A közelben testmeleg

Ahhoz edződöm, hogy óvjalak,
mint furcsaságaimat szoktam.
Mint a szemem színét, amit
próbáltam meghatározni többször,
vagy hogy szerintem mit mondanak
esténként rólad a falak. Hogy lehet
még belőlem hegymenet, de mire elég
ha neveddel alszom el. Összetartja-e
a szövetet, ha egymás mellett
feküdve pontosan tudjuk, most
éppen mit gondol a másik.
Megnyugszunk-e attól, hogy útjaink
többé nem lejtenek, de minden,
amitől féltünk, már úgyis megesett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.