Helyzetjelentés az ötödikrõl

Erősen fúj. Látom.
Viszi a kukákból kibuggyanó
szemetet , s messze a láthatáron
egy ócska nájlonszatyrot puffaszt
őfelsége a nyugati szél. Egy cipősdoboz
bakancsról zenél. Odébb kalapos ember
kapaszkodik asszonyába. A testes,
vastaghúsú nő a nyolcról, tejet cipel
és frissensült kenyeret, két veknivel,
neccszatyrán átsüvít a szél.
Fölöttem légcsengőt
tép vadul az orkán, s ahogy kifér a
torkán úgy üvölt egy alsó szomszéd:
szerelje már le, az istenit,
mert fölmegyek és letöröm a műkörmeit!
A cukrászdából mint aki a tornádó szemében van,
egy fagylaltozó lép ki, gondtalan.
Eltűnődöm a pillanat abszurditásán,
ez a béke, konstatálom, amíg meg nem látom
a csokoládét a fehér kabáton.
Mert rendje van a viharnak, látom én ezt,
a dolgok akárha röpülnek, szállnak,
előbb - utóbb azért csak vissza-gravitálnak.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.