búcsúztunk el...???????? 2022. augusztus 03. óta az emlékeinkben és a fotókon élsz tovább.
Bara: valaha valakiért
még üldögéltünk volna melletted meghagyva a napot érintetlen míg letanyáznak kicsit a zajok mint öreg nénék rozzant kispadon hallgatnak bele a pergő ködbe hiába vágynak földi örömökre ráncos kezükkel kapaszkodva mába magukba némulva várnak halálra kicsit hessegetik kicsit még húzzák rögös takaróját arrébb-arrébb tolják de lélekharanggal ha indulnak útra varjak feketéllnek fejkendőkbe bújva
mi még üldögéltünk volna melletted meghagyva a napot érintetlen de már őszi szél küzd haló lombok alatt s te mennybe simultál vele szótlan magad
Az énekesnő a 29 éves olasz Alfina Fresta. Spasztikus disztóniás tetraparézisben szenved, ami az agyi bénulás egyik formája. Alfina Fresta a Neon Kulturális Egyesülettel lép fel, amely fogyatékkal élőknek segít művészeti tevékenységekben, például színházban és operában részt venni olyanokkal együtt, akik nem fogyatékkal élnek. Stefania Licciardello, az Egyesület elnöke, a legtöbb fellépésén Alfinát tartja a karjában.
Kosztolányi Dezső (1885-1936): Szegény anyám csak egy dalt zongorázik
Egy árva dalt. Azt veregeti folyton, és megbicsaklik elefántcsont ujja a fekete-fehér elefántcsonton. És elfelejti, próbálgatja egyre, és szállni vágy, mint vérző sas a hegyre, mert szállni tudna, szállni és röpülni, de visszahúzza újra ezer emlék. Ezt zongorázta kisleány-korában, s mikor apuskával egymást szerették. Ezt próbálgatta, amikor születtem, és megtanulta, elfeledte csendben. Jaj, mennyi vágy van benne, hosszu évek. Egy szürke dalban egy szent, szürke élet. Hogy össze nem rogy a szobánk alatta, hogy össze nem rogy menten, aki hallja. E dalban az ő ifjusága halt el, s a semmiségbe hervadt vissza, mint ő. Kopog-kopog a rossz, vidéki valcer, és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
