Ha már...

Ha már nem tudod mihez kezdj...
és már nem érted, mi is ez...
Ha már több az ősz hajszálad...
és borostás kissé az állad...
Ha már minden papírod elírtad...
és minden könnycsepped elsírtad...
Ha már nincs fedél a fejed felett....
és aki csak lát, hagy, vagy nevet...
és se kenyered, se barátod...
és minden vagyonod a kabátod...
Ha már, úgy érzed a kutya se törődik veled...
és egy kutyának is jobb sora van, mint neked...
és már a tegnap sem a régi...
kérlek hallgass meg - megéri...

Ha az élet  mégoly kemény is,
hidd el nekem, hogy van remény is!
Hidd el, hogy a kék ég, a zöld rét
a csobogó patak, a kristálytiszta tavak
hirdetik, hogy él az Úr, hogy jó az Isten,
Benne csak jó - gonosz nincsen!
Hogy lehet: rongyos a ruhád,
és egész nap túrod a kukát,
- piszkos vagy, zord a külsőd,
és senki se ringatta bölcsőd -
mégis van egy birodalmad,
egy egyedüli uradalmad.
- Mi lehet az? A liget?
- Nem. A szíved - az a tied.
Csak azé lesz, kinek adod.
Nőnek? - minek? - tart belőle hatot!
Vagy akár le is lakatolhatod,
De ha legjobbat akarod,
Az Úrnak bátran od'adod...
/Vissza kölcsön jó dolog,
Hát Neki csakis adhatod./





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szóesésben (Budapest, 2001)
Kiadó: Reménység Alapítvány