Mint egy áruló, ülök a
parkban és kedves
gonosztetteimre gondolok;
ahogy egy mosógépben, úgy
tisztultak emlékeimben,
most ragyognak, mint a bútorok
ünnep előtt. Kihűlt helyeimre
innen másznék vissza, de nem
férek már egy elmúltba se.
Leszakad - nem emel föl - a padlás,
és ha alámerülök, nem találok vissza;
sötét vízzel telt meg a pince.
