Öreg néni, kutyával

63 éves volt, 22 éve özvegy.
Mindenki bolondnak nézte,
pedig csak láncpiás, részeg,
volt. Mindig egy kutyával láttam
- vér-ostoba palotapincsi -,
folyamatosan beszélt hozzá,
panellakásban élt, a főúton.
Soha nem járt sehova inni,
és a boltban sem vett soha piát.
A fene tudja, hogy mitől,
de mégis feszt szalonspicces volt.
Ebben biztos vagyok.
Mindig sétált, s baktatott utána
vagy épp előtte a hűséges pincsi,
és ő folyamatosan beszélt hozzá.

Aztán, pár éve, meghalt a kutyája.
Gyorsan beszerzett egy másikat.
Ugyanolyat, csak kölyökben,
hogy azután ahhoz beszéljen,
és motyogott is hozzá,
bár az avatott fül hallhatta,
már nem úgy, mint régen.
Úgy beszélt hozzá, ahogyan
azelőtt az emberekhez.
Valamiért mindig haragudott
szerencsétlenre.

Amikor néha ráköszöntem,
úgy nézett rám, mint aki szellemet lát.
Talán neki volt igaza.
Állandóan egy kutyával mászkált.
Én pár házzal arrébb költöztem.
Egyre ritkábban láttam:
párszor még kutya nélkül, szótlanul,
aztán végképp eltűnt.
Aztán soha többé.
Folyamatosan beszélt hozzá.
Mindenki bolondnak nézte.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.