A mindig-távozók

Kiürült poggyászok,
kifosztott bőröndök,
elveszett csomagok
mindenfelé.
Hideg szél sodorja
az elhagyott ruhákat,
amiket viseltek
egykoron.
Még
hordható
lenne, a jó
meleg kabát
a hosszú,
kegyetlen tél után,
de magát melegen
nem tudja tartani,
hiába minden
bélés.

Eldobott életek
fekszenek az út mentén,
a híd alatt,
van, hogy a sínek mellett.
„Kérem, vigyázna rá,
amíg elmegyek?”

Aztán sose jön vissza.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.