Ha elmondhatnám

Mi arra születtünk,
hogy nem erre.
Egy más irányba:
falak, falak...

Jó lenne egy fa-lak,
egy viskó vagy kunyhó,
elmondhatnám, hogy
ott vártalak.
  
Elmondhatnám, hogy
nem jöttél, aztán
jött tél, tavasz,
és persze nyár,
  
s lassan őszre váltott
szakállam, s az éj már
délre költöző,
kék fecskenyáj.
  
A bennem latoló
tétovaság száz
penge, két karom:
szívembe váj…


Elmondhatnám, hogy
volt alkalom, és te
nem mondhatnád, hogy:
”Nem mondhatnám.”





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.