Harminckettedikén
Harminckettedikén kettecskén, lassudadon
sétáltunk ki a tóhoz, s rögzültünk a padon.
Ültünk ott nyarakon, rozsdálltunk ősz teleken,
túl nyűtt ember-időn, léptekkel mért tereken…
Harminceg(g)yedikén még dolgoztunk baromul.
Ettünk, csak hogy ihassunk, és busztól idomult
testünk törte a lét, s megvásárolt tudatunk…
Új hó – április–ünnep, s kocsmában mulat’unk…
Ránk szabták az időt. Zöldellő bronzfiguránk
kéznél összehegesztvék. „Mából” centrifugált
koldus költözik éppen, mert padja belakva…
(Elseje ballada hangja csalta a parkba
harminckettedikén…)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
