Kilenc sor

Kinyitni a csapot, és kifolyni rajta. Az
nem volna jó. De, ha mondjuk, valaki
megkeresné azt a pattanást a hátamon,
bekenné erős szeszekkel, majd kinyomná...
Igen. Hát igen. És, még egyszer. Vagy
hátam simogatná, megcsókolná lát-
hatatlan sebeim, kihúzná a szemét,
soraimból a fölösleges szavakat.
Ennyi, hát ennyi volna.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kéreg és fátyol (Budapest, 2006)
Kiadó: Articsók