Billentyûkkel játszva

(Tisztelgés Virginia Woolf előtt)

Midőn itt e szavakat lejegyzem
Látom, mint írod te amazokat
Takarosan kanyarítva
Naplódba rajzolod őket
Érces tolladat fel-le mozgatva
Az elefántcsont papír felszínén
S tinta paca-nyomokat hagyva
Majd kettétöröd a pillanatot
Megmártózol a leírt szavakban
Zenéjüket magadba szippantva
Szívsz egy hosszú slukkot, s a
Füstöt messze kifújva a
Fejed felemelve merengsz
Avégtelen távolokba
Hőseid sorsát tovább gombojítva

Egy régi, elcsépelt melódia
Halk foszlánya vissza cseng fülembe
Magányos zongora hangja
Emelkedik a magasba
Majd beleolvad a mélységes csendbe

Körbejársz a nappaliban
Megcsodálva hol ezt hol azt
Emlékek ébrednek gondolataidban
Megsimogatod e mulandó kincseket
Gyászos pillantásoddal
Majd a zongorához lépsz
Elefántcsont billentyűit megsimítva

Körbesétálok kicsiny szobámban
Regényeddel kezemben, olvasva
Zengő hangon szépséges soraidat

Majd hirtelen megállsz, s megperdülsz
“Megvan!” kiáltasz diadalmasan
És arcodon okos mosoly ragyog
Túlvilági fény gyullad szemedben
Ökölbe szorítod erős öklödet

Megtorpanok, felemelem fejem
A függönyt meglebbentve szalutál a szél
Órámra pillantok
Mennem kell


Köszönöm a reggelt
Köszönöm az ötperceket
Köszönöm a verset





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.