Megengedném, hogy varázsolj
szépséges tavaszt
hófedte szívembe igazi vigaszt,
mely megolvasztja a beléfagyott jégcsapokat
kiengedi a didergő múltamat
mert vagyok én börtönének őre,
lelkemmel vertem őt fagyos bilincsekbe,
kegyetlenül kínzom azóta is magamat
(csak emlékeim forrók a páncélom alatt)
börtönében élek, s vele halok
mert soha más nem olvaszthatja fel ezt a jégcsapot
