DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2834 szerző 38230 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Szilágyi Erzsébet: Éjszaka
Wesztl Miklós: A verébcsapat röpte
Vadas Tibor: Egyszerű történet
Tóth János Janus: vers a néhai
Vezsenyi Ildikó: Ki szeret ki?
Bara Anna: mielőtt megérkezne
Szilasi Katalin: Az Őszhöz
Kiss-Teleki Rita: Felemás
Miskolczi B. László: Meglepi (Meglepetés II.)
Gyurcsi - Zalán György: faj-dalomküszöb
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 9 órája
Tóth János Janus 10 órája
Karaffa Gyula 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 2 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Farkas György 4 napja
Kiss-Teleki Rita 5 napja
V. Szabó Mátyás 5 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
Szilvási István 5 napja
Vezsenyi Ildikó 6 napja
Kosztolányi Mária 8 napja
Szilasi Katalin 9 napja
Bátai Tibor 10 napja
Wesztl Miklós 10 napja
Vadas Tibor 11 napja
Bara Anna 12 napja
Zsolt Szakállas 17 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 9 órája
Gyurcsi 13 órája
Minimal Planet 14 órája
Vagyok 15 órája
A vádlottak padján 16 órája
Bátai Tibor 17 órája
ELKÉPZELHETŐ 20 órája
- haikukutyin - 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
az utolsó alma 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
K.Mária 4 napja
mix 4 napja
az univerzum szélén 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2023-02-06 04:31 Összes olvasás: 56917

Korábbi hozzászólások:  
930. [tulajdonos]: széles/normál2023-02-03 22:35
2023. 02. 03.

Májusban másfél hétre Varsón keresztül Vilniusba utazom bibliodráma-vezetői továbbképzésre. Mivel a nagyobbik fiam a lengyel fővárosban él a menyasszonyával, az átszállásnál hosszabb időre fogom megszakítani az utamat. Tavaly nyár óta nem láttam a fiamat. A busz kényelmetlen, a repülő drága, mi lenne, ha vonattal utaznék, B. megveszi nekem Varsóból a jegyet. Igenám, csakhogy hetente egyetlen egyszer indul Vilniusba vonat, akkor, amikorra nekem már a képzésen kell lennem. A vonatút elvetve.

Az útvonaltervezés kapcsán szembesülök az ország másfél évszázados történelmével:

Litvánia első vasúti sínjeit az oroszok fektették le – normál nyomtávval -- az 1850-es évek végén.
1915-ben a német hadsereg megszállja Litvániát, a vasút lesz a német hadsereg fő élelmiszer- és lőszerellátója.
1918: Litvánia a függetlenségével együtt visszakapja a vasútjai feletti rendelkezést is.
1940: a Szovjetunió megszállja Litvániát – a vasúti síneket átállítják az európainál 10 centivel szélesebbekre, hogy a támadásokat nehezítsék.
1941: nácik -- normál nyomtáv.
1944: szovjetek – széles nyomtáv.
A szovjet időkben az összes balti állam vasútját Rigából irányítják. 1991: a balti régió minden országa visszanyeri a vasútja felett rendelkezést. Litvánia és Lengyelország között újra azonos nyomtávval (1435 mm) húzódik a „Rail Baltica”. Ezen utazhatnék, ha lenne vonat.

2023. 02. 02.

A hetedikes irodalmi munkafüzet borítóján szereplő Kölcsey-szoborról valóban lehetett volna kevésbé kompromittáló felvételt készíteni, olyat, amelyen nem tűnik úgy, a költő egy tekercs helyett a saját micsodáját markolássza. De ilyen alapon minden olyan felvételt kerülni kellene, amelyen mikrofont dugnak valaki szája elé. Valaki azzal érvel, hogy azt a látványt már megszoktuk, „Így viszont író, költő nem fog tekercset max. egyszer egy fényévben”.

929. [tulajdonos]: kötelező2023-01-31 20:37
2011. december 15-i naplóbejegyzésem:

"Ugyan az is lehet, hogy vannak olyan szobák, amelyekben bent kel föl a nap, és belülről süt kifelé a világra." Ennél a mondatnál tartok a Kincskereső kisködmön olvasásában, amikor a kisebbik fiam (öt éves) felkiált:

-- Képzeld, anya, én olyan vagyok, hogy látom, amit nekem olvasnak.
-- Ez nagyon jó – felelem. -- Képzeld, én is ilyen vagyok.

Azért a Kincskereső kisködmön-t „olvassuk”, mert a kilencéves középső fiamnak ezt adták fel olvasmányként, de egyedül nem halad vele.

Mindez arról jutott eszembe ma 2023. 01. 31-én, hogy az M5-ön a kötelező olvasmányokról van szó. Egyedül Kukorelly Endre képviseli azt, hogy számít a minőség, hogy nem mindegy mit olvasnak, néznek a gyerekek, és hogy kicsi korban kell úgy „huzalozni” őket, hogy hozzászokjanak az olvasáshoz. Réz Pál is, mekkora baromságokat. Ha K. E. nem ülne ott, már rég kikapcsoltam volna a tévét.

928. [tulajdonos]: árnyék2023-01-31 08:11
2023. 01. 31.

Ezt több, mint tíz éve -- 2012. augusztus 18-án – írtam valakinek:

„ÁRNYÉKSZEMÉLYISÉG

Az árnyék saját „elfogadhatatlan” énrészeink eltagadása és kitagadása önmagunkból. Az, hogy mögénk kerül, még csak hagyján, de többnyire másokra vetül. Ez a szaknyelven projekciónak nevezett folyamat vezet az előítéletek kialakulásához, a bűnbakképzéshez. Saját eltagadott-kitagadott negatív vonásainkat szívesebben látjuk viszont másokon, mint hogy elfogadjuk: mi is ilyenek vagyunk. Minél inkább elfojtjuk az árnyékunkat, annál sötétebb és erőszakosabb lesz; annál sötétebbnek és elviselhetetlenebbek látjuk azt, akire rávetül. Fehér árnyék is van – írja Jung. – Az elfojtott pozitívum. A szeretet, az odaadás képessége, az önzetlenség, a tiszta szépség – minden, ami jó, kívülre kerülhet.
Milyen lehet az ördög árnyéka? Elviselhetetlenül fényes, vakító fehérség, mely éppen arra vetül, akit leginkább tagad: az Istenre. Az állandó Nem helyett a mindig Igenre.”

927. [tulajdonos]: vasárnap2023-01-30 12:09
2023. 01. 29.

"Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük; és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. Ahová a lélek akart menni, oda mentek; ahová a lélek akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. Ha azok jártak, ezek is jártak, ha azok megálltak, ezek is megálltak; és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket.” (Ezékiel 1, 19-21) [Károli Gáspár fordításában az „élőlények”=”lelkes állatok”]

Debrecen, Nagytemplom, istentisztelet. A bevezető ige Ezékiel könyvéből. Szépséges, irodalmi igénnyel megkomponált szöveg, mintha minden sora egy zenei alkotás nyelvi megfelelője volna. A hangjegyek helyén betűk és szavak. Előző nap a vonaton éppen ahhoz a fejezethez érkeztem az újonnan lefordítandó könyvben, amelynek „Ezékiel” címe. Egy sorozatgyilkos neve, aki azt hiszi magáról, hogy ő jó ember, és hogy bármit tesz, azért teszi, hogy másokat is a jó útra tereljen. Nem tudom, mi az üzenete az egybeesésnek. Szívesen hinném azt, hogy igazolást kaptam: érdemes volt elvállalni a könyv fordítását. De lehet, hogy csak azt üzeni: nem vagyok épeszű.

A prédikáció Máté evangéliumának 17. fejezetéből az 1-től 4-ig tartó részre épül. Jézus maga mellé veszi Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felviszi őket egy magas hegyre. Szemük láttára elváltozik, arca fénylik, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyog, mint a fény. Majd megjelenik előttük Mózes és Illés, és beszélgetnek Jézussal. Péter egy idő után megszólal „Uram, jó nekünk itt lennünk.” Összeszorul a torkom, amikor ez elhangzik, mert ezt érzem én is, hetek, hónapok óta először, hogy jó nekem itt lennem. Ebben a templomban. Ennek a lelkésznek a prédikációját hallgatva. Találkozni azzal is, akivel a mi templomunkban csak ritkán szoktam (az erdőben egyedül mászkálván hamarabb összehoz vele a sors), pedig elvileg miatta jár Isten házába az ember fia/lánya.

Késő délután zoom-meetingen sikeresen megvédem a bibliodráma-vizsgadolgozatomat egy litván, egy finn és egy amerikai sorstársammmal együtt. Három kiscsoportra osztottak bennünket (a tavalyi brommai alapképzés részvevőit), a többiek már túl vannak a dolgon, mire mi sorra kerülünk. Vizsgáztatóink egyike német hölgy, a másik lengyel, mindketten a Nemzetközi Bibliodráma Társaság elnökségének prominens tagjai. Vizsga előtt Kenézy-kórház sürgősségi ügyeletén ücsörgünk Anyuval a jobb kezén kiújult seb miatt. Tenyészetre mintavétel. Rohanás vissza, becsekkolni a meetingre. Meeting után rohanás a hazafelé tartó vonathoz. Útközben Karaffa-versek tanulmányozása után, a fordítandó spanyol krimi (La Reina Roja) újabb fejezetei. Útieledel: fahéjas csiga, amit a középső húgom utolsó pillanatban nyom a kezembe. Legyen valami a gyomromban is.

Olvasói hozzászólások nélkül
926. vajdics: jav.[tulajdonos]: Helga/hallga2023-01-26 12:45
Kár, hogy csak utólag néztem utána, hogy helyesen lett-e idézve a Facebook-on:

„fényes palástodba öltözve kelek át a végtelen / havazáson, ami az evilág" (Győrffy Ákos)

Olvasói hozzászólások nélkül
925. vajdics: jav.[tulajdonos]: Helga/hallga2023-01-26 12:38
Louis Armstrong

924. [tulajdonos]: Helga/hallga2023-01-26 12:33
2023. 01. 26.

Tűzpiros, bársonyos bundájú macska szegődött mellém álmomban a Rákóczi utcán azon a ponton, ahol a valóságban kb. tíz éve egy janurvégi estén kishíján kitörtem a nyakamat, mert a frissen esett vastag havat az autók kerekei jégpályává alakították. A metodista templomból tartottunk hazafelé a férjemmel és a gyerekeimmel egy koncertről, és mivel azon a szakaszon nincs járda, az úttesten voltunk kénytelenek haladni. Káprázatos fehérség vett körül bennünket, lelkesen beszélgettünk a férjemel, a fiúk csúszkáltak, a zene és hó mindenkit felvillanyozott. Azon a bozonyos ponton úgy csúszott ki a lábam alól a talaj, hogy esélyem sem volt esés közben megtámaszkodni. Elvágódtam, mint egy fatörzs. Napokig fájt utána a hátam. Megyünk haza, kérdeztem az álombéli cicát, és ő üdvözlésképpen nagyot ugrott a levegőben. Először találkoztunk, mégis úgy viselkedtünk mind a ketten, mintha régóta ismernénk egymást, sőt, mintha összetartoznánk. Ő az enyém, én az övé, és most megyünk haza. Na, és hogyan? Szánkóval, hó nélkül. Láttam én, hogy nincs hó az aszfalton, csodálkoztam is, hogy mégis haladunk, egy idő után el is fogott a kétely: nem kellene megtolni, vagy húzni a járgányt? A kétely hatott: a szánkó azonnal megállt az érdes aszfalton, és nem mozdult egy tapodtat sem. Nem haladunk, szóltam a cicának, és fel akartam állni, de akkor már újra csúszott alattunk a szán. Hogy lehet ez, pattantam fel. Akkor vettem észre, hogy a piros cica felpúposított háttal támasztja alulról a szánkót több méter magasan az úttest felett. Ó, hát persze, örvendeztem, ha repülni is tudunk, mi szükség lenne hóra a szánkózáshoz. Ma Helga napja van, vagyis: hallga! – ezzel a mondattal ébresztet ma a Hang.

2023. 01. 25.

„Schicksalgesetz ist dies, daß alle sich erfahren,/Daß, wenn die Stille kehrt, auch eine Sprache sei.” (Hölderlin)
2023. 01. 24.

Pump-trumpet

Gunhild Carling. Elképesztő nőszemély. És nem csak azért, mert WC-pumpagumit használ trombitatompító gyanánt. Luis Armstong vigyorogva nézi a túlvilágról. Mit nézi! Megállás nélkül veri a taktust.

2023. 01. 20.

Úgy bámultam ma a szállingózó hópelyheket, mint aki életében először lát hóesést. "(…) fényes palástodban kelek át a végtelen/ havazáson, ami az evilág" (Győrffy Ákos). Ezt Bánki Éva tette fel a Facebook-oldalán, nagy örömömre, mert pont azt fogalmazza meg az idézet, amit éreztem. Hogy fekete kabátban, ami a hópelyhektől olyan mint a csillagokkal teli égbolt, át lehet kelni a végtelenen ezen a világon. Néhány másodpercre. Aztán megszokod. Ezt is. Mint mindent. Mint Szilágyi Domokos a hideg vacsorát.

923. [tulajdonos]: ed-è-subito-sera2023-01-17 15:37
Ha vonattal érkeznénk Körösújfaluba (mert még járna vonat, és nem lenne a falu gyakorlatilag megközelíthetetlen annak, aki nem vezet autót, és én nem vezetek), a temetődombot látnánk meg legelőször. Annak tetején állt valaha annak a zsidónak a kocsmája, akinek az üknagyapám a cimbalmát eladta. Most ravatalazó citerázik a helyén. Fagyos, mint a verem a legnagyobb nyári melegben is, így képzelem, tudni nem tudhatom, mert Papát ősz elején, Mamát tavasz végén temettük, kint a sír mellett akkor még/már elég meleg volt, de a ravatalozó kövén százfejű kígyóként kúszott fel a lábszáramon a hideg. Visszatérő álmom, hogy megérkezem a faluba, leszállok az aznapi utolsó vonatról, repes a szívem az izgatottságtól, mint gyerekkoromban, amikor több hónap elteltével végre újra láthattam a Mamát (és persze Papát is, kettőt az egyben), de nem vár senki az állomáson, az utca is üres, Mamáék háza zárva, vagy, mintha a föld nyelte volna el, nincs ott, ahol lennie kellene. Az egyik álomváltozatban egy kocsma áll a helyén. Az ablakai mögött söntéspult, ismeretlen arcok bámulnak ki mögüle üres szemmel, mintha nem látnának. De én látom őket, és csak ácsorgok ott. „És már megy le a nap.”

Olvasói hozzászólások nélkül
922. vajdics: romantiknélküled : előző 2x2023-01-16 23:44
No, lám, ez meg sem fordult a fejemben. :) Köszönöm az észrevételt, "nélküled".

Biblia- és versolvasó algoritmusok. Szép.

Ez az állásajánlat továbbra is izgat. Kezdő órásmesternek állni 58 évesen, a rossz szememmel -- regénybe illő fordulat lenne.

Olvasói hozzászólások nélkül
921. nélküled : előző 2x[tulajdonos]: vizes/órás2023-01-16 15:55
Itt a naplóban az előző bejegyzés (ráadásul 2x) Filip Tamás versének 2. vszaka órával foglalkozik, s azt firtatja jár-e még. Ezt esetleg nem neszelhette meg az algoritmus?


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-02-06 02:23       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor Variációk a helytállásra
2023-02-06 01:17       ÚJ bírálandokk-VERS: Gyurcsi - Zalán György az újakhoz
2023-02-05 18:55   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2023-02-05 18:11   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2023-02-05 15:32   Napló: Gyurcsi
2023-02-05 14:15   Napló: Minimal Planet
2023-02-05 13:24   Napló: Vagyok
2023-02-05 12:34   Napló: A vádlottak padján
2023-02-05 11:53   Napló: Minimal Planet
2023-02-05 11:22   Napló: Vagyok