Teremtés-költészet

Művész.

Karosszéke éjszínű vak-verem,
Sápadt lámpást gyújt,
lőn világosság.
S látván, hogy ez jó,
kék, zöld, barnát hint
éter-vásznára
és sárgát meg pirosat.

Ablaküvegén folyós fény pereg,
Izgága szem hull
időnként alá.
S látván, hogy ez jó,
Ezüstöket int
a palettára
és tűzmeleg aranyat.

Élőt halk léttel mázol az ecset,
s porhüvelyt is nyújt
mint égi áldást.
S látja, hogy ez jó.
Állat-lényei
alkotásának
gyémánti. Így akará.

Életmű-helyében ihlet remeg.
Ember-kép fásul.
Hamu-, s fény-szobrász,
Látja, hogy ez jó.
Ereje végit
szép világába
fektetve tér nyugovóra

a hetedik napon.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.