[Nézd, ahogy írsz...]

                                        magamnak

Nézd, ahogy írsz. Előtted a tükör.
Ismerd fel a költő hasonmását!
Ismerd fel, hogy az nem te vagy.

Hiába. Hiúságod hazudik:
azt mondja, ez egy gnóm.
De te is tudod, hogy ez a gnóm
még mindig jobb, mint amit elképzelsz.
Hiú vagy, lásd be!

És ha naphosszat ott ülnél
a tükör előtt, egyre szebbnek látnád
a képet, míg rabul nem ejtene
saját gyönyörűséged.

Aztán elvesztenéd azt a képességedet,
hogy megkülönböztesd magad a
tükörképtől. Úgy viselkednél, mint
születés után a csecsemő:
az anya és ő egy. Elválaszthatatlan.

Végül a tükör segít neki.
Elmondja, ki is ő valójában.
De neked? Neked már hazudik.
Nem létezel, csak a tükörben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.