A Munka Kapujában


A Munka Kapujában

A Munka Kapujában a boltív műmárvány.
A munkásosztály felemelkedését szolgáló
lift pillanatnyilag nem jár. Az üzemzavar
elhárításán nem dolgozik senki.
A Munka Kapujában szolgálatot teljesítő
biztonsági őr már várja a váltást.
Belép egy óriás: megtudom, itt tartják fogva
Csipkerózsikát.

A Nyakkendősök Szerzetesrendje, óh!
Az ifjabb testvéreké, és azoké, akik
már örökfogadalmat tettek.
„Ha pillantásod a Nyakkendősök Rendjének
tagjára téved, kötelességed
szemlesütve állni!”.
Meghajtom fejemet az én szánalmas testemen,
és legott elalszom, de valaki kisvártatva értesíti
a rendészt.
És nem a Sötétkék Felöltősök Rendjének szintjén
térek magamhoz, az újonnan alkalmazásba
vettek pultjánál.

A Munka Kapujában, majd alant, az impozáns
vállalati menzán.
Mint akik üveg alatt élnek, valahogy olyanok
itt a fények.
Csipkerózsika arcának szexepilt kölcsönöz
a könnyű, túlóra utáni szendergés.
Hamupipőke boldog, mert stikában a padlóra
hamuzhat.
Hallottátok? Jobbján az a srác a részlegvezetők
szintjéről jár ide hozzánk.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Alföld, 2006. 11.