Reggel rezdült még fűszál lázas lépted nyomán,
Gyermekzsivaj vágtázott az égbolt homlokán,
Arcodra lopódzott az ébredő napkorong,
Tenyeredben megbújva bűvös világ honolt.
Most tikkadt földút izzad port a talpad alatt,
Álmoktól megfosztott tested muszájból halad,
Az út meg csak rohan, tán utoléred éppen,
A lábad előtt megcsillanó alkonyfényben…
