Hátha folytatódni engedne



Félbehagyott kötéseid. Az iszony,
ahogyan a legombolyodó fonalra
gondolsz. Emlékszel bizonytalan
kezére, ahogy a közönséges rafia-
gombolyagot maga alá ejtette. Az
ízléstelen nipp-alátétek tömkelegére.
Hallom a zsírosodó klaviatúragombok
ütéseit. Sortüzek peregnek ilyen ren-
díthetetlen bizalommal. Nem akarlak
zavarni oly jelentéktelen kérdésekkel,
mint „Hol ejtettem el múltkor a szálat?”
A szálak elvarrása nem a te dolgod,
megtanulhattam volna rég. De olyan
jól esik néha eljátszani a gondolattal,
elbíbelődni a bolyhos gyapjúfonállal,
pedzegetni a kikandikáló szálat,
hátha, folytatódni engedne mégis.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2004/9