A NagyÚr
A múlt év torára
Belenyugodtam. A NagyÚr nem pihen,
nem zavarja már senki sem,
bármi panasz éri dolgát,
mindig talál hívő szolgát,
új csillagot, elbukó.
Hatalmába hamvadót.
Belenyugodtam. A NagyÚr csak rabol,
s néha hinti csak valahol
a dermedt, árva tisztaságot,
a nyugvó pillanatra hágott
percet, mi mégis mélybe zuhan,
tűnve, felejtve, hazugan.
Belenyugodtam. A NagyÚr nem alkot,
nem ápol semmi új Vajkot,
nem gúnyol ki, önző módra,
de mire gyászvirradóra
ébredsz, látod a kor eltemettetett,
mert ő, a semmittevő, megint friss halált vetett.
(Szeged, 2007. 01. 01.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
