h ne legyen halott, ha nem kis áldozattal felmegyek egy DOKK-estre, aztán azt olvasom a legmeghatározóbb személy naplójában, h vmi hiányzott abból az estből, akkor kénytelen-kelletlen be kell lássam, h ez az beállítódásom tényeken alapszik. Tényleg kevés az, ami részemről a minden.
| |
| 1888. | [tulajdonos]: éri | 2025-10-20 18:39 | Diétázom kb 3 éve. Amikor eléhezem a nap derekán és hirtelen kéne vmi, akkor a pékségben nagyjából 4 termék van, ami szóba jöhet. Megtanultam szeretni azt, ami engedve van. De múlt csütörtökön hiába kerestem az egyiket. Elfogyott?- kérdem naivul. Nem, már nem is lesz. Kivonják a forgalomból, mert nem volt elég kelendő. De én szinte mindig azt vettem!- mondom, mire kicsit zavarba is jön, mert tudja, így korrigál: Nálunk igen, de máshol nem. Azt is ki fogják- int a másik termék felé, amit 2. leggyakrabban vettem eddig.
A dolog nem először történik, inkább azt mondhatni, ez a rendje. Szöges ellentétben vagyok a trendekkel. Az igényeim nem éri meg figyelembe venni. Kiszelektál a piac. Vagy az evolúció , magam se tudom. Nem csoda, hogy tanárként pont az ilyen gyerekeket nem akarom hagyni. Ami megint csak szembemegy azzal, ami megéri. | |
| 1887. | [tulajdonos]: nyomozás, KL | 2025-10-19 16:23 | Miután rám írt a hajdani olvasókör egyik tagja a Nobel után, arra gondoltam, kicsit körbe járom a Krasznahorkaiból való "kiábrándulást'. 2011 májusa óta vagyok fönn Molyon, kikerestem és idemásolom az írott értékeléseimet azóta olvasott könyveiről:
Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó
(2011. augusztus 18., 09:16 )
"Húha. Talán most, h a végére értem, elkezdem újra az elejéről, hátha többet megértek. Azt hiszem, most fogtam hozzá harmadszorra, eddig egyszerűen „keresztülestem” a vékony szövegen, mert sokkal nehezebb, bizonyos szempontból, ezt olvasni, mint volt pl a Háború és háborút, vagy az Ellenállás melankóliáját, mert ott a szövegből sok volt, sűrű volt, s ha mulasztottam is, attól még „meglehetett” a könyv. Itt viszont nemigen van javítási lehetőség, illetve kevesebb a fogódzó.
De most jókor jött nagyon, az elfordított fejű Buddha, a kiegyensúlyozott szépség határain, mélyében, szívében a halálra vert kutya, az ugrásra kész veszett róka, az aranyhalak, amiket szemükön át szögeztek a deszkához, s a rendfőnök rendetlen szobája, s benne a Leszámolás a végtelennel. Keresés, végzetes mulasztás, mert „senki nem látta kétszer”, de a bizonyosság, h van, hogy „az emberi érzékenységnek, az együttérzésnek és a részvétnek, a kíméletnek és a jóindulatnak, a tapintatnak és az alázatnak, az emelkedettségnek és a nagyra hivatottságnak van világa a földön.”
Még akkor is, ha a szerelvényről se le, se föl nem szállt senki."
Rombolás és bánat az Ég alatt
(2013. július 13., 15:21)
"Úgy volt, hogy ez lesz az első könyve, ami nem tetszik. Zavartak olyan megállapítások az utca emberéről, amik egy regényben jók, mert ott a narrátor beleláthat az embereibe, miközben világot teremt, de mikor egy utazás során söpör le vki embereket, h „látszik rajtuk, h nem tökmindegy?”, az zavar.
El is szomorodtam, mint mindig, ha valakiből kiábrándulok. Íróimnál az úgy szokott lenni, h ugyanolyan ütős akkor is, amikor véletlenül tudom, h téved. Mert akkor szétválik a mesterségbéli tudás és az üzenet, és kétségbeejtő, h a hamis, a talmi is működhet igaziként.
De a 158. oldal után úgy éreztem, mégis megbocsátok mindent, mert egymás után tette fel a kérdéseimet, bár nem pontos ez így. De egyre erősebb lett a tartalom. A végén meg ott álltam a kiskunhalasi vasútállomás előtt várva a buszra, beletartva a hátam a fénybe, mert fáztam, mikor elolvastam a 'megérkezést':
„WU: A szív ereje határtalan.
Uramisten, hol vagyok? Látom a tolmácson, h ő se tudja, hova kerültünk, és szinte ijedten szorítja a széke karfáját. A hangulat egészen más, mint amire számítani lehetett. Komoly, emelkedett, szigorú. Úgy érzem, hogy egy nagy történetbe kerültem. A nap besüt már az asztalunkhoz. Érzem, ahogy melegíti a hátam. ” (252)
Nagyon jó volt utána az utolsó fejezet.
Nem ugyanaz vagyok, mint aki elkezdte. Ennél többet nem kaphat az ember könyvtől, azt hiszem."
Báró Wenckheim hazatér
(2019. április 21., 22:25)
"Azt hiszem, ez volt a hetedik könyve, amit olvastam, de könnyen lehet, h az utolsó. 'Kedvenc' íróm volt nagyon sokáig, az Ellenállás alap, a Háború és háború, az Északról…nagyon tetszett (a Sátántangó kevésbé), de már a Rombolás és bánat csak a végén fordult át, ez a könyv meg át se.
Persze, attól még nem rossz. Egy nem annyira jó Krasznahorkai-könyv se tud rossz lenni. Csak, azt hiszem, nekem már nincs miért olvasnom. Ami elgondolkoztatott, h mit is szerettem benne eddig, amit most nem találok. Filozófia elmenve a végsőkig, ütköztetve a magyar rögvalóval, amiben élek. Nyilvánvaló, h miért volt a nekem való író sokáig.
Hogy mi bajom most, mikor ebben a könyvben is megvolt mind a kettő? Apróságok zavartak először. Indokolatlan ismétlődések, üresjáratok azokban a védjegynek számító hosszú mondatokban, még akkor is, ha reflektált rá, h igen, ismételek, és szándékos. Az öncél akkor is zavar. Aztán zavar a védjeggyé válás maga. Elvesztette az ártatlanságát, mondhatnám, ha nem lenne röhejes. Mégis. Túl sokat tud magáról.
Aztán a karakterek a rögvalón, akiket van szerencsém ismerni. És volt, h tudtam, h így nem beszélnek, h ilyen karakter nincs, így nem beszél. Pontosabban, nem így beszél, nem így beszélnek.
Az elején a figyelmeztetés jó. A megrepedt pillanat, meg, hogy 'tévedés kettéválasztani engem', meg értem én, h ha az egész 'ki fog jönni', de se oka, se értelme nem lesz, se öröm benne, és a karmester is csak a végét várja, és még csak nem is szereti a zenét, akkor ez a regény nem is lehet másmilyen. És a kérdés is értelmetlen (naná!), h ezért érdemes-e elolvasni, vagy olvasni tőle még. Mert természetszerűleg nem."
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1886. | Krisztina: könyvek. | 2025-10-15 21:33 | Tetszik ez a napló.. olyan bújós csendes.. és szép. Igen a könyvek, nem minden könyvet tudok elolvasni. Nem tartom ezt szégyennek, akkor épp nem talál meg, de lehet, hogy két év múlva falom.
Ekkor van az , hogy leteszem.. és elválunk, mert nem én vagyok az olvasója.. Én voltam így fél óráig olvastam 3 oldalt. :-) hogy ne olvassam el. | |
| 1885. | [tulajdonos]: gh | 2025-10-15 21:14 | olyan nehéz a tudatot
elengedni végül
leválni az életről
végképp tárggyá válva
gazdátlan hagyva földi
kincseket, miket megesz
majd a moly, a rozsda,
s amiket a mennyben gyűjtöttél
még utolsót lobban | |
| 1884. | [tulajdonos]: Kántor Péter | 2025-10-13 14:58 | Kántor Péter: Mutass nekem
Mutass nekem egy olyan utcát,
egy olyan utcát vagy teret,
ahol harminchat évesen
sétálhatok megint veled.
Mutass nekem, mutass nekem
száz métert, vagy csak hatvanat,
ahol úgy futok, mint a szélvész,
s mögöttem mindenki elmarad.
Mutasd nekem, mutasd nekem
anyám ahogy rám mosolyog,
évek telnek el, évtizedek,
és én még mindig álmodozok.
Mutass nekem egy széles folyót,
azt a széles folyót, amit úgy ismerek,
ül a partján egy ősöreg ember,
ül a partján egy kisgyerek.
| |
| 1883. | [tulajdonos]: ez viszont vicces | 2025-10-10 18:31 | Tanári csoportban osztották:
"Adózzunk 1 perc néma csenddel azoknak az iskolásoknak, akiknek kötelező olvasmány lesz a Sátántangó, de úgy akarják majd megúszni, hogy inkább megnézik a filmet..." | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
