werderits krisztiánnak igaza volt


werderits krisztiánnak egy dologban
igaza volt. vettem azt a rohadt sok
dájánás cukrot, suli után, a negédes
nénitől a trafikban. kijöttünk
kétpofára tömtem magamba és azzal
a mozdulattal szórtam is a papírját
a szél bele-bele kapott a járdán
úgy hordta a nádor utcán végig
újracsomagolva a belvárost vele
most is mosolygok rajta, mert
azt mondta, mire öregember leszek
hasonlót tapasztalva, majd a
gyerek felé rázom a levegőbe
a járókeretet, a botot, mindegy
valamit rázok. annyiban tévedett
még (és már sem) semmi szükségem
mankóra, de most azt gondolom
hogy törjön le a keze, mert a csikket
elpöcköli, mikor nincs egy méterre
a szemetes







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.